Robert Schuman, az európai keresztény államférfi életszentsége és példája

Robert Schuman, az európai keresztény államférfi életszentsége és példája
Robert Schuman 1886-1963 között élt. Pályája kezdetén tört ki az első világháború. 59 éves, amikor véget ért a második. Nemzedéke élesen látta a háború valódi természetét, eredménytelenségét, céltalanságát, ezért nyitott volt az egységes Európa eszméjére.
Robert Schuman gondolkodását a családi háttér, a tanulmányok, a háborús tapasztalat és a keresztény meggyőződés formálta. Az alábbiakban Schumant, mint keresztényt mutatom be, majd kiemelek munkásságából olyan elemeket, amelyekre ma is időszerűek.
Német állampolgárnak született Lotaringiában, a luxemburgi határ mentén. Anyanyelve is a luxemburgi[1]. Apja lotaringiai, édesanyja luxemburgi volt. Luxemburgi jezsuita középiskolába járt, franciául ott tanult meg. Német egyetemet végzett, egyetemi hallgató korában teológiát is hallgatott. Az első világháború impériumváltást eredményezett Lotaringiában és Elszászban. Ez azonban nem volt törés, inkább hazatérés az 1870-es porosz francia háború okozta elcsatolásból. Robert Schuman lotaringiai franciának vallotta magát, de szerette azt is állítani, hogy európai[2].

A keresztény közéletiséghez már egyetemistaként kötődött: az akkori katolikus ifjúsági mozgalmak sok társadalmi kérdéssel foglalkoztak. Képviselőjelöltséget a metzi püspök személyes kérésére 1919-ben vállalt. Mélyen hívő keresztény volt. Az értetlenség, a gúny nem érdekelte. Tűrte, hogy a külügyminisztériumban szerzeteseként emlegessék. Miniszterként is napi szentmisehallgató és áldozó volt. Külföldi kiküldetések alkalmával az első dolga az volt, hogy megkérdezze, mikor van a szállásához legközelebbi szentmise[3]. A 30-as években egy parlamenti küldöttség tagjaként Magyarországon járt, a szálloda helyett a budapesti szemináriumban kért szállást.[4]

Élete végén korábbi beszédei és feljegyzései alapján Európáért címmel kis könyvet írt. A két magyar kiadást is megélt könyvecske kötelező olvasmány. Harmadik fejezetének címe: Európa[5] a szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulása. Ebben a fejezetben található a híres mondat: A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.
Milyen volt Schuman demokrácia felfogása? A demokratikus állam a nép szolgálatában áll és egyetértésével működik. Lényegtelen, hogy milyen az államforma, hogy hány kamarás a parlament stb. A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét. Azon a napon született, amikor az ember küldetésévé vált, hogy az egyéni szabadság, mindenki jogának tiszteletben tartása révén kivívja az emberi személy méltóságát. Soha Krisztus előtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Schuman emlékeztetett arra, hogy a kereszténység minden embernek természettől való egyenlőségét hirdette, azt, hogy egyazon Isten gyermekei, s egyaránt Krisztus áldozata révén nyertek megváltást, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra és mesterségre való tekintet nélkül[6].

Schuman tisztában volt azzal, hogy szekularizált világban élt. Azt is látta viszont, hogy a kereszténység alapelvei azoknak a tudatalattijában is hatnak, akik szakítottak a tételes vallásgyakorlattal. A kereszténység eszméi jelenkori kultúránk jellemző vonásaivá váltak. Hiszne a XVIII. század racionalistái olyan emberi és polgári jogokat hirdették, amelyek a kereszténység lényegéhez tartoznak[7]. A franciák számára szinte dogmává lett az egyház és az állam szétválasztása. Jellemző, hogy azt is kifogásolták, hogy francia igazságügy-miniszterként részt vett egy jeruzsálemi zarándoklaton. Ő viszont azt írta, hogy senki nem gondolhatja komolyan, hogy az állam és az egyház hivatalos szétválasztása szemben állna egy fontos vallási hagyomány megőrzésével[8]. Mindez persze nem fordulhat valamiféle teokráciába, ami azzal a veszéllyel jár, hogy a politikai nézetkülönbségek vallási fanatizmussá torzulnak[9]. Robert Schuman pontosan tudta, hogy Krisztus királysága nem evilágból való.

