Kedves Kollégám!
Örömmel vettem leveled, mely itthon, Victoriában talált bennünket. Június 13-án érkeztünk vissza, s december 10-én megyünk ismét Budapestre, hat hónapra. Az otthon töltött fél év tele volt kellemes programmal – előadás a Szent István Bazilika Lovagtermében és a Kodolányi János Főiskolán; író-olvasó találkozók Hajdúbszöszörményben, Nyíregyházán és szülőfalumban, Nyirbélteken; a sajtónak adott interjúkkal és filmezésekkel munkásságomról. Nem is szólva a kanadai nagykövetségen tartott fogadásomról, s a magyar érdemrend tisztikeresztje kitüntetésről. Újból foglaltnak ígérkezik a következő fél év is, de erről majd az események után számolok be.
E sorokat aggódó leveled váltja ki belőlem - hogy Torontóban és másutt Kanadában úgy vélik a kanadai magyarok: ebben az országban ma már nem érdemes magyar könyvgyűjteményeket ápolni, mert kevés az érdeklődés irántuk. Meglepő, hogy éppen Torontóban vélekednek így a könyvgyűjteményekről! Torontóban, ahol nem is olyan régen több magyar nyelvű újság, folyóirat, rádióadó, működött; ahol könyvesboltok, kiadók, nyomdaüzemek és könyvgyűjtemények szolgálták a város több, mint negyvenezer magyar lakosát.
Torontóban, ahol a Metropolitán Könyvtár igazgatója lelkesen írta levelében, hogy a város magyarsága - az egyedüli új bevándorló vietnámok mellett - a leglelkesebb olvasók közé tartozik! 1985-ben az Országos Széchényi Könyvtárban tartott konferencián arról számoltam be, hogy Torontóban, 1979-ben 9 299 magyar nyelvű könyvet kölcsönöztek a városi könyvtárból. 1984-ben pedig 11 305 könyvet. Nem számítva a hat fiókkönyvtárat, ahonnan hétezer magyar kiadványt kölcsönöztek egy év leforgása alatt. J.T. Parkhill könyvtáros is büszkén közölte, hogy magyar könyvállományuk csaknem háromszor fordult meg az olvasók kezén!
Azt el kell ismernünk, hogy a fenti adatok a kanadai magyar szellemi élet reneszánsza idejéből valók. Azóta az olvasók tekintélyes része korosabb lett, elhunyt, vagy könnyebbnek találja a tv vagy a számítógép képernyője előtti ismeretszerzést. A magyar könyvgyűjtemények iránti érdeklõdés azonban nem halt ki Kanadában. A városi és egyetemi könyvtárak, s a magyar kulltúrotthonok tekintélyes gyűjteményei tanúskodnak erről. A könyv szeretete vele jár szellemi életünk történetével. Első magyar bevándorlóink az 1880-as évek végén, letelepedésükkel egyidőben, nehéz fizikai életük alakulása ellenére is, elsőnek hozzáláttak szellemi életük megalapozásához. Templomokat, kultúrotthonokat létesítettek, bennük az elmaradhatatlan könyvekkel. A préri falucskák magyar házaiban ott voltak a Szent Biblia és Kossuth portréi mellett Petőfi, Arany, Jókai kötetei is. Ott vannak ma is, százakra, ezrekre menő könyvek szerte az országban, s jó részük olvasottságnak örvend. Érthetetlen, hogy miért akarják magas hazai állami költségen visszaszállitani ezeket az óhazába. Mégha az otthon, hézagosan elérhető, a diaszpórában élő irók, történészek, nevelők könyveiről lenne szó. De a Magyarországon megjelentekről?!
