Szegeden kaptam nyári munkát az idén. Ez nekem, kanadai magyarnak, aki a disszidálás óta még nem járt Magyarországon, óriási dolog! Anyanyelvünket megőriztük a tesómmal, otthon a mai napig csak magyarul beszélünk a családdal, de mégis nehéz – szinte lehetetlen - napról napra magyarul társalogni, gondolkozni, ha közben idegen helyen van az ember.

Az egyetemi tanulmányaim befejezése után megjártam Koreát és Japánt angol tanárként – éveken keresztül csak telefonon tudtam értekezni a családommal és barátaimmal, igyekezvén az ázsiaiak között feltalálni magamat. Ez elsősorban az ottani nyelv elsajátítását és hasznosítását jelentette. Előtte már, és utána is, Torontótól távol, önállóan laktam és tanultam, tehát a családi hétköznapokon kívül, távol a mindennapi magyar szó közelétől. Mondjuk, ez sose jelentett föltétlenül problémát számomra, mert magyar barátom mindenütt került, de csak itt, Szegeden éreztem meg, milyen más az „igazi” magyar környezet, hogy mennyire kellemes, amikor csak a szép magyar szót hallja egész nap az ember.

Munkát egy megújuló energia klaszter menedzsment cégnél kaptam. A klaszter fogalom is újdonság egy észak-amerikai gyakornok számára, mert eddig nem is tudtam, hogy létezik ilyen. A klaszter elvileg egy földrajzilag-szektoronként összekapcsolódó cégek szervezett hálózata. A szegedi ArchEnerg Klaszter a megújuló energia és környezetbarát, fenntartható építőipar területén tevékenykedik. Hogyan jutottam Szegedre? Tapasztalatszerzés céljából kerestem errefelé munkát mint mester fokozati gyakornok, aki környezetvédelmi politikát-jogot végez a Montreáli Concordia Egyetemen. Itt tapasztaltam meg, hogy mennyire más az Európai Unió rendszere, mennyire különbözik az amerikaitól, ahol államilag a pazarlás még mindig nem jelent észrevehető veszélyt. Európában, főleg a kisebb országokban, a fenntartható fejlődés iránti innovációs megoldások főleg a kényszerből erednek, illetve abból a tényből, hogy nincs, amiből felelőtlenül pazarolni. Abból a beismert fogalomból tehát, hogy a jövő haszna nem csak a holnapi gazdasági értékeket érinti, hanem a holnaputáni társadalmi érdekeket is. Ez hosszú távon való gondolkozást jelent. Ezért az Európai Bizottság arra igyekszik az államait irányítani és támogatni is, hogy 2020-tól már csak olyan házak épüljenek, amelyek kevesebb energiát fogyasztanak, mint amennyit termelnek. Az ArchEnerg is ilyen irányba törekszik a projektjeivel. Ennek megfelelően solar energiafejlesztéssel foglalkozik, mindenek-előtt a mezőgazdasági hulladék mint pelletált üzemanyag felhasználásával, kender passzív házépítkezéssel, vízsajtoló technológiával és a Smart City fogalom megvalósításával – mindezeket itt Alföldön, városi szinten eltervezve.

Feladataimat cégünk angol képviselőjeként végzem – kutatási, fordítási, szerkesztési munkám mellett már külföldi konferenciákon is részt vettem, így voltam a Bécsben, Milánóban, Szerbiában és Romániában szervezett szakmai rendezvényeken.

Úgy érzem, hogy nyári élményeim után szívem majd mindig visszahúz és gyakrabban fogok haza járni Nagy-Magyarországra.