Bevezető

Közel 60 nyugati magyar szervezet képviselőinek részvételével 2012 október 8-án zajlott a Diaszpóra Tanács II. ülése az Országházban, Budapesten. Az alig 8 hónapja alapított Kanadai Magyarok Országos Szövetségének (KMOSz) széles társadalmi támogatottságának az elismerése volt, hogy erre szervezetünk is meghívást kapott.
Mivel a KMOSz létrehozásának egyik fő mozgatórugója az átlátható és demokratikus képviselet igénye volt, ezért a szept. 15-ei alakuló közgyűles után az újonnan megválasztott elnök, Feszty Dániel, azonnal kérte a KMOSz tagszervezeteinek vezetőitől a Diaszpóra Tanács II. ülésén való részvételhez való hozzájárulást, valamint javaslatokat az esetleges konkrét témák felvetésére a kanadai magyarság nevében. Egyben ígéret született arra vonatkozóan, hogy az ülés eredményeiről a kanadai résztvevők írásban fogják tájékoztatni a KMOSz tagságát, amely vállalásnak a KMOSz valamint a Diaszpóra Tanács két kanadai elnöke ebben a formában tesz közösen eleget.

A Diaszpóra Tanács szerepéről

A Diaszpóra Tanácsot egy évvel ezelőtt, 2011 novemberében hívta életre a Magyar Kormány, mint a nyugati magyarsággal való kapcsolattartás legfelsőbb fórumát. Erre azért volt szükség, mert a még 1999-ben életre hívott Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) – amely 2004-2010 kivételével *** évente került megrendezésre a Magyar Kormány, a hazai ellenzéki pártok vezetői, valamint a kárpát-medencei és nyugati magyarság vezetőinek részvételével  – a felvidéki, erdélyi, vajdasági vagy kárpátaljai magyarságot érintő súlyos problémák mellett gyakorlatilag alig jutott idő és figyelem a nyugati magyarság ügyeinek megtárgyalasára. A nyugati magyarság fontosságát felismerve 2011 novemberében lett életre hívva egy önálló egyeztető fórum – a Diaszpóra Tanács – amely évente kerül megrendezésre közvetlenül a MÁÉRT előtt. Ezen a Magyar Kormány és a nyugati magyar szervezetek vezetői kimondottan a nyugati magyarságot érintő kérdésekről tárgyalnak egy egész napos rendezvény keretében.  A Diaszpóra Tanács ülésén a nagyjából 60 meghívott 6 szekcióba volt sorolva, amelyből 5 régiós elven (Kanada, USA, Ausztrália és Dél-Afrika, Dél-Amerika, valamint Nyugat-Európa) egy pedig a küldetés különlgessége elvén (egyházak és cserkészet) került meghatározásra. A tavalyi első ülésen mindegyik szekció egy-egy elnököt választhatott magának; ez a 6 vezető képviselte aztán a nyugati magyarságot a másnapi MÁÉRT ülésen. Óriási siker, hogy a 6 szekciós elnökből ketten is kanadaiak, hiszen Nt. Vass Zoltán torontói református lelkipásztor az egyházakért és cserkészetért felelős elnöki tisztséget nyerte el, míg Ábrahám Tibor, a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület elnökét, a kanadai régiós elnöki tisztségre választották meg tavaly 2 éves mandátummal.  Fontos megjegyezni, hogy mindketten a KMOSz újonnan választott elnökségének is tagjai: Vass Zoltán a Torontóért felelős területi alelnök, míg Ábrahám Tibor a British Columbiáért felelős területi alelnök.

Labjegyzet: *** Ezekben az években az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció nem hívta össze a MÁÉRT-ot, mert a 2004. dec. 5-ei kettős állampolgárságról szóló népszavazáson a határon túli magyarok ellen kampányolt, s mert nyilvánvalóan nem találta fontosnak a határon túli magyarsággal való rendszeres kapcsolattartást.

Kanadai résztvevők

A Diaszpóra Tanács II. ülésére idén összesen 59 nyugati magyar vezetőt hívtak meg: 15-öt Nyugat-Európából, 6-ot Dél-Amerikából, 7-et Ausztráliából és Dél-Afrikából,  18-at az Egyesült Államokból, 11-et Kanadából és egyet Izraelből.  
A mindössze 8 hónapja megalapított KMOSz széles társadalmi támogatottságát tükrözi, hogy a 11 kanadai meghívottból 6 résztevő a KMOSz alapító tagja (tehát nevük és szervezetük szerepel a Szándéknyilatkozaton), es ezek közül is öten a frissen megválasztott elnökségben vállalnak szerepet alelnöki vagy elnöki tisztségben.  A kanadai résztvevők teljes listája a következő volt:
Ábrahám Tibor                       a Diaszpóra Tanács kanadai elnöke
a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület elnöke
a KMOSz British Columbiáért felelős területi alelnöke

