A Pannon EGTC keretében gyönyörűséges Zsolnay kiállítás nyílt június 15-én Lendván. Itt jelentették be, hogy a társulás Lendván is irodát nyit. Összeállításunk ízelítő a szeptember 16-ig nyitva tartó kiállításból.

Aligha indokolatlan megmagyarázni, mit is jelent az EGTC. Ez mozaikszó, az European Grouping for Territorial Cooperation, azaz az európai területi együttműködési csoportosulás rövidítése. A határon átnyúló, transznacionális és a régiók közötti együttműködések is megvalósíthatók az új eszköz keretében. Magyarul inkább Európai Területi Társulásként emlegetik. Lényege, hogy határokon átnyúló jogi személyiségről van szó. A Pannon EGTC székhelye Pécs, elnöke Páva Zsolt polgármester, alelnöke Anton Balazek, Lendva polgármestere. Ebből már következik, hogy ez a kiállítás miért Pécshez kötődő tárgyakat mutat be és miért éppen a szlovéniai Lendván.

Ne hallgassuk el, hogy ez a szlovén földön rendezett Zsolnay bemutató valódi chartás gondolat. A Charta XXI olyan embereket fog össze, akik készek más népek történelmének, kultúrájának, esetenként nyelvének megismerésére. A Charta szellemének felel meg a feliratok többnyelvűsége is. A kiállítást egyébként városszerte kiplakátolták. A nagyméretű posztereken más és más dísztárgy csalogatja az arra járót.

Azok számára, akik nem nagyon ismerik a Zsolnay gyár történetét, dr. Kovács Orsolya, a Zsolnay Múzeum művészettörténésze szavaival mondom el a leglényegesebbeket.

A Zsolnay gyárat 1851-ben alapította Zsolnay Miklós pécsi kereskedő. A gyár fia, Zsolnay Vilmos (1828-1900) irányítása mellett vált az Osztrák-Magyar Monarchia legnagyobb kerámiagyártó üzemévé, aki 1865-ben vette át és 1900-ban bekövetkezett haláláig találmányok sokaságával tette világhírűvé. Találmányai közül a magastüzű mázzal díszített ún. "porcelánfajansz", az irizáló fényű "eozin" és a "pirogránit" elnevezésű építészeti kerámia volt a legnevezetesebb. A múlt századforduló éveiben a díszkerámiák mellett használati edényt, padló- és falburkoló lapokat, kályhacsempét, egészségügyi (szaniter) árut és építészeti kerámiát egyaránt gyártottak.

A két világháború között, már az unokák nemzedékének irányításával, áttértek a porcelángyártásra és az ipari porcelánszigetelők jelentették a fő bevételi forrást. A gyár az 1948-ban bekövetkezett államosítás után sem szűnt meg, ma Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. néven működik.

A kiállítás a díszkerámia gyártástörténetét mutatja be a kezdetektől az 1930-as évek art deco stílusának megjelenéséig.
Az 1870-es években a népművészet befolyása érvényesült Zsolnay Vilmos két leánya, Teréz és Júlia munkáiban, akik jelentős népművészeti gyűjtőmunkát is végeztek.

Zsolnay Júlia tervező munkássága meghatározó volt a gyár magyaros-orientalizáló stílusának kialakításában, amely első alkalommal az 1878-as párizsi világkiállításon hozott sikert, és amelynek alapja a magastüzű máztechnika volt. Férje, a lengyel származású Sikorski Tádé 1883-ban kapcsolódott be a tervező munkába és részt vett a szecessziós stílus meghonosításában is. Zsolnay Júlia és Sikorski Tádé művészi munkájának alapja a Zsolnay Vilmos által kifejlesztett páratlan technológiai gazdagság volt.

Az 1900-as párizsi világkiállításon bemutatott szecessziós díszkerámiákat fiatal iparművészek tervezték, akiknek a plasztikusan formált, figurákkal díszített munkáin jól érvényesült az "eozin" máz fényes, irizáló jellege. A "szecessziós" vagy "art nouveau" korszak a gyárban folyó művészi munka csúcspontját jelentette.

Az 1920-as években megjelenő art deco letisztultabb, stilizált formavilágát képviselte az unokák nemzedékéből Mattyasovszky Zsolnay László festő- és iparművész. Ennek a korszaknak jellegzetes művészi felfogását tükrözi a Tut-ankh-amon sorozat is, amelyből egy kis válogatás szerepel a kiállítás anyagában.

A kiállításon bemutatott kerámiákat a kiviteli tervekből összeállított válogatás kíséri, amely bepillantást enged a tervező munkába is.

De elég a szóból, jöjjenek a képek