A Magyar Tudományosság a Kárpát-medencén Kívül (MTKK) albizottság megtartotta első ülését Budapesten, 2015. február 17-én. Dr. Kocsis Károly elnök 2014. decemberében felkérte a meghívott tagokat, hogy  juttassák el az elnökséghez javaslataikat  a Kárpát-medencén kívül működő magyar szervezetekkel és kutatókkal való kapcsolatteremtés módszereiről, s az albizottság tagsága kibővítéséről. A kedvező visszhang eredményeként az elnök meghívta a tagokat  a Magyar Tudományos Akadémia Domus Vendégházában tartandó találkozóra. A magyarországiak mellett részt vettek  a diaszpóra különböző részéről érkezettek, többekközött Békés Ferenc Ausztráliából, Gosztonyi György Németországból, Sárközy Péter Olaszországból, Csernus Sándor Franciaországból, Deák Ernő Ausztriából, Barabási Albert L. az Egyesült Államokból, Miska János Kanadából. 

Kocsis Károly elnök bevezetőjében az MTA égisze alatt működő MTKK feladataként említette az albizottság célja meghatározását, működési kereteinek kialakítását, s hatásköre kibővítését.  A hozzászólók, az  albizottság  működési kereteinek kialakításával egyidőben javasolták a tagtoborzást olyan országokban, ahol még nincs képviseletünk (Gosztonyi Péter). S tekintve, hogy e csoportok különböző érdekeltségűek, különböző szinten kell figyelmet fordítani irántuk. Az általánosan elfogadott vélemény szerint az albizottság hatáskörét ki kell bővíteni  nem kimondottan tudományos kutatatást végzőkre is, nevelőkre, bibliográfusokra, levéltárosokra, akik munkájukkal hozzájárulnak a magyar szellemi élet  gazdagításához (Békés Ferenc). Elhangzott javaslat a diaszpórában élő kutatók munkásságának ismertetésére a helyi magyar körökben, mert keveset tudnak róluk (Csernus Sándor). Sárközy Péter javaslata szerint be kellene vonni a magyar kutató csoportokba nem magyar származású tudósokat is, akik a magyar szellemi élettel kapcsolatos munkát végeznek.

Szó esett az identitás-vállalás fontosságáról is (Deák Ernő). Legyenek a kutatók felelelősök a magyarságról szóló ismeretanyag tájékoztatásáért. Viszont el kell érnünk, hogy a magyar kutatók eredményei is ismeretesekké váljanak saját magyar köreikben. Mert az angol, német, francia olvasó gyakran többet tud róluk, mint az átlag magyar olvasó. (Ezt a célt szolgálta Miska János magyar nyelvű tanulmányaival a kanadai magyar tudósok eredményeiről. Az olvasók büszkék voltak a soraikban élő kutatók sikereire, s buzdítást is jelentett számukra eredményeik és elismertségük a nagyvilágban.) Monok István az akadémiai megszólítás gyakorlatiasságát és a párhuzamos struktúrák egyeztetését méltatta.

Az elnöki összefoglalóból is nyilvánvalóvá vált, hogy a résztvevők egyet értenek azzal, hogy a magyar tudományosságnak szüksége van a több csatornán való megjelenítésre, az adatbázis-építésre, s a kapcsolattartáshoz szükséges források biztosítására. Következő összejövetelüket ez év novemberére tervezik.