Nt. Vass Zoltán                       a Diaszpóra Tanács egyházakért és cserkészetért felelős elnöke
a Torontói Első Magyar Református Egyház lelkipásztora
a KMOSz Torontóért felelős területi alelnöke

Ft. Sajgó Szabolcs SJ  a Kanadai Magyar Papi Egység elnöke
a torontói Szt. Erzsébet katolikus plebénia lelkipásztora
a KMOSz tisztelebeli alelnöke az egyházi szervezetek képviseletében

Pintér János                 a Calgary-i Magyar Szervezetek Közös Bizottságának elnöke
a Külföldi Magyar Cserkészszövetség – V. kerület (Kanada) parancsnoka
a KMOSz tiszteletbeli alelnöke az ifjúságot nevelő szervezetek képviselőjeként

Szőcs Klára                 a torontói Kanadai Magyar Kultúrközpont elnöke

Bessenyei-Somorjai Ágnes    
a Kanadai Magyar Kulturális Tanács elnöke, Niagara Falls

Veres Zoltán               a Windsori Magyar Kultúrközpont elnöke

Tony Kez                    a Montreáli Magyar Bizottság megbízott képviselője
a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke

Lauer Edith (USA)     a torontói Rákóczi Alapítvány megbízott képviselője                                   

Dr. Feszty Dániel        a KMOSz elnöke
az Ottawai Magyar Ház kulturális igazgatója

Dr. Fogarasi István     a KMOSz általános alelnöke
a Kanadai Magyar Mérnök Egyesület volt elnöke

A Diaszpóra Tanács II. ülésén részt vett kanadai meghívottak, balról jobbra: Feszty Dániel (a KMOSz elnöke), Fogarasi István (a KMOSz általános alelnöke), Tony Kez (a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke), Pintér János (a Calgary-i Magyar Szervezetek Közös Bizottságának elnöke), Répás Zsuzsanna államtitkár (Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága), Ábrahám Tibor (a Diaszpóra Tanács kanadai elnöke), Szőcs Klára (a torontói Kanadai Magyar Kultúrközpont elnöke), Veres Zoltán (a Windsori Magyar Kultúrközpont elnöke), Ft. Sajgó Szabolcs (a Kanadai Magyar Papi Egység elnöke), Nt. Vass Zoltán (a Diaszpóra Tanács egyházakért és cserkészetért felelős elnöke). A képről hiányzik az éppen interjút adó Bessenyei-Somorjai Ágnes (a KMKT elnöke). Forrás: Pintér János.

Lebonyolítás

A Diaszpóra Tanács II. ülése egész napos rendezvény volt, amelyen délelőtt a Magyar Kormány legmagasabb rangú képviselői ismertették a nyugati magyarságot illető ügyeket, problémákat hazai szemszögből, valamint a 9 újonnan meghívott szervezet vezetői kaptak lehetőséget a bemutatkozásra. Délután pedig a 6 szekció mindegyike tartott plenáris ülést, amelyen konkrét cselekvési tervet, vagy újonnan felmerülő javaslatokat  vitatták meg a résztvevő szervezetek.

A nap zárásaként a plenáris ülések kimeneteléről számolt be a 6 szekció elnöke, majd a Zárónyilakozat került elfogadásra és aláírásra az azzal egyetértő résztvevők által. Az ülés az Országház impozáns Vadász-termében zajlott le, s annak eleje és vége sajtó-nyilvános volt.
A nyugati magyar szervezetek mellett az ülésen a Magyar Kormány képviselői vettek részt. Az ellenzéki pártok képviselői a másnapi MÁÉRT ülés keretében találkozhattak a Diaszpóra Tanács 6 választott és arra delegált vezetőjével.
A Diaszpóra Tanács ülését Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkára elnökölte.

A Diaszpóra Tanács II. ülését a paralment impozáns Vadász-termében tartották meg 2012 okt. 9-én.  A kép Orbán Viktor előadása közben készült. (Forrás: MTI)

