Magyar Krónika
Montréal, július 10.

Bencsics Klára

	Babits és Ady

Ehhez az időszakhoz tartozik még egyik lírikus verse is  :
Zsoltár gyermekhangra  
-----------------------------
"Az Úristen őriz engem
mert az ő zászlóját zengem, 
Ő az Áldás, Ő a Béke
nem a harcok istensége.
Ő nem az a véres Isten:
az a véres Isten nincsen.
..........
-............
harcainkra süketségét.
Néha átokkal panaszlom
de Ő így szól: >Nem haragszom!<
...................
Hogy daloljak más éneket,
mint amit Ő ajkamra tett?
Tőle, Hozzá minden átkom:
hang vagyok az Ő szájában.
Lázas hang talán magában:
kell a szent Harmóniában.
S kell, hogy az Úr áldja, védje
aki azt énekli: Béke.
A "hang vagyok az Ő szájában" kifejezi, hogy a lírai én -mint költő- eszköz Isten akaratának kinyilvánításában
A 30-as években  újra  a háború veszélyét  érzi, és ebben az időszakban jelennek meg prófétikus versei.. Nemeskürty István, így ír róla:" Ady Illésnek érezte magát, akit az Úr  tüzes szekéren ragadott magához az égbe, Babits viszont  már"csak" Jónás, akit benyelt a cethal és akinek sehogyan se fűlik a foga a profétálkodásra."(6)
Az ellene irányuló támadásokra,  ezt  kiáltja  kora társadalmának: 

..amit kiáltok, úgy kiáltom
vénen, magamban és ziláltan,
sárosan, rugdalva, ruhátlan,
híven, remegve és bátran
(Verseny az esztendőkkel. Prológus)

6, Nemeskürty István: Diák, Írj Magyar Éneket:.A Magyar Irodalom története 1945-ig .II. Gondolat.1985

Lassan érik meg  benne a próféta szerepe és  a versek sorozata is ezt mutatják., már annyira, hogy meg is szólal.
Holt próféta a hegyen...
Nyájas magasságban csüng a dombtetőn a ház,
de én mordan ülök benne, mint Jerémiás. ...................
Mindegy! a világ süllyed vagy én lettem halott:
akként élek mint akik már Változatlanok -------------

Verseny az esztendőkkel c. verskötetében  található, ugyan így ezek  a sorok is: .Nem énekes szüli a dalt;/a dal szüli énekesét.. 
1934-35-ben adta ki: Az Európai Irodalom Történet-ét, a bevezetésben  már  megjósolja a közelgő pusztulást:.." A világirodalom benne él minden olvasójában, s  én megpróbálom leírni, úgy ahogy énbennem él...Ma a nagy áram gyengülésének, az európai kultúra felbomlásának, az emberi tudat  megszakadozásának és elsötétülésének idején, még egyszer, röviden lejegyezni azt, amit elfeledni kezdünk, s palackba dobni az ismeretlen  jövendő számára"(7)
A nemzetközi békemozgalomnak  aktív tagjává válik, felveszi a kapcsolatot  a külföldi, francia, angol  kortársaival is. Megírja  a Béke nyilatkozatát, melyet  több író írt alá.. "Szörnyű katasztrófa fenyegeti a világot. Európa, s vele az egész emberiség válságos napjait éli. Egyre jobban érezzük, hogy a 'béke és kultúra' vagy a jóvátehetetlen pusztulás válaszútján állunk. A magyar szellem alulírott munkásai úgy érzik, hogy ők sem maradhatnak közömbösen és szótlanul a végzetes válaszút előtt. Függetlenül a napi politikaváltozó helyzeteitől és aktuális kényszereitől, szükségesnek látjuk, hogy kifejezést adjunk emberi döbbenetünknek és aggódásunknak. Nem nézhetjük hát némán és hidegen,hogyan közeleg a legnagyobb rém, mely az emberiség látóhatárán valaha megjelent. A hallgatást lehetetlennek és természetellenesnek éreznők. Nem vagyunk szentimentális pacifisták. De nem láthatjuk be, miért volna valami különös érzelmesség följajdulni annak, akinek életét, családját, hazáját, mindenét a legrettenetesebb veszélyek fenyegetik. ....   A beszéd itt már maga cselekedet és a nyugtalanság kötelesség.  Az akkori magyar társadalmi helyzetre annyira éles kritikát gyakorol, hogy annál radikálisabbat akkoriban szociológusok sem mondtak:"Sehol nyomasztóbb a társadalmi igazságtalanságok légköre, mint hazánkban, s egyetlen országot sem tett oly szegénnyé és csonkává a hatalmasabbak erőszaka, mint Magyarországot  ... "(8)

7, Babits Mihály: Az Európai Irodalom Története, Bevezetés. .BP.1934-35
8,, Gál István: Babits Mihály : Tanulmányok, szövegközlések, széljegyzetek Bp.  2003

Igaza van Mátrai Lászlónak, aki Babitsot, a filozófust a nagy magyar író-gondolkodók közé sorolja, amikor ezt írja:
"-Babits Mihály a magyar költészet ama kevesei közé tartozik, akiket intellektuális nagy igényességük(mint Kölcseyt, Kemény Zsigmondot vagy Eötvös Józsefet) a filozófia elvont ormai felé tereli: akiknek nem csupán filozófiájuk van, hanem akik maguk is filozófusok. Olyan filozófia ez, melyben a magasságokban elvesző elv és a részletekből
felbukkanó kicsiny tény egyaránt egy nagy harmóniába simulnak, .humanizmus, melynek erkölcsi tartalma Babitsnál abban rejlik, hogy az eszményekért nem tagadja meg a valóságot,s a valóság kedvéért nem lesz hűtlen eszményeihez. A nagy filozófus és a nagy költő találkoznak, mert mindkettő egy: ember."(9)
A 1930-as évek társadalmi-politikai jellemzői: egy újabb pusztító háború lehetőségének reális veszélye; Ausztria német megszállása , Babits egész Európa és hazája pusztulásától rettegett válságos történelmi helyzet, amely önvizsgálatra készteti a költőt: mit tehet  a költő, a művész  a pusztító erőkkel szembe?- erre  a kérdésre válasz a Jónás könyve
Babits Mihály 1937-ben már nagy beteg, gégerákot állapítanak meg nála és  1938 februárjában gégemetszés,  egy időre elveszítette a hangját, de lábadozása idején is dolgozott, a kórházban kezdte el írni a Jónás könyvét
".A "hegyi holt próféta" dermedt ajkáról megeredtek a prófécia és a példázat lázas igéi, a fejetcsóváló Jerémiás siralmait a két évszázaddal előtte járt szökevény-prófétának, Jónásnak mélységből a magasság felé kiáltó, káromló-könyörgő vívódásai váltották fel.
A pusztulást jövendölgető, az enyészettel már-már különbékét kötött Jerémiás ilyenkor egyszeriben nem hajlandó tovább élni a "Változatlanok" életét: a szörnyeteg Valóság vak belsejébe lökve, ajakát mindjárt a hal gyomrában megtért Jónás próféta példázata szabadítja föl olyan szavakra, melyekben egyszerre szaggat gátat a lázadás eszeveszett dühe meg az alázat dörömbölő vágya. Babits Mihály Fortisszimójában is nem ilyen "bezároltatás" kínja üvöltött-e fel annak idején? S azóta a világ felforrt bús tengerén még sűrűbbé lett a Cethalak portyázása!
A prófétaság nem is az, hogyha nem fájdalmas és nem tragikus. - Kiállás! magatartás! színvallás! sorsvállalás! - soha, mióta a világ, nem volt hasonló keletje ilyen jelszavaknak.  .
Csoda-e, ha e túlságosan is jó próféták közül a költő az Ószövetség híres rossz prófétájához fordul, Jónáshoz, az Úr engedetlen szolgájához, a makacs igazkodóhoz, zsörtölődve hívőhöz és istenfélőn káromkodóhoz? akinek épp a küldetés elleni berzenkedése válik küldetéssé; aki hiába hajtogatja önigazolásul és önáltatásul:
Mi közöm nékem a világ bűnéhez?
Az én lelkem csak nyugodalmat éhez -
a végén mégis csak arról tesz bizonyságot, hogy: nincs mód nem menni, ahova kit-kit az Égi Rendelés parancsol, s hogy nincs mód hallgatni sem,"(10)
mert vétkesek közt cinkos aki néma..

 9,  Mátrai László: A filozófus. Babits emlékkönyv. 26 és 28.old.

