Vargóczky Judit

A Magyar Tudományos Akadémia akkori elnöke Vizy- E Szilveszter beszélt egy műsorban és mutatta be azt a csángó kislányt, aki kb. 500-800 évvel ezelőtti magyar nyelven beszél még. Ahol a néprajztudós megtalálta őket, az Szabófalva, közel a Moldvai határhoz. Oda vannak beékelődve jobbról és balról román anyanyelvűek között ezek a csángó magyarok.

A csángó jelzőt azért kapták, mert valamikor az 1200-as években az ország keleti határait gyakran támadták meg a tatárok és kunok. Ezért a határ őrzésére telepítettek a magyar kírályok olyan lakosságot, akik pásztorkodtak a hegyekben. Láthatták, ha közelgett az ellenség, és úgynevezett "lármafákat" állítottak fel a hegyekbe hallótávolságon belül, és az volt a dolguk, hogy ennek a csángatásával, adjanak le vészjelzéseket, hogy a falvak, városok védekezése időben megtörténjen.

Ők voltak a csángató magyarok.

A politikai országhatárok azóta ide oda változtak és királyaink rendeletei is népcsoportokat telepítettek ide-oda, de ezek a csángó magyarok, akik a legtávolabbi határszéleken éltek, valahogy ottrekedtek, és el is felejtődtek egy ideig.

Még a mai napig is tudják, hogy az ő népük, akikhez tartoznak, azok tőlük nyugatra élnek egy másik országban, és hogy valójában ők hozzánk tartoznak. Évszázadokon keresztül megőrizték a nyelvüket eredeti állapotában. De a kommunista rezsim óta teljes erővel folyik az etnikai beolvasztásuk. Anyanyelvükön nem tanúlhatnak, papjaik is román ortodox papok, és az iskolában a tanítóik rájuk szólnak, ha magyarul beszélnek egymással. " Hagyjátok már el ezt a ronda cigány nyelvet ! - mondják nekik. És sikerrel folyik a nyelv elleni propaganda. Már nagyon kevesen vannak köztük, akik még beszélnek magyarul, mégis, ha megkérdezed tőlük, hogy kik ők valójában, akkor büszkén mondják, hogy ők hunik,(vagyis hunok) Atilla népéből valók.

Mivel első hallásra én sem értettem mit mond a kislány, leírom nagyjából.

"Messze ott, hol a nap szentül le,
megfog vala apám sokszor kezemtül,
mutatja vala, hol a nap leszentül.
Mondja vala: gyermek, látod ott nini,
messze ott, hol a nap bebújik most nini, vanand ott egy másik ország, tudd meg te is, megjárd ott a világot, ha lesz rész (ha részed lehet benne) ........................................................................
ne felejtsd el, én tanítlak csak jóra.
Amikor meghalt, akkor is mondta a halálnál, mit mondtam életemben, ne felejtsd el.
Ritt (sírt) mondta...............nekem .........örökké néha most is látom az ő könnyeit.
Mondta nekem, én nem tudtam mostanig,
pedig most az ő tüze most belém ég.
Nem felejtem el soha én apámat,
kicsike ..........(gyerek ?) voltam, nekem mit mondott, Ott vagyon a mi országunk, tudd meg jól, ott, hol a nap minden este leszentül.