Köszönet a Kormány részéről

Általánosságban mondható el, hogy a Magyar Kormány – elődeivel ellentétben – végre kiemelt figyelmet szentel az eddig kissé mostohagyereknek tekintett nyugati magyarságnak, hiszen a Diaszpóra Tanácson a legmagasabb szinten képviseltette magát. Az ülést Orbán Viktor miniszterelnök 45 perces beszéde nyitotta meg, a tanácskozás maradék részét pedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes tisztelte meg személyes jelenlétével és előadásával. A díszebédet Martonyi János külügyminiszter adta, s a napot az Országgyűlés elnöke, Kövér László fogadása zárta le. A közös vonás mindannyiuk fellépésében az volt, hogy beszédük legelején köszönetet mondtak a nyugati magyarságnak azért, hogy Magyarország hírneve védelmére keltek az elmúlt egy évben látott – sokszor valótlanságokra alapuló és politikailag motivált – nemzetközi lejáratókampány közepette.
Büszkék lehetünk arra, hogy a nyugati magyarság közül elsőként a kanadai magyarok álltak ki Magyarország jóhírének védelmében: 2011 márciusában a torontói Kaslik Péter által mefogalmazott petícióban, amely a kanadai sajtót elárasztó és Magyarországot bíráló cikkekkel szemben lépett fel (http://www.magyarelet.ca/petition/), majd 2011 novemberében a KMOSz későbbi alapító tagjai által indított petícióval (http://www.ipetitions.com/petition/vadirat/), amely január elején – a nyugati magyarság közül az elsők között – kapott országos figyelmet a hazai magyar sajtóban. 

Orbán Viktor beszéde

A Diaszpóra Tanács ülését Orbán Viktor miniszterelnök beszéde nyitotta meg. A kb. 45 perces beszéd fő célja az volt, hogy felvázolja a Magyar Kormány hosszútávú vízióját a magyar nemzet felemelésére, valamint, hogy ebben elhelyezze a nyugati diaszpórában élő magyarságot, mint nemzetrészt. 
A miniszterelnök elmondta:  Magyarország és a Magyar Kormány előtt ma – lehetne bárki is kormányon – tulajdonképpen három fő feladat áll:

1. az államadósság radikális csökkentése,
2. a lakosság jólétének és az ország versenyképességenek a növelése,
3. a demográfiai katasztrófa elkerülése.

Komoly kihívás, hogy Magyarorszégnak mindhárom problémát egyszerre, egyidőben kell megoldania. Mindhárom cél együttes elérése nem könnyű feladat, - sőt, a világban erre még nem volt példa, - de a kormányfő szerint a magyarságnak viszonylag jó esélye van e célok egzüttes elérésére. Ebben öt komoly akadály merül fel, mégpedig:

1. Az önsajnálat kultúrájának beágyazódása a magyar emberek gondolkodásmódjába. A 20. században a magyarság példa nélküli veszteségeken ment át, elég csak Trianonra vagy a fasizmus és kommunizmus pusztításaira gondolni, amelyek vagyoni és erkölcsi kárai a mai napig hatással vannak a nemzet gondolkodására. Ennyi veszteség, vagy inkább vereség után talán érthető egyfajta önsajnálat kultúrájának a kialakulása a magyar emberekben, de erre építve nem lehet kitörni a fenti problémákból. A sorozatos vesztésegekből viszont pozitív eredmény is születhet: a “csakazértis megpróbálom” gondolkodásmód kialakulása. Nekünk, magyaroknak a veszteségek kapcsán tehát erre, és nem az önsajnálatra kell építenünk, ha sikeresen akarjuk megvívni a nemzet felemeléséért vívott harcunkat – ezt kell tehát erősítenünk egymás közt.
2.  A lebeszélés kultúrája. A magyarság egyik legnagyobb ellensége az általunk és felénk sugárzott kishitűség. Évtizedekig hallgatthattuk itthonról és külföldről, hogy “nem kell ugrálni, húzzuk össze magunkat” vagy hogy “merjünk kicsik lenni”. Ilyen gondolkodásmóddal nem lehet előrejutni. Ez a második feladat tehát: nem szabad elhinnünk, hogy nem érhetünk el többet a mai állásnál, és főleg, hogy ne tudnánk saját sorsunkat iranyítani.
3. Egymás értékelésének a hiánya. A magyarság körében sajnos kialakult az a kultúra, hogy mindenki mindent jobban tud másoknál. Amit a másik tesz, azt képtelenek vagyunk becsülni,  értékelni. Azt is megszokhattuk, hogy a köz szolgálatáért nem várhatunk életünkben hálát, csak az utókor elismerésére számíthatunk. Mindez sajnos nem újkeletű gondolkodásmód, évszázadokról korábban is akad erre példa, elég az 1848-as forradalom két nagy alakja, az egyébként ugyanazért az ügyért harcoló Kossuth és Széchenyi híresen rossz viszonyára gondolni. Kevesen tudják például, hogy Széchenyi annyire ellenezte Kossuth tevékenységét, hogy egy alkalommal kijelentette: “Én csak annyit kérek, hogy ha egyszer mindannyiunkat felakasztanak, akkor engem Kossuthnak háttal akasszanak fel.” Két lehetőség van tehát: vagy elérni azt, hogy egymás teljesítményét jobban értékeljük, vagy pedig nem elkeseredni azon, ha jószolgálatunkért hálát csak halálunk után várhatunk. 
4.  A jelenleg uralkodó többségi európai gondolkodásmóddal való ütközés. A jelenlegi európai vezetők döntő többsége az úgynevezett `68-as generáció tagja: azaz ifjúkorukban az 1968-as nyugat-európai diáktüntetések résztvevői vagy szervezői voltak. Ennek a generációnak a gondolkodásmódját a következő értékek határozzák meg: az egyénre épülő (azaz individuális) társadalom, egyfajta internacionális gondolkodásmód meghonosítása (nemzeti gondolkodás háttérbe szorítása), valamint az egyház és az állam teljes szétválasztásának célja (szekuláris állam építése). A mai Magyar Kormány ezzel ellentétben a családra és a közösségre helyezi a hangsúlyt, hiszen együtt többet tudunk elérni, mint egyedül, sőt az előttünk tornyosuló akadályokat csakis együttes erővel, közösség formájában tudjuk legyőzni. Ezért támogat a Magyar Kormány minden olyan törekvést, amely a családok megerősítését, a közösségek építését helyezi előtérbe, s ezért is ismeri el és hangolja össze az egyházak munkáját vagy a magyar szervezetek tevékenységet, mert azok kiegészítik az állam tevékenységét. A Magyar Kormány tehát – a ma még többségi európai gondolkodásmóddal ellentétben:
1.  az egyénekre épülő társadalom helyett a csáladokra és a közösségekre épülő társadalmat helyezi előtérbe,
2. az internacionalizmus helyett a nemzeti gondolkodást vallja,
3. a szekuláris állam helyett az egyházakkal szorosan együttműködő állam kiépítését tűzte ki célul.

