Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ idvezítője, a Krisztus”: (Jn. 3:42).
A kereszténység kezdetben egy mozgalom volt a zsidó valláson belül, mely Jézus korában a római birodalomban recepta religion, azaz engedélyezett, elfogadott és gyakorolható vallás volt. Időről-időre voltak mgújulási mozgalmak a judaizmuson belül. Gondoljunk Mózesre, aki az Egyiptomból menekült rabszolga hadnak isteni törvényeket adott és ezáltal néppé emelte őket. Vagy ott van Ezsdrás és Nehémás reformja, mely Cyrus perzsa király által adott ediktummal a Bablóniába telepített zsidóságnak lehetővé tette ősi földjére való visszatérését, akik nemcsak Jeruzsálemet építették fel romjaiból, hanem ősi vallásukat is helyreálltották. Az erőszakkal hellénizálni akaró görög uralkodó, IV. Antiochus Epiphanes ellen kitört Judás Makkabeus által vezetet győztes szabadságharc a zsidóság vallási és politikai szabadságáért küzdött. A próféták közül olyanok, mint Ámós,Ézsaiás és Jeremás nem csak vallásuk tisztaságáért kűzdöttek, hanem népük erkölcstelen élete, formális vallásossága ellen, és a szociális igazságért is. Keresztelő János munkássága is a vallási és erkölcsi megújulás szükségességét hangsúlyozta. Jézus vallási mozgalma, mint előtte a prófétáké, a zsidó vallás megújulását célozta. Mint elődei ő is megtérésre hívott: Isten valóságos és igaz követésére, a mennyei Atya gyermekeként szeretni őt és egymást. Tanítását csodáival támsztotta alá. Mozgalma gyorsan terjedett, de féltékeny ellenfelei akadályába ütközött, akik végül is mártiromságát késztették elő mgállítására. Végül önmagát áldozta fel követői üdvösségére. A Pünkösdkor megalakult egyház, szükségszerűen, mozgalomból lassan üdvintézménnyé alakult át, vagyis vallássá, amihez keresztelés révén lehetett csatlakozni.
Ez a népvándorlás korszaka is, ahol mindez parancsszóra, tömegesen
történt, az expelle intrare (hajtsd be) elve alapján az Egyházba. Amikor megkeresztelt tömegyek azt kérdezték: Mit higgyünk ? A felelet az volt hogy – amit az egyház hisz! De hogy az egyház mit hisz azt csak a klerikusok tudták, de a nép nem. Csupán a könyvnyomtatás feltalálása után kezdett terjedni az Egyház tanítása. De ekkor meg fokozatosan kialakult, s mindmáig tart a tagadása és kételkedés mindabban, amit az Egyház tanít! Ez különösen jellemző a mai emberre. Itt érkezünk el Igénk üzenetéhez. A samáriai asszony, akitől Jézus vizet kért a Jákób kútjánál miután felismerte Jézusban a Krisztust, azaz a Megváltót, hiába beszélt erről a falubelieknek – nem hittek neki. Miután Jézus velük volt két napig – maguk győződtek meg arról, hogy Jézus valóban a Krisztus. Boldogan mondták az asszonynak: „Nem a te beszédedért hiszünk immár, mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy bizonnyal ez a világ Idvezítője, a Kriztus!” Hitben kételkedő, vacilláló, bizonytalan ember, aki csak mástól hallottál Krisztusról s nem tudod elfogadni Megváltódnak Őt.
Itt az ideje, hogy bizonyosságra juss felőle. Az egyik kiváló módja ennek, hogy engedd, hogy Ő győzzön meg Önmaga felől. Nem ezt tette-e a tanítváyokkal, akiket személyesen, egyenként hívott el? Pállal is, aki mint Saul nem is ismerte Őt korábban? Kétezer év alatt mennyi milliót szólított meg személyesen, s hívott el követőjévé a feltámadott és megdicsőült Úr? A hívő ember osztozik Isten „ubiquiti”- jében, mindenüttvalóságában, aki egyszerre tud mindenütt jelen lenni, és téged is meggyőzni a maga valóságáról – mint egykor a samáriai asszonyt! Ő téren, időn és minden akadályon ma is átjön, hogy szubjektiv bizonyosságot adjon arról, hogy ő él – s egykor te is vele! Akik Kriszust keresik azokat ő ma is megtalálja!
|