Azt el kell ismerni, hogy a Dr. Halász János hatalmas gyűjteményének elhelyezése és rendszerezése meghaladja még a torontói magyar közösség erejét is. Speciáltsága miatt ennek egy része nem is nagyon tarthat igényt az átlag olvasó számára. Jó lenne azonban kiválogatni az érdeklődésre számot tartható könyveket, s leporolva borítójukat, rendezett formában az olvasók figyelmébe ajánlani azokat. A Metropolitán Könyvtár magyar gyűjteménye azért statuált jó példát, mert könyvtárosai kellő gondossággal állították össze az olvasót érdeklõ könyvállományt. A jó gyűjteményre három tényező jellemző: információ, nevelés és szórakoztatás. Az ilyen állomány bizonyára elkerüli a porosodás sorsát.
A kanadai magyarság abban az áldott helyzetben van, hogy gazdag, évszázados irodalma van. 1902-ben tett pontot Szatmári János nagylélegzetű eposza, A préri éneke végére. Ezt követték újabbnál újabb kiadványok az éveken át. A hetvenes-nyolcvanas években, a multikulturalizmus fénykorában, százakra mentek a szépirodalmi kiadványok kanadai magyar írók és skolaszták tollából. Verses és szépprózai gyűjtemények láttak napfényt Fáy Ferenc, Tűz Tamás, Vitéz György, Kemenes Géfin László, Simándi Ágnes és mások tollából, akiket kanonizált az egyetemes magyar irodalom, a maradandó értékű otthoniakkal egysorban.
A szépirodalom mellett nincs olyan tudományágazat, kezdve az irodalomtörténettől a bibliográfiáig, a történettudománytól a szociográfiáig, a természettudományoktól a demográfiáig, amelyben a kanadai magyarok ne tündökölnének. Nem is olyan régen, kanadai magyar költők és írók sokasága szerepelt írói esteken. Közreműködtek nemzeti és kulturális rendezvényeinken. Munkáikra felfigyelt a befogadó ország, beadványaikat ösztöndíjakkal támogatták a föderális és tartományi kormányok. Könyveinket számon tartották országos katalógusok, írtak róluk tankönyvekben, megőrizték könyvgyűjteményekben. A Kanadai Magyar Írók Szövetsége tucatra menő antológiáit érdeklődéssel várták a könyvtárak, könyvesek és egyetemi irodalmi tanszékek. Nincs Kanadában olyan nyelvcsoport, amely - számarányát tekintve - többet és jobbat alkotott volna, mint a magyar. Nincs olyan magyar kisebbség a nyugati világban, melynek olyan gazdag, minden stílusirányzatot és irodalmi műfajt átölelő irodalma van, mint a kanadai magyar. Ezekre fiataljaink és felnőtteink egyaránt büszkék lehetnek.
E dicső múlt szelleme ott lebeg még Torontó, Montreál, Winnipeg, Vancouver és más települések magyar légkörében. Ápolnunk kell ezeket a könyvvé tornyosult hagyományokat. Használjuk ki a befogadó ország nyújtotta támogatásokat. Íróink közöljék műveiket újságokban, folyóiratokban. Terjesszék munkáikat irodalmi és kulturális rendezvényeken. Forduljanak anyagi támogatásért – ez vonatkozik sajtónkra és kultúrotthonainkra is - a nemzetiségi hagyományokat és kultúrát ápoló Heritage Canada minisztériumhoz és tartományi hivatalokhoz. Adjuk hírűl befogadó hazánknak, hogy kulturális örökségünk, nyelvünk és hagyományaink több mint fél évszázad múltán is elevenen élnek bennünk. Tisztában vagyunk azzal, de a befogadó ország is, hogy az ilyen szellemi eltökéltség tesz bennünket jó kanadaiakká és magyarokká.
Hát ilyen gondolatokat ébresztett bennem kedves leveled. Bár ritkulnak soraink, s megvan bennünk is a kisebbségi csoportokra oly jellemző széthúzás, civakodás, távlatosan nézve dolgainkat elmondhatjuk, megmaradt bennünk, az anyanyelv és hagyományaink iránti szeretet mellett az irodalom, s a könyvek iránti ragaszkodás. Őrizzük meg magyar könyvgyűjteményeinket!