Ezek az elvek több évszázados hagyományokra tekintenek vissza Európában, - elég csak Szent István királyunkra gondolni – ezért a Magyar Kormány nem tud elfogadni olyan bíráló szavakat, miszerint a magyar gondolkodásmód “nem európai gondolkodásmód”. Az igaz, hogy ma ez a fajta felfogás nem a többségi felfogás, de ettől még európai. A miniszterelnök szerint tehát nem azért érte példatlan nemzetközi támadáshullám Magyarországot az elmúlt egy évben, mert valamilyen oknál fogva nem szeretik a magyarokat, mint nemzetet, hanem azért, mert a családokra, közösségekre és munkára építő gondolkodásmód szöges ellentétben áll a nyugati világban ma uralkodó nézetekkel.

1. Demográfiai hanyatlás. A nyugati világ – és Magyarország is - demográfiai válságban van, hiszen nyilvánvaló: biológiailag nem képes önmagát fenntartani. A népesség folyamatosan csökken: Magyarországon az elmúlt években esett a lakosság széma a lélektani 10 milliós határ alá. Ez rövidtávon gazdasági, hosszútávon pedig társadalmi problémákhoz vezet, hiszen akár egy nemzet létjogosultságát is megkérdőjelezheti. Európában a bevándorlás ideiglenesen megoldotta a gazdasági problémákat, de mivel a többségi “őshonos” lakosság nagy általanosságban nem szívesen fogadja be az idegen kultúrát képviselő bevándorlókat – s azok sem haljandóak feladni kultúrájukat, hagyományaikat pusztán a munkalehetőségért cserébe - ez komoly társadalmi feszültségek forrásává válhat. Éppen ezért a Magyar Kormány szerint mind Európának, mind Magyarországnak a demográfiai hanyatlásra adott legkézenfekvőbb – és egyébkent egyetlen – válasza csakis a biológiai önnfentartás helyreállítása, azaz a születések számának a növelése, kell hogy legyen. Ezért is kell család- és munkaközpontú társadalmat építeni, valamint támogatni és szorosan együttműködni az egyházakkal, hiszen azok értékrendje, tevékenysége, munkája, elősegíti ennek a célnak az elérését.

