Ötven év hosszú idő. Gondoljunk csak arra, mennyi minden változott életünkben az elmúlt ötven év alatt. Feleségemet akkor még nem is ismertem, és a fiam, a fiatalabbik gyerekünk, ezen a héten ünnepli a harmincadik születésnapját. Nem csoda, hogy a Magyarok Nagyasszonya plébánia nagyon szépen megünnepelte a templom építésének ötvenedik évfordulóját.

Vasárnap, október 6-án, a szentmise után hamarosan zsúfolásig megtelt a Mindszenty-terem az ünneplő közösséggel. Különös öröm volt, hogy a Montrealban és környékén lakó egyházközségi tagok mellett nemcsak jó néhányan ideutaztak a gyakran sok évvel ezelőtt messzeköltözöttek közül, hanem a nem-katolikus közösségekhez tartozó ünneplő testvéreket is köszönthettünk. Ez világosan tükrözi a montreali keresztény magyarság között nyilvánvalóan létező ökumenikus szellemet, és remélhetőleg növeli is azt. 

A bőséges és igen ízletes ebéd, habár a templom történelmében ma már hagyománynak számit, nagyonis dicséri a konyhában dogozókat. Mindnyájan, akik a díszebéden résztvettünk, vitathatatlanul nagy "köszönöm"-mel tartozunk nekik! Ugyancsak köszönet jár a cserkészeknek, akik "a cserkész ahol tud, segít" törvény értelmében nagyon ügyesen szolgálták fel a jó ételt.

Az ebéd után Ft. Licskó Szabolcs atya és Bódi Júlia, az Egyházközség világi elnöke  köszöntötte a jelenlevőket és hangoztatta ünnepünk fontosságát. Mme Anie Samson, a kerületi polgármester és Kelemen Tibor, a Montreáli Magyar Bizottság elnöke is beszélt és dr. Oláh Lajos főkonzul hangoztatta a világon szétszórt magyarok fontosságát és tolmácsolta a Nagykövet úr üdvözletét. Különösen megható volt Nt. György Attila beszéde, aki a Montreáli Magyar Református Egyház tagjainak szerető üzenetét olvasta fel.

A ünnepi vendégeink voltak továbbá Pierangelo Paternieri atya püspöki helynök, Marisa Celli Attachée de presse-Villeray-Saint-Michel-Parc-Extension , a Követség képviseletében dr. Simon Éva Konzul, kulturális és sajtóattasé és Megyeri Melinda konzul, Father Daniel, Szentmihály Gyula tiszteletbeli konzul és felesége Francoise.

Az ünnepély további részét Lakatos István szóló hegedűjátéka nyitotta meg majd azt követte egy másik szép magyar dal, gitárkísérettel. A színpadon Herédi Marika festménye adta a hátteret, amely az Egyházközség tagságának sokoldalúságát mutatta.

A műsornak két fénypontja volt. Először a Bokréta szokásos nagyszerű táncában gyönyörködhettünk, azután a Magyarországról köztünk tartózkodó Fehérváry Lilla előadóművész által tervezett, betanított és vezetett jelenetet élvezhettük és csodálhattuk.

Lilla egymásután hívta a különböző tisztségviselőket és az egyesületek, mozgalmak, sőt, az idősebb korosztály képviselőit is, hogy az előre elkészített téglák egyenkénti elhelyezésével , jelképesen építsék fel a templomot,  Mindegyikük néhány rövid szóval említette az általuk képviseltek hozzájárulását az egyházközség életéhez és jólétéhez, miközben a színpadon elhelyezett kis állványra helyeztek egy-egy téglát. A nézők először kissé értetlenül figyelték a téglagyűjteményt, de hamarosan nyilvánvaló lett, hogy itt bizony egy templom épül. Igen, kicsi volt, és  csupán egy modell, de világosan tanította az egybegyűlteknek, hogy ahogy Szent Péter első levele mondja, csak belőlünk, az élő kövekből épülhet a szilárd templom.

A műsor befejezéseként a cserkészek is felvonultak a színpadra és a szerzővel és két társával elénekelték Lilla énekét, amit zenészbarátai zenésítettek meg és kísértek. A műsornak és az ünnepélynek méltó befejezése volt, amikor a Magyar Bizottság elnöke átadta Fehérváry Lillának a Bizottság ajándékát és "kinevezését" mint a montreáli magyarság tiszteletbeli képviselőjét.