Mit jelent tehát a már említett híres mondata a demokrácia keresztény jellegéről? Megmagyarázta, s a magyarázat akár látnoki képességet sejtet: Egy kereszténységellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba vagy anarchiába süllyed. Ki ne látná, hogy errefelé tartunk? Schuman felfogása szerint elfogadhatatlan, hogy az állam állandóan figyelmen kívül hagyja a vallás tényét, hogy olyan elfogultsággal viseltessen azzal szemben, amely közel jár az ellenségességhez vagy a megvetéshez.
Robert Schuman egy szekularizált világban élt keresztényként. A kor a magánéletbe utasította a kereszténységet, ami szószerinti megsértése az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának[10]. Mi a vasfüggönytől keletre, azt hittük, hogy a vallás magánügy szlogen valami kommunista mesterkedés. Sajnos nem. Tragikus, hogy Schuman óta a helyzet sokat romlott, mindenki tömegével tudna példákat mondani.

Az elképedés és az adomázgató szörnyülködés helyett foglalkozzunk inkább azzal, hogy miként jelent meg a keresztény gondolat Robert Schuman gyakorlati tevékenységében. Mindig szívügye volt az Evangélium tanításának tettekre váltása. Keresztényként úgy vélekedett, hogy a viszálykodásból és az ellenségességből kivezető út a kiengesztelődés.
Itt jutunk el a fő művéhez, az Európai Közösség megalkotásához. Ez persze nem egyszemélyes projekt. Egy egész nemzedék vágyott arra, hogy sem nekik, sem a következő generációknak ne kelljen húsz évenként átélni a háború értelmetlen pusztításait. A haditechnika szédületes fejlődése miatt ráadásul minden újabb összecsapás egyre pusztítóbb háborúra, hovatovább az emberiség kollektív öngyilkosságára vezet. Mi lehet az alternatíva? Európa nemzetei tele voltak, s részben ma is tele vannak múltbéli sérelmekkel. Valósakkal és véltekkel. Be kellett látni, hogy ezen az úton nem lehet a jövő veszélyeztetése nélkül tovább járni. Ezért lehetett, ha nem is könnyen[11], de rávenni az államokat, hogy valami közös kilábolást keressenek a bosszú és a gyűlölet világából.