A célok és az akadályok számbavétele után Orbán Viktor ismertette a Magyar Kormány által elvégzett munka főbb eredményeit, azaz, hogy hol is áll ma Magyarország a kitűzött 3 cél elérésében.
Ezek megvalosításában kulcsfontosságú eszközként említette egy újszerű - gyakran “unorthodoxnak” nevezett - gazdaságpolitika bevezetését. Ennek fő alalpelve az új tehermegosztás, amely a lakosság mellett a bankokat és a nagyvállalatokat is bevonja az adóterhekhez való hozzájáruláshoz, s amely nem a munkát, hanem a fogyasztást adóztatja. A gazdasagpolitika egyik fő eszköze tehát egy új munka- és család-barát adórendszer bevezetése volt, amelynek az első eredményei már kezdenek láthatóvá válni a kitűzött három cél elérésében.
Az első céllal kapcsolatban kijelentette, hogy az államadósság csökkenésnek indult, s óriási eredménynek számít, hogy míg 2010-ben Magyarországot és Görögországot egy lapon emlegették az államcsőd veszélyét illetően, mára már nem ez a helyzet: a negatív hírek ma már csak Görögországról (és újabban más déli államokról is) szólnak, de nem Magyarországról.  A második és harmadik cél, azaz a versenyképesség és jólét növelése terén is vannak pozitív eredmények, hiszen a magyar gazdaság növekedést mutat, s a középosztály középső és felső részét is sikerült kiszabadítani a túlzottan magas adók béklyójából. Ugyanakkor elismerte, hogy vannak még nehézségek, pl. az alsó középosztály felemelésében. Ebbe a rétegbe azok a munkából élő emberek tartoznak, akik fizetése továbbra is nagyon alacsony, nagyjából a minimálbér duplája. Ezeknek az embereknek a napi megélhetés komoly nehézséget okoz, ezért a Magyar Kormány kiemelt célja ennek a szorgalmas, munkából élő rétegnek a felemelése. A Miniszterelnök megemlítette továbbá, hogy a munka-központú társadalom kiépítése felé vezető úton fontos eredménynek számít, hogy az elmúlt két évben 200 000 embert sikerült bevonni a közmunka-programba: ezek az emberek immár nem segélyből, hanem munkából élnek, amely fontos előrelépés nemcsak a gazdaság, hanem az egyén önbecsülésének fejlődése szempontjából is. 

A Diaszpóra Tanács II. ülésén részt vett nyugati magyar szervezetek képviselői Orbán Viktor miniszterelnökkel (első sor középen) és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel (első sor job szélén). Forrás: Magyar Nemzet Online.

Beszéde végén Orbán Viktor úgy összegezte az elmondottakat, hogy a jelenlegi Magyar Kormány azért kapta a 2/3-ados parlamenti többséget, hogy Magyarországot az elmúlt 100 év veszteségei, kudarcai után végre újra sikeres országgá tegye. Ehhez mind a nemzetet, mind az országot újjá kell építeni. Véleménye szerint csak ezzel lehet a Magyarország előtt álló akadályokat legyőzni, azaz Magyarországot kiszabadítani az adósságcsapdából, növelni versenyképességét és a lakosság jólétét, valamint megállítani a demográfiai hanyatlást. E célok megvalósítása érdekében vezetett be a Kormány új családpolitikát, új nemzeti kerettantervet, vagy tűzte zászlajára az egyházak tevékenységének elismerését, amely egyértelműen kiegészíti az államot feladatai ellátásában.
Az új, modern nemzetépítés egyik alaptétele a világmagyarság valódi nemzeti közösségé formálása. Ehhez a veszteséget nyereségre kell váltanunk, azaz például a sokmillió magyarról, akik a trianoni határok, vagy a Nyugatra való kivándorlás miatt váltak külhoni magyarrá, nem mint a nemzet elveszett részéről kell gondolkodni, hanem mint egy külhonban levő tőkéről, amelyet be lehet és be is kell vonni a magyar nemzet felemelésébe. Ezért a Magyar Állam a Nyugaton élő minden olyan magyar származású embert, aki kötődést érez a magyar nemzethez és azért tenni is akar, modern technológiák, mint pl. a világhálóra épülő Nemzeti Regiszter által fel kíván kutatni, s újra be kíván kapcsolni a nemzet vérkeringésébe.  A Nemzeti Regiszter egyébként angolul és hamarosan spanyolul is elérhető lesz, hogy azokat a generációkat is bevonja a nemzet életébe, akik már elvesztették nyelvüket, de szívükben magyar kötődésűnek érzik magukat.
A nagy kérdés tehát az, hogy hogyan lehet egy, a 20. században vesztésre ítélt nemzetet a 21. század nyertesévé tenni. Ennek a feladatnak a megvalósítása nem bonyolult, de nagyon nehéz. Olyasmi ez, mint egy viharban kidőlt óriási fa eltávolítása az útról: az nem bonyolult, de nehéz feladat, hiszen sok ember együttes összefogására van szükség ehhez – zárta mondandóját a Miniszterelnök.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes előadása

A miniszterelnök beszédét követően Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes ismertette a nyugati magyarságot érintő konkrét javaslatokat, cselekvési tervet a fenti jövőkép elérésében. Elsősorban tisztázta, hogy a Miniszterelnök által említett új nemzetépítés egy olyan új nemzeti felfogás meghonosítását jelenti, amely két szélsőség – az internacionalizmus (amely elmossa a nemzetek közti különbségeket) és a sovinizmus (amely minden más nemzetet alábbvalónak tekint) közé esik. Azaz, az új magyar nemzeti felfogás a nemzeti gondolkodás mellett tiszteletben tart más nemzeteket, és nem csap át felsőbbrendűségi gondolkodásba.
Semjén Zsolt ezek után elmagyarázta a Diaszpóra Tanács szerepét, azaz hogy a magyar nemzetnek három fő nemzetrésze van: a hazai magyarság, a kárpat-medencei magyarság és a nyugati magyarság. A Diaszpóra Tanács ülésén csak a nyugati magyarsággal egyzetet a Magyar Kormány, míg a másnapi MÁÉRT-on (Magyar Állandó Értekezlet) mindhárom nemzetrésszel.
Ezt követően a miniszterelnök-helyettes a nyugati magyarságot érintő három fő témát érintette:

