A jordániai királyné tiszteletbeli doktori címet vett át Rómában nemrég.
Ilyeneket mondott beszédében:

Napjainkban a világnak nagy szüksége van a kollektív bölcsességre. A múltunkat akarják elpusztítani, azt a múltat, ami azzá tett, amik vagyunk. Veszélyben a jövőnk, a globális értékeink. Azokról a vallástalan terroristákról van szó, akiknek célja az, hogy lerombolják a civilizált világot. Egész nemzetek sorsa pecsételődött meg. Közös kulturális örökségünket is lerombolják. Kollektív történelmünk áll a célkeresztben, a civilizációnk alapjai. Lényegében az emberiség történelme. Elvakultságukban azt képzelik, egy új történelmi kort fognak megnyitni, melynek neve „az Iszlám Állam után”. Az utóbbi két év során tanúi lehettünk annak, milyen lenne az a sötét világ, amit megálmodtak maguknak. Szíriai és iraki események kísértettek: városok, ahol megszűnt az élet, elvesztett gyerekkorok, néptelen iskolák és kórházak. Szenvedés és tömeggyilkosság. Kisgyermekek holttestét veti partra a tenger. Mi is bármelyik pillanatban váratlanul meghalhatunk, akár egy étteremben vagy egy koncerten. Vagy ha letérdelünk és imádkozunk.

Bármennyire is különös, de mindez a betekintés a jövőnkbe egyfajta megerősítés is a számunkra. Ezáltal tudhatjuk meg, hogy miért kell küzdenünk, hogy mik az értékeink, és így jobban értékeljük mindazt, amink van. Elérkeztünk az emberiség fordulópontjához. Mindannyiunkról van most szó. Ez nem egyetlen ország háborúja, ez minden ország háborúja. Hiszen a történelemben először a civilizált világnak egy közös ellensége van. És a közös ellenség egyértelmű válaszra vár. Nem egy félmegoldásra. És nem is egy elkésett válaszra. Hány olyan merényletre van még szükség, hogy végre azt mondjuk: elég legyen?

Egy tettre kész szövetség kell, egy kompetens koalíció. És egy új, bátor gondolkodásmódra is szükség van. Másképp kell gondolkodnunk mindarról, amiről eddig azt hittük, jól ismerjük. Bátraknak kell lennünk, hogy azokkal is tudjunk együttműködni, akikre mindezidáig gyanakvással néztünk. Mert sokszor csak akkor tudunk működő megoldásokra bukkanni, ha szokatlan emberekkel dolgozunk együtt szokatlan helyzetekben. Az együttes jólét reményében össze kell fognunk. Rég nem látott barátokkal, eddig ismeretlen partnerekkel kell együttműködnünk. A politikusoknak előtérbe kell helyeznie ezt a küzdelmet, és együtt kell működniük az ellenzékkel. A vallási vezetőknek megegyezésre kell jutniuk. A világ minden táján össze kell fogniuk az embereknek, és megegyezésre kell jutniuk. Ez nem csak egy kézzel fogható háború. Ez egy többfrontos háború. Annak érdekében, hogy legyőzzük őket, meg kell értenünk gondolkodásmódjukat és taktikájukat. Pszichológiai hadviselésről van szó. És a fegyver, amit választottak, az a félelem: “Háború az elme ellen”. Más néven a leghatásosabb tömegpusztító fegyvernek is lehetne nevezni: a különböző kultúrájú emberek között elveti a bizalmatlanság és az intolerancia magját. Nem szabad hibáznunk, mert ha engedjük, hogy eluralkodjon rajtunk a félelem, akkor máris ők nyertek. A félelem fertőző, de a bátor viselkedés is az.

Az iszlám vallással igazolják tetteiket. De a terroristáknak semmi közük az iszlámhoz, ám kárt tesznek a békeszerető muszlinok életében. Mert így nem csak a terroristáktól fogunk félni, hanem egymástól is. Abban a percben, mikor megengedjük, hogy a gyanakvás úrrá legyen rajtunk, a terroristák fognak győzni. Tiszteljük hát és becsüljük egymást. Így azok a terroristák, akik egymás ellen akartak fordítani, most közelebb hoznak egymáshoz.

Tulajdonképpen ennyi. Eddig a beszéd zanzásított felidézése. Minden kommentár fölösleges. Csupán szót kell fogadni és cselekedni. Mert az asszonyok bizony sokszor tudják, mi a teendő. És egyszer igazán rájuk figyelhetnénk, hatalmas férfi egónkat félretéve.

Az ismertetést Pálmai Tamás készítette.