Ábrányi Emil  a múlt század elején élt  és írt, Cyrano fordítása tette híressé .
  Ezt a verset 100 éve írta és ma talán időszerűbb, mint valaha - de azóta is élünk !

Fessétek bár sötétre a jövőt,
  Mondjátok, hogy már torkunkon a kés,
  Beszéljetek közelgő, hosszú gyászról,
  Mély süllyedésről, biztos pusztulásról:
  Engem nem ejt meg gyáva csüggedés!
  Szentül hiszem, akármit mondjatok,
  Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

  Többet ki küzdött és ki szenvedett?
  Hiszen vértenger, temető a múlt!
  Vetettek rá halálos szolgaságot,
  Irtották szörnyen.. ámde a levágott
  Törzsek helyén még szebb erdő virult.
  Ezért hiszem, akármit mondjatok,
  Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

  Ki a saját pártos dühét kiállta,
  Annak nem árthat többé idegen!
  Hányszor harsogták kárörömmel: Vége!
  S csak arra szolgált  minden veresége,
  Hogy még kitartóbb, még nagyobb legyen.
  Ezért hiszem, akármit mondjatok,
  Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

  Szükség van arra nemzetem, hogy élj!
  Mert bár hibád sok s bűnöd sorja nagy,
  Van egy erényed, mely fényt vet te rád,
  S melyért az Isten mindent megbocsát -
  Hogy a szabadság leghűbb véde vagy!
  Ezért hiszem, akármit mondjatok,
  Hogy a magyar nem vész el s élni fog!

  Ha minden nemzet fásultan lemond,
  S a szent rajongás mindenütt kiég,
  S a büszke jognak minden vára megdől:
  A te szabadság-szerető szívedtől
  Új lángra gyullad Európa még!
  Ezért hiszem, akármit mondjatok,
  Hogy a magyar örökre élni fog!

  Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
  Ki trónusán bírói széket ül!
  És hogyha minden búra, bajra válik,
  Romok között is hirdetem halálig,
  Erős, nagy hittel, rendületlenül:
  Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
  Él a magyar s nem veszhet el soha