1. A Diaszpóra Tanácsra meghívott szervezetek kiválasztásának módja. Itt Semjén Zsolt elmondta, hogy a Magyar Kormány számára minden magyar egyformán fontos, politikai nézettől és felekezettől függetlenül. A meghívás három feltétele, hogy a) a szervezet magyar legyen, b) kiálljon a magyar ügyek mellett és c) hogy társadalmi támogatottsága legyen. A Magyar Kormány elfogadja és tudatosítja, hogy helyenként több, mint egy országos szervezetbe tömörül a magyarság. Ez esetben a Kormány igyekszik az összes ilyen szervezetet meghívni, mert nem szándékozik döntőbírává válni és igazságot tenni közöttük.
2. Külhoni magyarok szavazójoga. A nemzetegyesítés egyik fő pillére a nemzet közjogi értelemben vett egyesítése, azaz a magyar állampolgárság és a szavazati jog kiterjesztése minden magyarra, éljen bárhol is a világban. Ez utóbbiról a törvényjavaslat készülőben van és a 2014-es választáson nagy valószínűséggel lehetőve is válik. A tervezet szerint a külhoni szavazás úgy fog zajlani, hogy minden magyar állampolgár regisztrálhatja magát a választásra elektronikus vagy postai úton. Ezek alapjan fogják a külhoni magyaroknak postázni a szavazólapokat és a szavazatokat is várhatóan postai úton lehet majd leadni (az eddigi gyakorlat megkívánta a személyes megjelenést a külképviseleteken, ami komoly probléma volt olyan nagy távolságokkal rendelkező országokban, mint Kanada vagy az USA).  A szavazás országos pártlistákra történik majd, helyi jelöltekre csak az anyaországi magyarok szavazhatnak.
3. Julianus-program a nyugati magyarság tárgyi emlékeinek felmérésére. Erre az ötlet még bőven a 2010-es választásokat megelőzően született meg, de most kerül kivitelezésre. A nyugati magyarságnak rengeteg olyan tárgyi emléke, ingatlanja van, amelyekről a nemzet többi része nem tud:  templomok, magyar házak, festmények, könyvtárak, stb. A magyar emigráció átalakulásával nagyon sok ezek közül elveszik, templomok kerülnek bezárásra, kultúrközpontokat bontanak le, stb. A Magyar Állam célja egy átfogó felmérést készíteni ezekről a kultúrörökségi értékekről, egyrészt, hogy ami még menthető, ahhoz esetleg segítséget tudjon nyújtani, másrészt, hogy ami nem menthető, azt legalább az utókornak megőrizze egy jegyzék formájában.

Új meghívottak bemutatkozása

A miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettes beszédei után következett az új meghívottak bemutatkozása. Kilenc új teljes jogú és három új megfigyelő tag volt meghívva az idei ülésre. Sajnos szervezetünk bejegyzéséről a hivatalos értesítést csak az ülés előtti Pénteken, október 5-ikén kaptuk kézhez, és mivel ezt nem tudtuk fizikailag átnyújtani a fórumot szervező Nemzetpolitikai Államtitkárságnak az ülés előtt, a KMOSz a délelőtt folyamán csak megfigyelő státuszban vehetett részt. Délben sikerült átnyújtani a bejegyzési dokumentumokat, így a délutáni plenáris ülésen már teljes jogú tagként vehetett részt szervezetünk és a zárónyilatkozatot is teljes jogú tagként írhattuk alá. Nyilvános bemutatkozásunkra tehát idén nem kerülhetett sor, de bízunk benne, hogy jövőre ezt be tudjuk pótolni.
A kilenc új meghívottból egyébként hárman voltak Kanadából: a Kanadai Magyar Papi Egység, amely a Kanadában működő magyar katolikus lelkipásztorokat tömöríti (e szervezetet elnökük, Ft. Sajgó Szabolcs atya képviselte), a Calgary-i Magyar Szervezetek Közös Bizottsága, amely a Calgaryban működő magyar szervezeteket tömöríti (őket elnökük, Pintér János képviselte) és a Windsori Magyar Kultúrközpont, amelyet elnökük, Veres Zoltán képviselt.

