Ezelőtt egy negyedszázaddal, 1979-ben, az Einstein-centenárium alkalmából, Abdus Salam, a neves pakisztáni származású atomfizikus, aki éppen 1979-ben kapott Nobel-díjat, nagyon plasztikusan így fogalmazta meg Einsteinnek azt a vágyát, amit a fizika geometrizálásának neveznek: Arról van szó, hogy geometriai módon („more geometrico") megteremteni a ma ismert alapvető fizikai erők egységes geometriai elméletét, visszavezetve a fizikai erőket a tér belső szerkezetében lévő rejtett tulajdonságokra.
Ismeretes, hogy Albert Einstein életének utolsó negyven évében ilyen geometriai elmélet megépítésén fáradozott, sok részeredménnyel, de tudjuk, hogy az általa kitűzött nagy célt haláláig, 1955-ig, nem tudta elérni, ezt az „utolsó álmát" életében nem sikerült megvalósítania.
Most, Einstein születésének 125. és halálának szinte 50. évfordulóján, ez az álom nagyon közel áll a megvalósításhoz.

Minden dolgok elmélete

Egy olyan, az összes fundamentális fizikai kölcsönhatást (erőt) magában foglaló elméleti rendszerről van szó, melyet sokszor, egy kis túlzással, „a minden dolgok elméletének" (theory of everything – rövidítve TOE) is szoktak nevezni. Ennek a grandiózus elméletnek matematikai megfogalmazásához vissza kellett térni újfent magához a tér-idő kontinuum szerkezetéhez, annak magasabb. rejtett dimenzióihoz. A térnek ilyen rejtett tulajdonságairól „álmodozott" Bolyai János, jóval Einstein előtt és természetesen a „minden dolgok elméletének" kidolgozása előtt, mikor azt mondja: „A tér belsejében, olyan rejtett kincseket tartalmaz, melyeket a felszínen haladó nem lát meg sohasem." Bolyai Jánosnak a térről vallott zseniális gondolata szinte szó szerint beigazolódik a „minden dolgok elméletében", melynek első változata egy 10 dimenziós Kaluza–Klein-típusú szuperhúrelmélet, ahol a 6 extradimenzió (a 3+1 tér és idő dimenzióval öszszesen 10) tulajdonképpen számunkra rejtett dimenzióként szerepel, és csak szupernagy energiákon érvényesíti hatását, tehát a mi 3+1 dimenziójú világunkban, egyelőre, hozzá nem férhető (tehát ilyen értelemben rejtett). Az utolsó tíz évben lezajlott a szuperhúrelmélet újabb forradalma, melyet egy új, 11 dimenziós elmélet megszületése követett. Ezt az általánosabb 11 dimenziós szuperhúrelméletet, amely nem 6, hanem 7 térjellegű extradimenziót tételez fel, Edward Witten elméleti fizikus, a „minden dolgok elméletének" szintén princetoni „prófétája", mint maga Einstein is volt (az USA-beli Princeton Institute of Advanced Studyról van szó), M-elméletnek nevezte el. Valószínűleg azért, mert ebben az elméletben a kiterjedt, tehát nem pontszerű objektumok membránhoz hasonlítanak, ezért a membrán angol megfelelőjéből brane-eknek nevezik őket. A húr neve 1-brane, a membráné 2-brane. A legfontosabb a 3-brane, mert ennek három térszerű dimenziója van, melyek megfelelnek a fizikailag megfigyelhető dimenzióknak.
A Witten-féle M-elmélet a Kaluza–Klein-szuperhúrelmélet 11 dimenziós változata, azért is fontos, mert olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek kísérletileg is ellenőrizhető effektusokat okozhatnak, és így ezek az extradimenziós elméletek esetleg majd tesztelhetők lesznek, a pár év múlva üzembe helyezendő nagy részecskegyorsítókkal, mint pl. a CERN-LHC (Large Hadron Collider) gyorsító Genfben, vagy pedig a hamburgi DESY most épülő TESLA nevű nagy gyorsítója.
A szuperhúrelméletekkel összhangban  új interdiszciplináris tudományág van megszületőben, mely egyesítené az univerzum megismerésének két végletét, a „legkisebbet" a „legnagyobbal". Ezt a ma in statu nascendi állapotban lévő tudományágat Abdus Salam „astroparticle physics"-nek (asztrorészecske-fizikának), Andrej Szaharov pedig, 1989-ben, utolsó megjelent dolgozatában, „kozmomikrofiziká"-nak nevezte el.
Ennek az új tudományágnak a szintén Nobel-díjas fizikus S. Glashow (A. Salammal és H. Weinberggel együtt kapott Nobel-díjat az Einstein-centenárium évében, 1979-ben) alkotta meg paradigmatikus jellegű modelljét, a kozmológiai uroboroszt, melyet a 21. századi természettudomány olyan szimbólumának tekinthetünk, amely magában foglalja a „minden dolgok elméletének" alaptulajdonságait, kijelölve ennek a helyét a világegyetemben, a legkisebb és a legnagyobb között, egyben ezek szintézisét teremti meg.

