A luxemburgi külügyminiszter szereti nyilvánosan támadni Magyarországot, ő így mutatja meg, mi is a tagállamok közötti szolidaritás. Hétvégi nyilatkozata nyomán érdemes felidézni a régi latin mondást: ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. Asselborn úrnak nem ez az első nyilatkozata, ami eszünkbe juttattja ezt.

Szívesen idézem Barankovics Istvánnak azt a gondolatát, hogy az államférfi nemcsak követi, hanem irányítja is a közvéleményt. Hogy mit jelent az irányítás, az a demokráciának is a kulcskérdése. Jean Asselborn a kies Luxemburgban biztosan mást ért rajta, mint mi. Bűnbevallással is felérő nyilatkozata alapján ő erőszakkal kényszerítené rá a dolgokat a közép- európaiakra.

Asselborn baloldali. Mi itt Közép-Európában láttuk, hogy mit jelent ez a kényszerítés ez a szocialista gyakorlatban. Illő tisztelettel ajánlom az adóparadicsom külügyminiszterének, hogy élje át maga is ezt a maga valóságában. Javaslom Észak-Koreát, talán kapna menedékjogot.
Egyetértek vele abban, hogy nem minden kérdés dönthető el népszavazással. De mifelénk az a szokás, hogy az ország szuverenitásával kapcsolatos döntéseket nem a politikai elit hozza meg, hanem a polgárok összessége. Így lettünk tagjai a NATO-nak és így az Európai Uniónak. Ha a brüsszeli hatalmasságok meg akarják változatani a játékszabályokat, ha az Unió már nem az, amire igent mondtunk, akkor nemcsak lehetséges, hanem kötelező is a népszavazás.
Miért bűnbevallás a külügyminiszter úr nyilatkozata? Azt találta mondani egy televízió műsorban, hogy az Európai Unió "meghal", ha uniós kérdéseket népszavazással döntenek el. Ha ez így van, akkor itt az ideje, hogy az EU meghalljon. Akkor az Unió bűnben fogant,  csak ránk kényszerítették. Az Unió nem öncél. Nem is a más országok kárára adott adókedvezményekkel Luxemburgba csábított óriásvállalatok igényeit kiszolgáló szervezet. Az Európai Közösség a polgárok javára alakult, jólétet és békét akart hozni. És hozott is. A tömeges bevándorlási hullám most épp ezt a békét veszélyezteti. És az alapelveket. Eddig minden ország maga döntött arról, kit enged meg letelepedni a maga területén. Most ez a jogot el akarják venni.

Asselborn szerint "Orbán Viktor Magyarországon most népszavazást tart, és azt mondja, hogy egy migráns sem jöhet Magyarországra". A külügyminiszter úr tájékozatlan. A népszavazás arról szól, hogy bevándorlás ügyben ki döntsön, nem arról, hogy jöhetnek-e vagy sem, akik be akarnak jönni. Magyarország a szerződéseknek és az emberiességi szempontoknak megfelelően fogadja a menekülteket, de nem tud jobb életet biztosítani az arra igényt tartó tömegeknek.

Asselborn egyébként sajátos logikát követ. Mond két igaz állítást és ebből képes hamis következtetést levonni. Mert igaza van abban, hogy a magyar miniszterelnök "meg fogja nyerni ezt a referendumot". Az is reális, hogy ha Magyarország népszavazást tart, akkor talán más tagállamok is így tesznek. Ha ennek az a következménye, hogy "dobhatjuk a szemétdombra az Emberi Jogok Európai Egyezményét", ahogy ő véli, akkor ez az egyezmény valóban a szemétdombra való. Pedig ha megtartanák, akkor jobb lenne az élete például az etnikai kisebbségeknek is. De a magyar választóknak az a döntése, hogy magyar hatáskörben tartja a betelepülés kérdését ennek az egyezménynek egyetlen pontját sem sérti.

Végül nézzünk szembe azzal, hogy Asselborn a mag-Európával fenyeget minket. Ám a labda nem náluk van, hanem nálunk. Nem is a sebességről van szó, hanem az irányról. Ha a tagállamok egy része rossz irányt akar rákényszeríteni a többiekre, akkor magára marad, azaz elveszíti piacainak jelentős részét. Árulkodó, hogy az Asselborn nyilatkozat abból a felsorolásból, amelyeket az Unió előnyének tart, a demokráciát teljesen kifelejtette.