Díszebéd

A Diaszpóra Tanács résztvevőit Martonyi János külügyminiszter látta vendégül egy díszebédre a Dunán, a Parlament előtt kikötött Európa hajón. Martonyi János beszéde legelején köszönetet mondott azoknak a nyugati magyar szervezeteknek, amelyek kiálltak Magyarország mellett az elmúlt egy év támadásai folyamán, s úgy fogalmazott: “nagyon sokat jelentett nekünk az Önök támogatása, hiszen bár politikailag és gazdaságilag még csak túl tudtuk tenni magunkat ezen a támadáshullámon, lelkileg azonban – az Önök segítsége nélkül – csak nagyon nehezen ment volna”.

Plenáris ülések

A délután folyamán a hat szekció (Kanada, USA, Nyugat-Európa, Ausztrália és Dél-Afrika, Dél-Amerika, valamint az Egyházak és a cserkészet) külön-külön plenáris üléseken vitatták meg az őket érintő specifikus kérdéseket, valamint a Zárónyilatkozat javasolt tartalmát. A kanadai és Egyesült Államok-beli szekciók együttes észak-amerikai ülésen vettek részt, amelyet Hámos László és Ábrahám Tibor, az amerikai, illetve kanadai szervezetek által választott régiós elnökök vezettek le. Ezen a két fő téma a Julianus-program végrehajthatóságának a megvitatása, valamint egy USA-beli egységes országos szövetség –vagy kerekasztal – létrehozása volt a téma. A KMOSz szemszögéből megtisztelő volt Hámos László azon megjegyzése, miszerint “példát vehetünk a kandaiaktól: ők a KMOSz révén létre tudtak hozni egy országos szövetséget, ilyesmit kell nekünk is megteremteni az USA-ban.” Hozzátette, hogy az USA-ban jelenleg két országos szövetség van (az Amerikai Magyar Szövetség és az Amerikai Magyar Koalíció) akiket ha egy “kerekasztal” keretében tudnának egy asztalhoz ültetni és közös nevezőre juttatni, már az is nagy siker volna. Bessenyei-Somorjai Ágnes, a KMKT elnöke ehhez hozzászólva megjegyezte, hogy Kanadában is több mint egy ernyőszervezet működik és utalt arra, hogy egy állandó kerekasztalnak Kanadában is lehetne létjogosultsága.
A Julianus-programmal kapcsolatban az a döntés született, hogy az észak-amerikai magyar emlékek számbavételét helyi magyaroknak, nem pedig hazaiaknak kell végezniuk, hiszen a helyiek ismerik legjobban ezeket az értékeket és azok történelmét. A számbavételhez a helyi szervezetek segítségét  fogják kérni a Diaszpóra Tanácson részt vevő meghívottak.
Még egy fontos dolog történt kanadai szempontból: Tony Kez, a Kanadai-Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke ismeretette azt a meglepő statisztikát, miszerint Szlovákia, Csehország és Lengyelország külön-külön kb. 130-150 ezer kanadai turistát vonz évente, addig Magyarország ennek a töredékét, mindössze 25 ezret. Ezért javaslatára a Zárónyilatkozat kiegészült egy ponttal, amely a kultúra és identitástudat ápolása, valamint Magyarország johírneve védelme mellett a kereskedelmi kapcsolatok hatékony elősegítését is célul tűzte ki megfelelő hazai és nyugati szervezetek révén. Ezt a javaslatot az összes jelenlévő szervezet jó ötletnek találta és egyhangú támogatásukkal be is került a Zárónyilatkozatba. 

Zárónyilatkozat

A plenáris ülések után ismét közös ülésen találkozott az összes résztvevő, amelyen a 6 szekció elnöke röviden beszámolt a plenáris ülések eredményeiről, határozatairól, javaslatairól. Ezek megvitatása után készült el a Zárónyilatkozat végleges formája, amelyet a szervezetek vezetői elláttak aláírásukkal. A Zárónyilatkozat teljes szövege ehhez a dokumentumhoz csatolva található.

Esti fogadás

A nap végén Kövér László, az Országgyűlés elnöke adott fogadást a Diaszpóra Tanács résztvevőinek. Beszédében ő is külön megköszönte a nyugati magyarság kiállását Magyarország mellett, és hangsúlyozta a határokon átnyúló egységes magyar nemzet létrehozásának fontosságát, szükségességét.

