|
Montreál, március 31.
Fischer Judit
"Föltámadott a tenger,
A népek tengere ;
Ijesztve eget-földet,
Szilaj hullámokat vet
rémítő ereje. "
(Petőfi)
Az elmúlt évek hagyománytisztelő Március 15.-i ünnepségeihez, a Magyar Irodalombarátok Köre az idén különleges élménnyel járult hozzá. Fias György javaslatára levetítettük a "Föltámadott a tenger" című, 1953-ban készült filmet. Ez a régi --- filmtörténeti szempontból immár antiknak számító színes film --- az 1848 -as forradalmat, és szabadságharcot mutatta be. Mindnyájunk részére lenyűgöző élményt jelentett, hiszen a filmkockákon megelevenedtek történelmünk dicső eseményei, hősei, amelyekről mi, a kései utódok eddig csak az iskolai tankönyvekből és lánglelkű költőnk, Petőfi Sándor verséből szereztünk tudomást. A film nagyszerű kiállítású, tömegjelenetekben, látomásszerű pazar effektusokban bővelkedő produkció. Az egyes jelenetek beállítása olyannyira művészi, hogy a nézőben óhatatlanul azt az érzést kelti, mintha a Magyar Nemzeti Galléria kiállító termeiben gyönyörködnék a XIX. századi nagy festőink: Munkácsy Mihály, Benczúr Gyula, Székely Bertalan, Madarász Viktor, Borsos József és Thán Mór historizáló, romantikus festményeiben. Mindez arról tanúskodik, hogy a filmet valóban hozzáértő, nagy műveltséggel rendelkező művészek készítették. A forgatókönyv a költő, Illyés Gyula zsenialitását tanusítja. A különböző történelmi alakok: hősök és antihősök, árulók szerepeiben az 50-es évek színészgárdájának színe-java látható. A két főhőst két nagyszerű színész alakította, Petőfit Görbe János, Bem tábornokot Makláry Zoltán.
A rendező, Nádasdy Kálmán erőteljes, megkapó jelenete, a schwechati csata után Bécs ellen induló, rosszul felszerelt, de győztes magyar hadsereg menetelése és megtorpanása a magyar határnál. Azonban az igazsághoz tartoznak a film keletkezése körül támadt viták, összecsapások is. Ennek következtében a történet befejezetlen; félbemaradt lett. Hogy mi ennek az oka? Egyszerű. A film az 50-es évek terméke, feltétlenül a kor szocialista ideológiája szolgálatában állt. Olyan filmet kellett készíteni, amelyben a szabadságharcot nem verik le, Petőfit nem ölik meg, sőt, az oroszok sem jönnek Magyarországra! Nehogy valakinek is eszébe jusson észrevenni, hogy már megint itt vannak!
Illyés Gyula óriási ellenállásba ütközött az akkori hivatalos politikát, Moszkva diktálta vonalat követő Filmgyár vezető köreivel. Az eredeti forgatókönyvet Illyés "Két férfi" címmel írta meg, ami önmagában egy regény, mondhatni filmregény.
Ebben az író a szabadságharcot két férfi, Petőfi Sándor és Bem tábornok barátságán keresztül akarta bemutatni. Természetesen a történet teljességéhez tartozott volna a szabadságharc leverése, amelynek tragédiája a cári orosz csapatok bevonulásából származott. Úgyszintén a költő halála a segesvári csatában. 1953-ban, amikor a film készült, nem volt tanácsos a történelmi hűséghez való ragaszkodás. Veszélyes játszmát jelentett az oroszokat rossz színben feltüntetni. A zsarnoki, totalitárius rendszer a művészeteket is diktálta. Mint minden despotizmus, az orosz vonalú kommunizmus is megkövetelte, hogy dicsérjék. ("Csak dicséret illet, nem bírálat!" ---mondta Madách az Ember tragédiájában.)
Az erősen megnyirbált, cenzúrázott forgatókönyv alapján készült film képmutató módon a szabadság magasztos eszméjét dicsőíti. A filmgyártás "moguljai" akkor még nem gondoltak arra, hogy a hazug módon szajkózott "szabadság" szólama, --- és egyben kötelező elvtársi köszönési etikett ----mennyire paradoxként hatott. Minden magyar állampolgár, aki képes volt önállóan gondolkodni, rájöhetett a nagy hazugságra. Mindez, az igazi szabadság utáni vágyat egyre szitotta és már nem kellett sok idő, mindössze három esztendő, hogy a szikra lángra is lobbanjon. Illyés megpróbálta megközelíteni a nagy talányt: Petőfi halálát. Szívfájdító érzés, hogy az örökre felejthetetlen költői víziók sorra kimaradtak a megvalósított filmből. Holott ezekkel együtt a "Föltámadott a tenger" a XX. század egyik filmes csodája lehetett volna. De bízzunk benne, hogy valamikor az új magyar filmgyártás bepótolja. Hiszen a művészi szabadság megvalósulása erre ma már lehetőséget nyújt.
Mi pedig, akik hat generációval később születtünk, hadd idézzük a 48. március 15-i forradalom jelszavát: "Itt az idő, most vagy soha!" |