A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514)626-0869
Email: itt

KERESÜNK

magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával. Tel: 514-288-7966 kérje Tibort.

Dr. Machan Tamás
Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228
A Magyar Aranycsapat ez évben is megrendezi a Nemzeti Összmagyar Diákbajnokságot (sakk, bírkózás, asztalitenisz, magyar irodalom és történelem). További információ Gyuri bánál (814-586-9647)
STEVE Electric Inc.
Szõke István
Hívjon bármikor:
Tel: 514 981-5527 
vagy (450) 688-59831
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212
STEVE Electric Inc.
Szőke István
Hívjon bármikor:
Tel: 514 981-5527 
vagy (450) 688-59831

KERESÜNK

magyarul beszélő személyt, A Magyar Társadalmi Klub (Hungaria) keres, kiszolgálás és kisebb feladatok ellátására, hétvégenként és rendezvények alkalmával. Tel: 514-288-7966 kérje Tibort.

 

 

 

Az igazi erő

Magyar Krónika, 2015. április 23

Surján László.

 

Nincs szerintem morbus minoritatis. A kisebbség helyzet nem betegség, hanem állapot, amelyben fel lehet őrlődni, el lehet pusztulni, de ami új, teremtő erőt is fakaszthat. Az együtt élő nemzetekkel a normális emberi kapcsolat kialakítására törekedni nem behódolás, hanem a magyarhoz és keresztényhez egyedül méltó magatartás.

Talán kár feleleveníteni Németh László erdélyi utazásának összefoglalásaként a Tanúban megjelentetett gondolatokat. Kár, mert indokolatlan fensőbbségérzet árad belőle Bizonyára kevesen tudnának valamit is idézni ebből a műből. Maga az írás nincs a köztudatban, de értékítélete még ma is visszaköszön többek gondolkodásában. A Trianonban szétszaggatott Kárpát-medencében élő emberek számára a megoldást a megbékélésben vélem felfedezni: Amikor ezzel előállok, olykor beleütközöm abba az ítéletbe, amit talán elsőként, talán legélesebben Németh László írt le. Ő a morbus minoritatis elnevezéssel illette a kisebbségi sorsot, és azt neurózisnak minősítette. Hogy tévedés ne legyen, sok szempontból Németh László tisztelői közé tartozom. De durva tévedés betegségnek tekinteni egy roppant nehéz élethelyzetet, egy olyan szenvedést, amelyet az ítész maga bőrén nem tapasztalt.

Németh László a morbus minoritatisnak három altípusát írta le, s ezek közül a középső az, amellyel most foglalkozni kell. Ez a típus „a természete szerint lojális, akit gyengesége és mozgékonysága mindenütt a megegyezés felé terel. Ő a született kormánytámogató, a hatalom támasza, a másik álláspont méltánylója. A hódítóval szemben is a megegyezés platformját keresi. Nem magyar, hanem transsylvanista, ami azt jelenti, hogy Erdély szerinte nem lehet egy népé, csak mind a háromé s miután így elébe ment a román jognak, várja, (persze hiába), hogy az is transylvanista legyen.”

Ez tehát a lojális típus. Azért vettem elő ennek a típusnak az eredeti leírását, mert egyrészt úgy érzem, hogy a megbékélés elutasítói a szomszéd népekkel való együttműködésre törekvőket ide sorolják és Németh Lászlóval együtt elítélik. Másrészt nagyon fontos, hogy ezeket a lojalistákat Németh transzszilvanizmussal vádolja, s ezzel kitaszítja a magyarság köréből.

Mi következik ebből a megbékélés hívei számára? Egyrészt világossá kell tenniük, amit a Charta XXI kimondott: „Ragaszkodunk anyanyelvünkhöz, történelmünkhöz, kultúránkhoz. Nem megszüntetni, hanem elfogadni akarjuk különbözőségeinket.” Nem a behódolás, nem a megalázkodás útját választottuk. Igaz, a megbocsátásét is. A megbocsátás viszont, amint épp most Húsvétkor Ferenc pápa is kijelentette, „nem gyengeség, hanem az igazi erő”.

Abból a jogunkból, hogy az Európai Unió minden polgára, megkülönböztetés nélkül szabadon élhessen a szülőföldjén, szabadon használhassa anyanyelvét, azon taníttathassa gyermekeit, hogy megismerhesse és művelhesse a maga kultúráját történelmét, függetlenül attól, hogy az államban, ahol él, éppen többségi vagy kisebbségi helyzetben van.

Ami pedig a transzszilvanizmus megítélését illeti, attól tartok, hogy az Erdélyt kevéssé ismerő Németh László egy két hetes utazás során nem értette meg, hogy miről van szó. Nem számolt azzal, hogy a román hatalom adott esetben börtönnel jutalmazta a transzszilván gondolatot, messze nem volt érdekelt az Erdélyt lakó nemzetek egyenjogúságában, inkább beolvasztani vagy elüldözni akart. Nagy merészség, sőt szemtelenség kell ahhoz, hogy például Kós Károlyt valaki kizárja a magyarok köréből. Ami pedig a románt, magyart, szászt egybefogó erdélyiség gondolatának mai megítélést illeti, elég felfigyelni arra, hogy az internetező magyar közösség miként reagál egy-egy transzszilván hangra. A román transzszilvanistákban barátot, megértő társat és autonómia törekvéseik lehetséges támaszát vélik felfedezni, s joggal.

Évek óta kering az interneten egy írás, Angela Tocilă tette közzé 2013 októberében. A címe: Scrisoarea unei ardelence către România, ami persze magyarul is hozzáférhető: Egy erdélyi levele Romániának. Nem másolom hát ide, csak buzdítok az elolvasására. Kedvcsinálónak elég idéznem a levél végét: „Micsoda Erdély Románia számára és miért szeretnék én még mindig román állampolgár lenni? Mi köt ehhez az országhoz? Egyesek azt mondanák, hogy a vér szava, a közös nyelv, a történelem. A vér szava számomra néma, a nyelv egy kifejezési eszköz, a történelem… nem tudom, milyen volt valójában. Nem ismerem és nem ismerik a többiek sem, de belekapaszkodnak, mint vak a tarisznyába. Valójában én félreállítottnak, elfeledettnek, semmibe vettnek, hetedrangú polgárnak érzem magam, tekintettel arra, hogy mások döntenek helyettem: teleormaniak, vászlóiak (Vaslui), galaciak (Galaţi), brailaiak (Brăila) stb. … Ezért aztán, kedves Románia, egy anyja által magára hagyott gyermekként érzem magam és szintén egy magára hagyott gyermekhez hasonlóan nem feledlek, de nem is tudok neked megbocsátani, hogy magamra hagytál a bajban, és csak akkor jutok az eszedbe, amikor szükséged van valamire.”

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.