Járt-e Einstein Marosvásárhelyen?

Az utóbbi években nemcsak Einstein utolsó álmának megvalósulásával kapcsolatban születtek jelentős eredmények, hanem sok más felmerült kérdésre, tévhitre és a magánéletével összefüggő új dokumentumokra derült fény. Az egyik ilyen kérdés, mely hazai érdeklődésre is számot tarthat, az, hogy járt-e Einstein Marosvásárhelyen. De hogyan is kerül kapcsolatba Einstein az akkor a Székelyföld fővárosának tekintett Maros-parti várossal, a Bolyaiak városával? Természetesen ez utóbbiak, a Bolyaiak révén. De miről is van szó? A Münchenben 1974-ben megjelent Hídfő Könyvtár 3. számában közli dr. Szakáts Istvánné előadását, Minden relatív, mondotta Bolyai címmel. Ebben az előadásban, többek között, mint tényt közli, hogy Einstein 1914 tavaszán Marosvásárhelyre érkezett, ott a Teleki Tékában „megkapta betekintésre a Bolyai János ládába zárt hagyatékát". Így azt a munkát is, mely a relativitás elméletére vonatkozik. A nevét bejegyezte a Téka naplójába, és azt a kéziratot, mely a relativitáselméletre vonatkozik, magával vitte és halála után, mikor hagyatékát Princetonban leltározták, megtalálták. Mindezekre reagálva, az igazság a következő: Einstein sohasem járt Marosvásárhelyen. A Teleki-tékában 1914-ben semmiféle Einstein nevével kapcsolatos bejegyzés nincs. De feltéve és meg nem engedve, hogy járt és bement a Teleki Tékába, megtekintendő a Bolyai János kéziratos anyagát, ott azt, 1914-ben, nem találta volna meg, mert akkor azt nem ott őrizték, hanem a helybeli Református Kollégium könyvtárában. Csak az 1948-as államosítás után, az ötvenes években kerültek át Bolyai János kéziratai, körülbelül 14.000 lap, a mai Teleki–Bolyai Dokumentációs Könyvtárba, és azokat ott őrzik mind a mai napig. Itt van most is a 491. számot viselő Folió is, melyben Bolyai János zseniális sejtésével a következőképpen fogalmazta meg kvalitatív formában az einsteini gravitációelmélet (általános relativitáselmélet) fizikai és filozófiai lényegét: „az nehézkedés törvénye is szoros összveköttetésben, foljtatásban tetszik (mutatkozik) az űr természetével, valójával (alkotásával), miljségével; gondolom az egész természet (világ) foljása".
iras.

Akit érdekel e kérdés részletesebb története, annak figyelmébe ajánljuk a nemrég megjelent Bolyai-emlékkönyvet (Vince Kiadó, Budapest, 2004), amelyben egy hosszabb tanulmányban foglalkozunk e Bolyai-tézis genézistörténetével és a fizika geometrizálásának mai jelentőségével (283–305. oldal).