10, Rédey Tivadar: Babits Mihály: Jónás könyve : Nyugat. 1940 /1.szám

"S az igehirdető még azt is hasztalan veti küldetése ellen, hogy "gyönge fegyver szózat és igazság": erre is kész a mennyei replika:
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
S mikor erre Jónás - örökös ellenérveiből végkép kikopva - "hallgat": ebben a hallgatásban ott van a küldetéses embernek a maga végzetére mondott fájdalmas és mégis fölemelő ámen: neki prédikálnia kell, még akkor is, ha a rábízott próféciát a Mennybelinek kibogozhatatlan bölcsessége cselekvő fegyverekkel azon nyomban nem igazolja is. Ninive romlását hirdeti a Jónások térítői hivatása; Ninivét megszánni az isteni irgalom dolga.
Eljön az ideje még,
születni fognak újabb Ninivék
és jönnek új Jónások...
Mindebből miről beszél a Szentírásbeli Jónás könyve? Jóformán semmiről. Igen rövid négy fejezetben, sok helyt érezhetően megcsonkulva, krónikás jegyzeteket ad a szökött próféta hányattatásairól, gyermeteg daccal dohogó alakja szokatlan emberi közelségből tekint ránk, különös sorsfordulatai már-már a kalandregények egzotikus ízeivel fűszeresek.  Babits Mihály most ilyen előzmények után tragikus komolysággal, a vívódó hitben testvéri lélekkel költötte újjá Jónás könyvét, a mágikus tükörben tulajdon arcvonásainak rezdülését figyelve; s ezek az örökké változó arcvonások most az új tükörből valami ellenállhatatlan új varázzsal verődnek vissza, mintegy szentesítve a költői önismeret igéjének mázsás igazát: "Nem az énekes szüli a dalt: a dal szüli énekesét." Jónás történetének itt nem alakításra, újszerű fölfejtésre ingerlő epikuma váltott új köntöst: magának a jónási léleknek forró lírája szülte meg méltó énekesét. Babits Jónás könyvében és az ószövetségi történetben a legfontosabb eltérés: a bibliai történetben a niniveiek hallgatnak Jónásra, és bűnbánatot tartanak,  Babits művében a próféta fenyegető jóslatát gúny és közöny fogadja, Jónást kinevetik szörnyű jóslat nem teljesedik be: az Úr nem pusztítja el Ninivét  
Epikai ingernek sincs híján ez a hatalmas lírai költemény. Mint ahogy nincs híján még a humor amaz enyhén átfuttatott zománcának sem. A költő humora pedig   - abban a cirógató lágyságban derengi be az egészet, amellyel minden teremtményt, mely a lét gyötrelmeire küldetve teng ezen a földön - embert, cethalat, tökindát - szinte egyformán fogad be részvétébe.  Végül,   az előadás fokozhatatlan, szinte titokzatos tömörsége. Babitsnak - ezúttal különösen szívén feküdt, hogy lehetőség szerint még formailag is a bibliai könyv kereteiben maradjon."(11) 
Jónás imáját 1939-ben írta, a nagy beteg  Babits, egy  lírai epilógust, amelyben könyörög az Úrhoz költészetének megújulásáért. Olyan ez a két   mondatos költemény, mintha  ráadása lenne egy szép hangversenynek. A költő  már nem vívódik, követi határozottan Isten parancsát, amíg lehet, amíg a betegsége, illetve a "ninivei hatalmak" engedik. 
Babits Mihály 1941, aug.4-én halt meg, az Égi Hatalmak nem engedték,  hogy megélje Ninive pusztulását.

11, Rédey Tivadar: Babits Mihály: Jónás könyve : Nyugat. 1940 /1.szám
"  A temetésére  1941-ben,  hetvenegynéhány magyar író, tudós és művész tett vallomást arról, hogy a meghalt Babits Mihálynak mennyit köszönhettek! 
Itt néhány idézetet  hozok  írótársaitól,  melyeket  Babitsról írtak
":Köszönjük neki a példaadást arra, milyen emberré kell válnia a magyarnak s méltó
embervoltunkban milyen magyarrá kell továbbfejlődnünk. Köszönjük neki a méltó hazát
s a népek hazáját, Európát, melyet úgy szerzett meg, hogy szellemünk határait a végtelenségig terjesztette."Illyés Gyula
(Tolna megyei Népújság 1972. nov. 2., 22. évf. 259. sz. 6.)
Kosztolányi   ezt írta róla:
"Tökéletesen jött, - készen és nem kellett látnia ezt vagy azt, nem kellett elmennie
koldusélményekért ide vagy oda, csak megnyilatkoznia, mert kincsét az örökkévalóságból hozta. Fejlődése nincs. Vannak nagy költők is, akik megszerezték a halhatatlanságot. Ő nem ilyen. Mindig folytonosság volt, a szakadatlan Egy.
Halhatatlannak született."
(Tolnamegyei Újság 1931. júl. 11., 13. évf. 54. sz. 1-
Radnóti Miklós a Nyugatnak   belső munkatársa
lett, a harmadik nemzedék egyik legtöbbet dolgozó és szereplő képviselője, aki
számos versét és nagyszámú kritikáját éppen a Nyugatban közölte
Nem sokkal a költő halála előtt ő volt az egyik legutolsó látogató.  A 30 kilóra
lefogyott, csupa csontváz költő, akinek csak nagy, égő szeme világított, megrázó élményt
jelentett számára, ahogy ezt a Babits emlékkönyvbe írt Csak csont és bőr és fájdalom
című versében megörökítette:

CSAK CSONT ÉS BŐR ÉS FÁJDALOM
BABITS MIHÁLY HALÁLÁRA
--------------------------------------.
Csak csont és bőr és fájdalom.
S akár a megtépett, kidőlt fatörzs
évgyűrűit mutatja,
bevallja ő is gyötrött éveit.
Csak csont és bőr e test.
-------------------------------------------

De most a nemzeté is
csak csont és bőr és fájdalom. Íme,
Balázs, kihez könyörgött, vedd karodba!
O, requiem aeternam dona eis... Domine!
------------------------------------------------
Tudtuk, hogy meghalsz, tudtuk s mégis oly
árván maradtunk most a Művel itt.
Nagysága példa. És magasság.
És szédület. Szívet dobogtató." (12)

12. Gál Isván: Babits Mihály : Tanulmányok, szövegközlések, széljegyzetek Bp.  2003 

VÉGE