Montreál, július 23.

Bencsics Klára

Az idén budapesti utazásom alatt, ismét érdekes helyeken jártam.
Barátaim meghívtak, hogy nézzük meg a Svábhegyen lévő, több mint 150 éves Jókai kertet.
Egy szép júniusi napon látogattunk el a híres kertbe.

A Jókai-kert Budapesten, a Svábhegyen (XII. ker. Költő utca 21.) található természetvédelmi terület.
Zengő madárcsicsergés fogadott bennünket, hiszen itt számos madárfajt figyelhetünk meg és ásványtani kiállítást láthatunk az egyik ösvényen. Az író által ültetett fák közül is jó néhány őrzi még emlékét a parkban

Jókai Mór 1853-ban vásárolta az akkor kőbányának használt 3 holdas földet, ahonnan pazar kilátás nyílt a Gellérthegyre, a Dunára és a városra. Hárs-, juhar-, vadgesztenye-, és diófákat ültetett, hogy felfogják az északi szelet. Teraszosan alakította ki a kertet, feltöltötte termőfölddel, gyümölcsfákat és szőlőt telepített, konyhakertet létesített, rózsákat nemesített. Ide vonult el a város zajától, falusias környezetbe.

Magyarországon valaha élt egyik legnagyobb mesemondója, Jókai Mór alakította ki magának ezt csodálatos helyen fekvő, szépséges budapesti tündérkertet.
A területet Jókai a 19. század közepén vette meg, hogy ne kelljen elhagynia a fővárost, de élvezhesse a hegyvidék nyári hűvösét, csendjét, nyugalmát és a pazar kilátást. A terület abban az időben elhagyott kőbánya volt, amit a természetért egész életében rajongó és lelkes "úri kertész," Jókai nagy eltökéltséggel hozott rendbe.
Először szőlőt és gyümölcsöst telepített a területre, majd parkot alakított ki a villa körül. A Budai-hegység jellemző fafajtái mellé szilt, diót, hársat, juhart, vadgesztenyét telepített - jó néhány ma is áll közülük. A későbbiekben folyamatosan gazdagította lágyszárú növényekkel és díszcserjékkel az elegáns módon kialakított gyümölcsöst és parkot, amely kora elitjének egyik központi találkozóhelyévé vált.

A romantika nagy mesemondója, Jókai Mór hosszú élete során dolgos, termékeny írónak bizonyult, aki kiapadhatatlanul ontotta magából a szebbnél szebb történeteket. Alkotókedvét, szárnyaló képzeletét nem csak regényeiben kamatoztatta. 
Aki regényt ír, nem a mának él, az tud messzire tekinteni, talán még a jövőbe is látni. Jókai nem egy, akkor futurisztikusnak tűnő ötletéről derült ki, hogy az mégsem csak álom vagy utópia volt. Ez a teremtő fantázia, a jövőbe vetett hit szükséges a kertépítéshez is. Aki kertet teremt, növényt telepít és gondoz, az tud türelemmel várni az időre, mely meghozza a gazdag termést; az képes meglátni a majdan termőre forduló fát, a dús növényzetet, mely belakja a pusztaságot. Jókai számára a kertészkedés nem egyszerű kedvtelést, kikapcsolódást, nem is csak gazdálkodást, vagy megélhetést, hanem a természettel, kedves fáival és madaraival való együttélést, szüntelen párbeszédet jelentett. A tájnak, a növényeknek, kiváltképp a fáknak lelkük van, csak legyen ember, aki érti azt. Jókai ilyen értő ember volt. Számára a szabad természet volt a "sokat-írás" titka, s miként írja, alkotás közben "...látok füvet, fát, virágot, gombát, fatörzset, szederindával befutott nádkunyhót..."
A kert azonban nemcsak a kertészkedés, a természettel való kapcsolat, párbeszéd helyszíne volt, hanem sok híres Jókai-mű születésének témája, helyszíne. A Svábhegy az írónak egyfajta menedék, félreeső, s mégis mindenhez közeli azilum, ahol a világot látó és láttató alkotóember meg tud bújni az emberek elől. Kerti magányában kedves dalosmadárkái röpíthették képzeletét messzi tájakra. A kora reggeli és alkonyati kerti séták során - jó gazda módjára - nem csak a növényeket vette szemügyre, hanem gyakran itt merített ihletet munkájához is.
A lakóház mellett kis kerti pihenőt alakított ki, malomkőből asztalt, s köré íves padot épített. Az ülőhelyet két oroszlánalak vigyázta. Sok szép Jókai mese, s néhány kedves festmény született itt.
Az oroszlános padot mi is megcsodáltuk és a mellette álló Róna József Anakreón-szobrát, melynek arcát Jókairól mintázta.    
Manapság a kertben lévő épületek otthont adnak a Madártani és Természetvédelmi Szakkönyvtárnak, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület irodáinak, és a Petőfi Irodalmi Múzeum kezelésében lévő Jókai-emlékszobának is.   Az emlékszobában láthattuk Jókai személyes emléktárgyait.  A   Múzem alkalmazottja részletesen elmondta a szobában található tárgyak történetét és Jókairól feljegyzett eseményeket.

Mi is megtaláltuk az évszázados fákat, melyeknek árnyékában élveztük a park szépségét. és a "présházat" a majort, az egyetlen épületet, ami megmaradt Jókai idejéből.
Halála után a terület többször is gazdát cserélt és folyamatosan vesztett értékéből, mindaddig, amíg a hatvanas években a Madártani Intézet oda nem költözött. Sajnos, a villát már nem lehetett megmenteni, de a parkot folyamatosan felújították, így ma ismét eredeti szépségében látható.