A hagyományokat felelevenítve Erkel operájával nyílt meg a Magyar Állami Operaház 2011-12-es szezonja szeptember 4-én este. A Bánk bán ősváltozatának kissé húzott verzióját állítja színpadra Káel Csaba, vezényel Héja Domonkos.  

Az Erkel évforduló alkalmából 2010-ben megjelent kritikai kiadáson alapuló ősváltozat helyenként rövidítve, ám szcenírozva hangzott el az évadnyitón és még kilencszer a szezon folyamán. Káel Csaba 2002-es operaházi rendezése néhány változtatással Csikós Attila akkori díszleteiben látható vasárnaptól.

Részben kettős szereposztásban játsszák a Bánk bánt, a címszerepben Bándi János és Kiss B. Atilla lép színpadra, Tiborcot Perencz Béla és Busa Tamás alakítja, Petúr bán Michele Kalmandi és Massányi Viktor lesz, Sólom mester Martin János.

Budai Lívia, a nagy nemzetközi karriert befutott énekesnő, Kanadából utazott Budapestre, hogy  Gertrudist alakítsa az egyik szereposztásban  Marton Éva mellett.

Az alábbi kritikát a magyar újságból vettük át.

Végre egy igaz Gertrudis - Budai Lívia a Bánk bán-ban
László Zsuzsa

Hosszú évek után a Katona-Erkel-Egressy által színpadra álmodott Bánk bán előadásban méltó megformálót kapott Gertrudis királynő.

Világjáró operaénekesnőnk, a Pro Cultura Hungarica címmel kitüntetett Budai Lívia gyönyörű mezzójával csendült fel Erkel muzsikája.

A 21. század operajátszásából kaphatott ízelítőt a közönség Budai Lívia szerepformálásában. A művésznő megmutatta, hogy nem elég a hang, a megjelenés, netán a föl-alá sétálás a színpadon, esetleg egy-egy magas hang hosszan kitartása. A szerep ennél sokkal több. Az opera "dal-színház", azaz dal és színház együttese. Bármilyen nehéz és összetett feladat, itt énekelve kell jellemet ábrázolni, ez színház is - hiszen benne van a nevében! -, és a szerepformálás legalább olyan fontos kellene hogy legyen, mint a "csak" énekes produkció.

Gertrúdis szerepe az első felvonásban nem ad különösebb énekesi lehetőséget, az a néhány zenei mondat még nem elég arra, hogy Gertrúdot megismerjük, ha nincs hozzá ember-ábrázolás.
Nos, ezt kaphattuk meg Budai Líviától. Ahogyan megjelent, ahogyan üdvözölte  udvara személyiségeit egy-egy kézmozdulattal, fejbólintással jelezve, hogy ki mennyire áll közel a hatalomhoz. Valóban királynőt láttunk a színpadon. Hiába zajlott némi cselekmény Melinda és Ottó között, hiába a békétlenek Petúrral az élen, hiába az udvar népe, mégis a királynőre kellett figyelnünk!

Gertrudis szerepe a második felvonás utolsó jelenetében kap hangsúlyt. Nagy igazság, hogy a komponisták elsősorban a tenoroknak és a szopránoknak adtak mindig bőven lehetőséget, a mezzo többnyire kevesebb figyelmet kap. (Természetesen van kivétel, főleg Verdinél.) Ezt a hagyományt Erkel sem hágta át.(Pl: a Hunyadi Lászlóban nincs egyetlen komoly mezzo szerep sem.)

A mostani felújításban a királynő szerepe szoprán magasságokat is kíván. Sokan kihagyják a gyilkos "C"-t, de Budai Lívia gyönyörű, valódi mezzo hangja ellenére is remekül megbirkózik ezzel a feladattal.

A királynő igazi főszereplővé a Bánk-Gertrudis duettben lép elénk.
A színpadon a trónusszerű fotelben ül egyedül, elgondolkodva, amikor lakosztályában váratlanul és hívatlanul megjelenik Bánk.

A hosszú duett tele van kérdésekkel, válaszokkal, számonkérésekkel, visszautasítással, kétségbeeséssel, fölénnyel, majd félelemmel, dühhel.
A számos érzelmi kitörést remek színészi játék kíséri, s ugyanakkor a félelmetesen igényes zenei feladat megoldása úgy tűnik, nem is olyan nehéz, hiszen az érzelmek segítik az énekest. Pedig valóban ez a mezzoszopránok legigényesebb énekesi feladata, ez az opera csúcspontja, és itt a hang, a zenei mondanivaló eggyé forr a fizikai mozdulatokkal, az emberi érzelmek kifejezésével. Gertrudis tőrt ragad, hogy végezzen Bánkkal, de a gyilkos szándék nem sikerül, a tőrt Bánk kicsavarja kezéből, és ő végez a királynővel.

Gertrúdis a halálos sebtől a földre rogy, de még így is a trón felé kúszik. Ezzel a kétségbeesett utolsó cselekedetével a hatalmát jelképező helyszínt kívánja elérni.
Ezután még Bánk néhány mondata következik, majd a dramaturgiailag indokolatlanul megjelenő udvar népe hosszú kórust énekel, s ezalatt Budai Lívia hihetetlen önfegyelemmel mozdulatlanul fekszik a földön mire végre összezárul a függöny.
A Bánk bánt alakító partnere: Kiss B. Attila kiváló volt mind hangban, mind játékban. Az előadásnak valóban ez volt a csúcspontja, mindketten azt nyújtották, ami a Magyar Állami Operaház régi fényéhez méltó.

A zenekar, Héja Domonkos kiváló vezényletével igazi társa volt a két nagy énekesnek.
Még szeptember 16-án, 21-én és 24-én hallhatja az operabarátok széles tábora  Erkel művét Budai Líviával és Kiss B. Attilával.

Kíváncsian várjuk, az Operaház új vezetése felkéri-e a művésznőt újra hazai fellépésre. A fiatal, a jövőt képviselő operaénekes gárdának is hasznára válna, ha láthatnák-hallhatnák, mit jelent a "zenés-színház" fogalma korunkban.

Budai Líviától megtanulhatnák.