Nem emlékszem rá, hogy az elmúlt húsz évben lett volna ennyire jó idő a katolikus egyházközség nyáreleji piknikjén. - Persze attól még lehetett, de hangsúlyozom: nem emlékszem. Arra annál inkább, hogy ha éppen nem esett, akkor a sarat dagasztottuk, vagy a fákról kaptuk a zuhét a nyakunkba egy-egy szélroham alkalmával. Hideg volt, és irigyeltük a konyha önkénteseit, hogy melegedhetnek a tűzhelyek mellett.

Ezalkalommal nem lettünk volna a helyükben. Párás, meleg nap volt. A néhány nappal korábbi eső nyomait érzékeltük ugyan, mert a parkolóhelyen itt-ott szutogott a moha a talpunk alatt, de érdekes módon szúnyogok mégsem voltak. Ahol az asztalok álltak, már száraz volt minden. - Minden azért és úgy, hogy mi, piknikelők, kellemesen érezzük magunkat.

A vasárnapi szentmisén ideiglenes tető feszült a fejünk felett, csak a közeli hinta állandó nyikorogtatása volt zavaró. Szabi-atya mise alatt szóvá is tette, de a másod-, harmadgenerációs unokák már em beszélnek magyarul, nem "vették a lapot," békésen tovább hintáztak misehallgatás helyett.

Mise után kezdődött az ebéd. A menü a megszokott volt, de most nem kellett hoszú ideig sorbanállni semmiért.

Kellemes volt, hogy nem volt zsúfoltság:hogy mindenkinek jutott asztal, hogy a szemeteskosarakból nem buggyant ki már az ebéd megkezdése előtt a szemét, hogy nem voltak "ottfelejtett" sörösüvegek a fűben, hogy nem dobálták el a kólásdobozokat.
A hátrány viszont, hogy a sokkal kisebb számú, de "minőségi" piknikelő sajnos sokkal kevesebbet is fogyasztott, hiába volt az önkéntesek odaadó munkája. - Hiába!
A focivilágbajnokság......

Magyarországi - református - vendégem azt mondta, hogy montreáli vendégeskedésének eddig ez a nap a fénypontja. Szabi atya igazi "show-man" Mindenütt ilyen papok kellenének a mai fiataloknak!