Einstein sógora a kolozsvári magyar egyetemen

Tehát Einstein sohasem volt Marosvásárhelyen, nem járt a Teleki Tékában, és onnan nem vitt el semmilyen Bolyaival kapcsolatos kéziratot. De az Osztrák–Magyar Monarchia magyarországi részén járt. Mégpedig a bácskai Titelen és Újvidéken. Ezekben a helységekben, az 1900-as évek elején, Einstein többször is megfordult, azon egyszerű okból, hogy első felesége, Mileva Maric Titelen született, majd a Maric család Újvidékre költözött, ahova Einstein feleségével és gyerekeivel számos alkalommal ellátogatott. Mileva Maric, aki 1875-ben született, Einstein évfolyamtársa volt a zürichi műegyetem (ETH) matematika–fizika fakultásán, 1896 és 1900 között. Hosszabb udvarlás után, 1903-ban házasodtak össze, Titelen volt az esküvő 1903. január 6-án. Bernben, a Kramgasse 49 alatti háromszobás emeleti lakásban laktak. Ez a ház ma Einstein-múzeum, földszintjén egy Einstein nevét viselő söröző is van. Ebből a házasságból két fiú született, Hans-Albert (1904) és Eduard (1910). Az utóbbi években elég sok szó esett egy harmadik, még a házasságuk előtt született és nevelőszülőkhöz kiadott gyerekről, a kicsi Lieserleről. Sorsa a mai napig ismeretlen, és talán az is marad örökre. Miután Einstein Berlinbe került, 1914-ben, a család Zürichben maradt. Mileva és Einstein között az érzelmi kapcsolatok elhidegültek, és 1919-ben elváltak. Rövidesen Einstein újra nősült. Az új feleség Einstein unokahúga, Elsa Löwenthal, aki 1933-ban vele ment Princetonba és ott halt meg 1936-ban.
Mileva Maric Zürichben maradt egészen 1948-ban bekövetkezett haláláig. Einstein válása után is tartotta a kapcsolatot családjával. Az 1922-ben (az 1921-es évre) kapott Nobel-díjának összegét  Zürichben maradt családjának adományozta.
Visszatérve a Maric családhoz, kövessük Mileva 1885-ben született öccsének, Milosnak  életét.
Milos Maric az újvidéki középiskola elvégzése után az akkori kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem orvosi karán folytatta tanulmányait, és ott a neves professzor, Apáthy István tanársegéde, majd adjunktusa lett. Így vált Einstein szerb sógorából a kolozsvári egyetemen magyar nyelven tanító egyetemi tanár, Apáthy István professzor hisztopatológiai tanszékén. Milos Maric a szerb anyanyelvén kívül kitűnően beszélt magyarul, de tudott németül, franciául, angolul és oroszul is. Ezen az utóbbi nyelven lett később egyetemi tanár Oroszországban, mivel az első világháborúban, 1915-ben, mint katonaorvos, orosz fogságba esett. Ott maradt, és több orosz egyetemen tanított hisztológiát, egészen 1944-ben bekövetkezett haláláig.
Albert Einstein életének „újvidéki intermezzóját" egy szerb nyelvű emléktábla örökíti meg, a Maric család újvidéki házán, a Kiszácsi út 20. szám alatt (Novi Sad Kisacka ulica 20), melyet Mileva Maric születésének 100. évfordulóján helyeztek el. Az emléktábla szövegének magyar fordítása Ribár Béla újvidéki fizikaprofesszor kollégámnak, a MTA külső tagjának köszönhető, akivel együtt kerestük meg a Maric-házat az újvidéki bombázások egyik szünetében. Az emléktábla szövegének magyar fordítása a következő: „Ebben a házban tartózkodott 1905-ben és 1907-ben a relativitáselmélet megalkotója, Albert Einstein, valamint munkatársa és felesége, Mileva. Ezt az emléklapot Mileva Maric-Einstein születésének 100. és a Népi Technika 30. évfordulója alkalmából helyezték el."

Temesvár, 2004. május 18.

Toró Tibor fizikus (Énlaka, 1931). A Temesvári Tudományegyetem matematika–fizika karán végzett, jelenleg ugyanott az elméleti fizika tanszék vezetője. Az MTA külső tagja (1993). Kutatási területe az elemi részek fizikája,
az alapvető kölcsönhatások egységes elmélete. Tagja még egyebek mellett az Eötvös Loránd Fizikai Társaságnak, a Nemzetközi Csillagászati Uniónak, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának.