Adózzunk Imrédy Eleknek, a vancouveri, s egyben kanadai magyar jeles szobrásznak, századik születési éve alkalmából.

Jelen írás Csikós Mária, a kanadai magyar nagykövet nejének az ötlete volt. Felkeresett drótpostán a nyár elején, s javasolta, hogy emlékezzünk meg a jeles szobrász munkásságáról.

Kutatómunkám során bekopogtam a világhálóba, Vancouver metropolita város történetével kapcsolatban, 1957-es dátummal. Legnagyobb meglepetésemre, az év két eseménye magyar vonatkozású tárggyal kezdődik. Az első így hangzik: Megérkeztek a soproni erdőmérnöki szak tagjai, 200 növendék és 14 tanár és hozzátartozóik. Ez a bejelentés az évtizedek folyamán legendába illő méreteket öltött. Tanulmányok, cikkek, könyvek egész sorozata jelent meg a csoportról.

A második megörökített esemény, közvetlenül a soproniak után, Imrédy Elek magyar szobrász megérkezése. A fáma írója elmondja, hogy Elek, munkásságával beírta nevét a város gazdag kulturális történetébe. Alkotásai között, retrospektív visszapillantással megemlíti Louis St. Laurent, Kanada miniszterelnök életnagyságú szobrát, mely Ottawában, a Legfelsőbb Bíróság épülete előtt nyert elhelyezést. Mint tudjuk, St Laurent sokat tett az 56-os menekültek érdekében, halhatatlan államtitkára és külügyminisztere, Jack W. Pickersgill-en keresztül. A forradalom leverése után a nyugati világ fellángolása hamarosan hanyatlásba borult, s a nagy európai országok kezdték becsukni előttünk tárva tárt kapuikat. Kanada volt az egyedüli ország, amely közhírré tette, hogy szeretettel befogad minden Kanadába kívánkozó magyart. Minek eredményeként 38 ezer menekült nyert otthon e békés országban.

Imrédy Elek művészi szoborral hódolt a befogadó országnak és miniszterelnökének. Szoborral, mely kiállítást nyert Észak-Amerikában és Európában. Az 1957-es bejegyzés hivatkozik több művére, köztük a legendás Girl in Wetsuit címűre, valamint a vancouveri levéltáros, J.S. Matthews mellszobrára, és Mathew Begbie "hanging" főbírója szobrára, mely New Westminsterben, a Begbie téren látható. Hivatkozik a krónikás Imrédy és Terry Noble monográfiájára, The Sculpture of Elek Imrédy. Tűvé tettem ezt a könyvet, de sajnos, Victoriában, egyetlen példányát sem őrizték meg.

Imrédy Elek 1912, április 13-án született Budapesten. Művészeti tanulmányai befejeztével, mint szobrász vált ismertté az országban. Az októberi forradalom után elhagyta az országot, Mara nevű lányával, s rövid európai tartózkodás után Kanadába vándorolt és Vancouverben telepedett le. Első jelentős műve - Statue of Jesus Christ, mely a Sacret Heart Academy előtt nyert elhelyezést, a saskatchewani Yorktonban.

Ezt követően számos megbízatást kapott vallásos tárgyú szobrok megalkotására, főleg római katolikus iskolák és főiskolák részére, Edmontonban és Vancouverben. Ezek egyike az öt méter magas Christ the Teacher, az edmontoni Holy Redeemer College megbízatásából. A hatalmas szobor négy részből áll, s Edmontonban állították össze. Fafaragásai is ismertté váltak.

Legnépszerűbb alkotása, a Little Mermaid, vagy Girl in Wetsuit, mely a Stanley Park egyik látványosságát jelképezi. Ezzel kapcsolatban elmondja a világháló krónikása, hogy 1972. június 9-én bemutatták Imrédy Elek Girl in Wetsuit (Búvárruhás lány) c. szobrát a Stanley Parkban. A szobor aktja Debra Harrington fiatal hajadon volt. A leplezés történetét így örökitik meg a krónikás:

Tom Butler, akkori P.R. személyiség szerint az avatói programot Doug McK Brown ügyvéd dolgozta ki. A megszeppent Brown azt a kijelentést tette, hogy ez a jeles alkotás a város tulajdonát képezi, ezért sem neki, Brown úrnak, sem bárki más közéleti személynek nincs joga kisajátítani a szobor-hajadont. Azt javasolta, hogy a leplezés az első, a parkba aznap belépő személyt illeti meg.

Az ünnepi gyülekezet tíz percig várakozott a szakadó esőben - ami elég ritkaságos esemény Vancouverben -, mialatt a Sea Cadet zenekar eljátszotta repertoárja nagy részét. Végül két fiatal hölgy érkezett a parkba, mit sem sejtve, karonfogvást jöttek. Brown jogász leállította őket, s udvariasan közölte velük a megtisztelő megbízatást. A hölgyek, némi nevetgélés után kötélnek állva kihúzták a ponyvához erősített zsinórt. S ezzel közkinccsé vált egy művészeti alkotás, melyet a látogatók tízezrei tekintenek meg évente. A hajadonok, Sharon Lockhart és Mary McGowan, ha még itt élnek a tartományban, sokat tudnának mondani az eseményről.

A szobor számtalan leírást kapott. A művész özvegye, Peggy Imrédy szerint a mű Vancouver és az óceán kapcsolatát jelképezi - azt a tényt, hogy a város sokat köszönhet a tengernek. Mások egyszerűségében értékelik maradandóságát. Elek azt írta az életnagyságú szoborral kapcsolatban, hogy korántsem a koppenhágai Mermaid - Sellő - hatása alatt született meg. Semmi közös vonásuk nincsen, írta. A vancouveriek ugyan sellő szoborról álmodoztak, de a művész akaratából maszkot, uszonyt viselő, búvárruhás lányt kaptak. Aktja, mint említettem, élő személy.

Imrédy a szobor megalkotásához először a kőszikláról készített másolatot, később arra ültetve a lányokat, alkotta meg a szobrot, amit bronzból öntöttek. A szobor ma alapvető része a városképnek. Mi magyarok különösen büszkék vagyunk a sellőre, kinek emberi vonásai vannak.

Elek dolgozott bronzzal, fával, gránáttal, mészkővel, üvegszálakkal és beton-anyaggal. Emlékérméket, medáliákat és prortrékat is alkotott. A vancouveri magyar házban szeptember 9-én adóztunk emlékének, Pédery-Hunt Dóra asszonnyal együtt. Büszkék vagyunk mindkét művészre.