Egyéb találkozók

A Diaszpóra Tanács ülését követően informális találkozókra került sor más kanadai és nyugati szervezetek elnökeivel. Ezek folyamán további kanadai szervezetek jelezték érdeklődésüket a KMOSz-ba való belépés iránt, valamint alkalom adódott remek kapcsolatok kiépítésére az USA-beli szervezetek vezetőivel is.
Másnap, kedden (október 9-én) a KMOSz vezetői további három találkozón vettek részt, amelyen fontos előrelépések történtek stratégiai fontosságú kapcsolatok kiepítéséről. Az első találkozón Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke, az Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottságának alelnöke, valamint az ennek a keretében működő Autonómia albizottságának elnöke fogadta a KMOSz három vezetőjét, mégpedig Feszty Dániel elnököt, Fogarasi István általános alelnököt és Tony Kezt, aki a Montreáli Magyar Bizottság megbízott képviselőjeként vett részt a budapesti ülésen.
Ezt követően Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke fogadta Feszty Dánielt, a nap végén pedig Ábrahám Tibor és Feszty Dániel folytatott megbeszéléseket Megyesy Jenővel, volt denveri tiszteletbeli konzullal, az észak-amerikai magyarság jeles személyiségével, aki jelenleg Orbán Viktor miniszterelnök külügyi főtanácsadójaként tevékenykedik Budapesten.
A felek mindhárom találkozon attekintették a kanadai magyarság erőviszonyait és lehetőségeit, valamint a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége megalakulásának körülményeit és céljait, azonosítva a kapcsolódási pontokat a új magyar nemzetpolitika megvalósításában.   
Ábrahám Tibor és Nt. Vass Zoltán a Diaszpóra Tanácsban betöltött elnöki szerepüknél fogva emellett a Magyar Állandó Értekezlet keddi ülésén is részt vettek, majd Feszty Dániellel együtt Áder János köztársasági elnök kedd esti fogadásán is, amelyet Elnök úr a MÁÉRT résztvevői számára adott a Sándor-palotában.

Összegzés

Ezen írás szerzői szerint a Diaszpóra Tanácson való részvétel nagyon hasznos volt. Véleményünk szerint a találkozó legfőbb hozadéka, hogy Orbán Viktor beszédéből világossá vált, hogyan is illeszkedik a nyugati magyarság az új magyar nemzetpolitikába, azaz, hogy a közösségek építése – amelyben a nyugati magyar szervezetek nagy gyakorlattal bírnak – a valódi kulcsa a nemzet felemelésének. Világossá vált az is, hogy az egyházak nem öncélúan kapnak kiemelt figyelmet a Magyar Kormánytól, hanem azért, mert azok munkája, tevékenysége kiegészíti az állam feladatait, közösségformáló szerepe pedig elengedhetetlen a nemzet felemeléséhez: ahhoz, hogy a magyarság a 20. század nagy veszteséből a 21. század nyertesei közé emelkedhessen.
A fenti irányvonalak megerősítik a KMOSz szeptember 15-ei alakuló közgyűlésének azon döntését is, hogy szövetségünk ne egyének, hanem szervezetek szövetsége legyen, hiszen közösségek útján tudunk igazán nagyot alkotni, megbirkózni akár legyőzhetetlennek tűnő akadályokkal is. Ezzel természetesen egyéneket nem zárunk ki a magyarségért való tenniakarásból, de invitáljuk őket, hogy tegyék ezt egy közösségen át, azaz tagszervezeteinkbe való belépéssel és szerepvállalással.
Végezetül: hitünk szerint a kanadai magyarságnak minden esélye megvan arra, hogy az élen járjon az új, modern nemzetépítés feltáratlan ösvényein, hiszen az öt felsorolt akadály közül, amely a magyarságot teherként húzza le céljai elérésében, nálunk van a legkevesebb jelen. Azaz, mi már bizonyítottuk, hogy az önsajnálat helyett a veszteséget (mint pl. hazánk elhagyását) nyereséggé tudjuk fordítani, vagy azt, hogy nem engedünk a lebeszélés kultúrájának, hiszen idekint szinte mindannyian talán számunkra is hihetetlennek tűnő dolgokat tudtunk elérni. Azaz, saját példánk mutatja, hogy nem szabad a kishitűségre hallgatni. Közösségeink többségében pedig igenis meg tudjuk becsülni egymás munkáját, s bízunk benne, hogy ezt a fajta – a nyugati gondolkodásban egyébként régóta honos – felfogást nemcsak a kanadai magyarság többségének, hanem egész nemzetünknek át tudjuk majd adni stevékenységünk révén. S végezetül: bizony már az elmúlt évtizedeket is a 68-as nyugat-európai eszmékkel homlokegyenest álló elvek szerint éltük le, hiszen nem indivídumként, hanem közösségekbe szerveződve, nem az egészséges nemzeti öntudat elnyomásával, hanem magyarságunkat fontosnak tartva, s végül, egyházi közösségeinket nem kizárva, hanem tevékenységükre építve éltük és éljük meg magyarságunkat Kanadában. S bár az ötödik akadály, - a magyar szervezetek létszámának nem tagadható fogyása az újabb generációk beolvadása révén, - minket is érint, biztosak vagyunk benne, hogy közös gondolkodással s az új ötletekre való nyitottsággal erre a problémára is megoldást fogunk találni az újabb kivándorlók, valamint a már magyarul nem beszélő, de magyar származásukat büszkén valló nemzedékek bevonásával. 
Mert ahogy Széchenyi mondta: “Egynek minden nehéz; soknak semmi sem lehetetlen.”