Magyar-Hon-Lap
Surján László       

Vajon más lesz a világ, ha nemcsak úgy látom, ahogy látom, hanem megpróbálom  mások szemével is nézni? Erre bizony nincs garancia. Ám garancia hiányában is érdemes megpróbálni.
A Heti Válasz fontos különszámmal lepte meg olvasóit. 2009 Magyarok a csúcson. Harminc kiemelkedő teljesítményt ismertet ez a kiadvány, akár mind a harmincra is érdemes lenne kitérnünk. Számomra, aki  eredményes kiengesztelődési folyamatot szeretnék látni a Kárpát-medencében élők között, érthetően Hunčík Péter jelentette a legtöbbet.

Ki is ő? Egy évvel ezelőtt a Ráday Könyvesházban zajló könyvbemutatója alkalmával így írtak róla: „Hunčík Péter (Ipolyság, 1951) – pszichiáter, etnopszichológus. Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett. 1976-ban a pozsonyi Comenius Egyetemen orvosi diplomát szerzett. Oklevele megszerzése óta orvosi tevékenységet folytat, 1988-tól pszichiáterként dolgozik. 1989-ben a Nap című lap alapító főszerkesztője. 1990 és 1992 között Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök egyik tanácsadója. 1993-tól a Márai Sándor Alapítvány igazgatótanácsának elnöke, 1997-től az alapítvány égisze alatt működő Európai Kommunikációs Tréningközpont vezetője.”

A könyv, amit akkor bemutattak a Határeset. A közel hatvanéves szerző első regénye. Elkezdtem érdeklődni ezután az ember után, akinek a nevét Huncsiknek kell ejteni, s akire már régebben fel kellett volna jobban figyelni. Mert ilyeneket mond magáról: „Előző írásaim egyikében már beszámoltam arról, hogy én 1956 októberében, ötéves koromban döntöttem el véglegesen, hogy magyar leszek. A nagy cserépkályha mögött ülve hallgattam a Szabad Európa rádió adásait a hős pesti srácokról, és nagyon büszke voltam magamra. Hiszen ezek a fiúk pontosan olyanok, mint én! – gondoltam. Ugyanazon a nyelven szólnak egymáshoz, amelyiken mi beszélünk itthon. Ha a dicső harcban gránátszilánk éri mellüket, anyukájuk ugyanolyan szavakkal vigasztalja őket, amilyenekkel engem nyugtat anyám, ha leesem, és lehorzsolom térdemet.”  (Ó, azok A DRÁGA SÁGIAK)

Most a Heti Válasznak azt mondja a szlovák-magyar együttélésről: „Mindenfajta sztereotípiával ellentétben itt nincsenek kizárólagosságok, itt nemcsak egy nemzet élt, nemcsak egynek vannak jogai. Az Apponyi korszakban mi hirdettük ennek ellenkezőjét, a szlovákok pedig most.”
Végül egy idézet, amely mind a már említett budapesti könyvbemutató, mind egy komáromi fellépése alkalmával szerepel. Tessék végigolvasni, mert bizony elég provokatív a kezdet. „Érthetetlenül karattyoló magyarok, koszos polyákok, ápolatlan románok, primitív bolgárok, pállott leheletű horvátok, csipás szlovákok és bosszúszomjas, sunyi szerbek. Mindig csak üzengetnek, sohasem beszélnek egymással, nem néznek egymás szemébe…

Az a mozgalom, amelyet a Kárpát-medence népei között szeretne megbékélést, épp ezen akar változtatni: beszéljünk egymással és nézzünk egymás szemébe.