Ez év augusztus 19-én nagy megtiszteltetés érte Victoria magyarságát. Nemzeti ünnepünkön Koltay Gábor, jeles színházi és filmrendező tartott ünnepi beszédet. Kultúrotthonunk nagyterme megtelt ünneplő közönséggel, hogy Szent Istvánnak és a róla készült film elévülhetetlen írójának és filmrendezőjének tisztelegjen. A műsor első részében felléptek szavalóink, Szy Mária és Nagy Timea, és dalosaink, Fazekas Jóska, Vaskó Ági és Pannuska János. A vacsora utáni részt Koltay Gábor beszéde töltötte be.

Koltay Gábor, vicrotiai vendéglátóival, Miska Erzsikével és Jánossal, valamint, Vaszkó József

Neve már rég ismert városunk magyarjai körében. Történelmi tárgyú filmjeit rendre bemutattuk a klubban. Színházi rendezvényeiről - számszerint 31! - olvashattunk folyóiratokban és az interneten. Jelen készülő munkája forgatását a kanadai magyarság 150 éves történetéről - Szerelmem, Kanada - Victoriában kezdte. Ennek köszönhető kiváltságos helyzetünk, hogy szent királyunk napján megtisztelhetett bennünket jelenlétével.

Gábor, kezében az egyedüli mikrofonnal, 45 percen át beszélt nemzetünk történelméről, jó és mostoha sorsáról, külső és belső viszályairól. Szólt a honfoglalásról, az államalapításról, a hosszú századokról, s különösen a létünket meghatározó XX. századról, mely hat rendszerváltást zúdított ránk, kevés reménnyel. Beszélt népvándorlásokról, millióknak a hazából való kiszakadásáról; filmekről, technológiáról. Egyenletes, szónokiatlan tónusban hivatkozott emberi sorsokra, jellemekre, ifjú királyunk vívódásaira, mielőtt eljutott Koppány ellenében a nyugati kereszténység törvénybe iktatásáig, amit az őt körülvevő erők is sugalmazhattak. Eltűnődött kanadai elődeink sorsán: mit érezhettek, mikor elhagyták az országot; mit jelenthetett számukra az 1880-as években a kifejezés: szülőhaza? Mit jelenthettek ők és a nagy hullámokban érkező honfitársaink Kanadának?

KoltayGábor, munkatársa Krisztina és Takács Katalin

Szólt készülő filmjéről, melyben száz meg száz mozaikkockán át igyekszik bemutatni kanadai létünket, nagy szín-montázsban. Végigutazva szorgos stábjával ezt az irdatlan kiterjedésű országot, Nanaimotól Montrealig, beszélni kíván emberek sokaságával, meg akarja hallgatni őket, mit mondanak magukról, életükről. Impozáns alakja megnyerte a jelenlevők bizalmát. Meggyőződhettek róla, hogy jelen filmjét épp olyan eltökélt  komolysággal veszi, mint A koncert, István, a király, Itt élned, halnod kell, Honfoglalás című játékfilmjeit; Trianon, A fehér vértanú, Adjátok vissza hegyeimet című dokumentumfilmjeit, vagy többek között a Befejezetlen forradalom című tévéfilmjét.

Gábor 1950-ben született Budapesten. Építészmérnöki diplomája megszerzése után felvételt nyert a Színház és Filmművészeti Főiskolára. Pályája megtelik felelősségteljes beosztásokkal. 1979-1981 között a Magyar Televízió és a Mafilm rendezője. 1986 - 2003 között a Budapesti Művészeti Hetek és a Szabadtéri Színpadok igazgatója. Létrehozta a Szabad Tér Színházat majd a Szabad Tér kiadót, melynek 18 éven át igazgatója volt. Színházi rendezései között ott találjuk a halhatatlan magyarok műveit - Erkel Ferenc, Kacsóh Pongrác - és ott vannak a nagy klasszikusok között Verdi, Puccini, Saint-Saens, Gershwin és mások operái. Színházi és opera rendezései mellett írt játék-, dokumentum-, és tévéfilmeket. Filmrendezés mellett írt könyveket, tanulmányokat, többek között István királyról, Trianonról, Horthy Miklósról. A világháló oldalakon át közli és méltatja munkásságát.

Munkában a filmrendezo...

Két nappal az ünnepség előtt lakásunkon kezdte filmje forgatását. Pár perc alatt átrendezték a nappalit és az ebédlőt. Pillanatok alatt forogni kezdett az operatőr keze nyomán a felvevőgép, reflektorfényben úszott a ház. Gábor érdeklődött az évszázados múltnak örvendő kanadai magyar irodalom iránt, mely három - kronológiai, nemzedékbeli és esztétikai - szempontból közelíthető meg. Filmre mondatta velem azt is, hogy ez az irodalom, mely sajátosan sokoldalú a diaszpórában, kettős eredményt ért el egész története alatt. A hazai hagyományok felhasználásával megtermékenyítette az angol és francia nyelvű szellemi életet.

Mint filmrendező, Gábor abszolút tökéletességre törekszik. Nálunk is, háromszor filmre vette a legapróbb jeleneteket is. Könyörtelenül újra mondatott velem mondatokat, ha félszegnek, vagy kifejezetleneknek találta azokat. Nagy munkára vállalkozott. Szűzi talajba eresztette ekéjét. Mi, kanadai magyarok, kétszeres magányban tengődtünk az évtizedeken át. Mint kanadai elenyésző kisebbségi népcsoport, gyakran háttérbe szorultunk más, nagyobb nemzetiségiek mögött. S az óhaza is elég mostohán kezelt bennünket, a nagy számú amerikai magyarság idevető árnyékában.

Bízunk abban, hogy Koltay Gábor készülő műve fellebbenti felettünk a szorongató leplet.