A tervezett szén és acél közösség ötlete Jean Monnet elgondolása volt. Schumant azonban könnyű volt rávenni a megvalósítására. A háború alatt, amikor a Gestapo elől kolostorról kolostorra vándorolva bujkált[12], már a háború utánra gondolt, az egész kontinensre kiterjedő béketervet készített. A második világháború után a gyorsan változó kormányokban volt igazságügy-, pénzügy-, külügy- miniszter és miniszterelnök is. De nem a pozíciói az érdekesek, hanem a gondolatai. Meg volt győződve, hogy a hosszútávú béke feltétele a nemzetek közötti kiengesztelődés. Ezért vállalta a mai Európai Unió első formájának, a Szén és Acél Közösségnek (CECA) a megalapítását, ezért hajtotta végre a Schuman-tervet[13]. Május 9-én erről dicshimnuszokat zengenek a mai politikusok. Akik a képzeletbeli hordóra állva manapság erről szónokolnak, talán soha nem gondoltak bele, mit is akart Schuman. Schuman számára Európának hívatása van az egység-, a közösségépítés és a krisztusi jó hír továbbadása területén. Európa legyen lelki, szellemi örökségét meg nem tagadó, szolidáris közösség, amely figyel az őt alkotó nemzetek, régiók sajátos kérdéseire, és saját határain túlra is kitekint. Egy közösség, amely a békéért tevékenykedik, elősegítve így a népek boldogulását. Ki meri azt állítani, hogy itt tartunk vagy akár csak erre felé tartunk?
Európa mai vezetőinek, ha Schuman útján akarnának járni, szembe kellene nézniük a mai kihívásokkal. Ezek nem feltétlenül csak azok, amelyekről a napi sajtóban szó esik. Az azóta felnőtt új generációk nem érzik, nem is érezhetik a háború borzalmait, nem várható hát, hogy valós helyén értékeljék azt a több mint hét évtizedet, amelyet háború mentesen élhettünk át. Nem ismerik az áruhiányból fakadó éhséget, ezért a közös agrárpolitikának inkább csak a kétségtelenül meglévő visszásságait látják, mint az előnyeit. Brüsszelből nézve nem kell foglalkozni a kiengesztelődéssel, mert ezen szerintük már túl vagyunk. De nézzünk csak körül. Lengyel-litván viszony, lengyel-ukrán feszültség, szlovén-horvát határvita, szerb-horvát konfliktus, román-magyar (v)iszony, szlovák-magyar állampolgársági vita, s távolról sem teljes a lista. Brüsszelnek nincs kedve, hogy döntőbíró legyen a mi konfliktusainkban. Ezt amúgy magam sem szeretném. Nekünk kell megoldást találni, bár olykor némi közvetítés jó lenne. De közvetítés ide vagy oda, legalább két szinten előre kell lépni. Az egyik a kormányközi szint. Itt van számos jó példa, csak éppen azt nem tudjuk soha, hogy kibír-e az úgy-ahogy létrejött modus vivendi egy kormányváltozást. Erre két garancia lehetne, az egyik utópisztikus: legyen minden érintett országban a nemzeti minimum része a szomszédsági kapcsolatok javításának ügye. A másik garanciát a társadalom adhatja. Társadalmi szinten van mozgástér, de lassú és nehéz az előrehaladás. Olyan civil szerveződésekre, mozgalmakra van szükség, amelyek emberek között próbálnak baráti kapcsolatot építeni, túl az etnikai- és az ország-határokon. Ilyen például a Charta XXI megbékélési mozgalom. A Kárpát-medencében maradva látjuk, hogy még a magyar-magyar kapcsolatokban is sok javítani való van. Kós Károlynak van egy 1911-ben kelt írása, amelyben már látszik a szakadék az erdélyi és az anyaországi magyar között.

Milyen kár, hogy Robert Schuman már nem él, ő bizonyára nem engedné, hogy a megoldatlan problémákat a szőnyeg alá söpréssel tüntessük el. Ez a feladat ránk, a most élő nemzedékekre hárul, s magyar szempontból kulcskérdés. Ha ugyanis a mi határon túli véreink nem fogják tudni otthon érezni magukat a szülőföldjükön, akkor vagy beolvadnak a többségi nemzetbe, vagy elvándorolnak.

Képes lesz-e ennek a feladatnak a megoldására az új nemzedék? Képes lehet, ha valamiképp Robert Schuman lelkületével éli az életét. Mit jelent ez? Schuman nem engedte, hogy a világi hívságok, a hatalom fogságba ejtse. Az Istentől jövő, valódi szabadság embere volt. Szerény, az őt ismerők szerint nagyon jó humorú ember, aki a közélet útjain is képes volt követni egyetlen urát, Krisztust. A hatalomvágy, az önérdekek, a hazugság és mások kihasználásának korszakában Schuman keresztény válasza a szerénység, mások szolgálata, határozott kiállás az igazság és a béke mellett. Ha tehette, gyalog járt, hivatalos utakra miniszterként is másodosztályon utazott, s saját magának vette meg vasúti jegyét. Sziklára kell építeni a házat! Krisztust kell követni. Fel kell venni a nap keresztjét, amely testre szabott, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy Isten mindig segítségünkre siet[14]!
Az előttünk álló feladat tipikusan „lehetetlen küldetés”. Robert Schumané is az volt. Az általa elindított vonatot vakvágányra futtatták, a mai Európa házasságfogalma, családellenessége, rohamosan terjedő halál-kultúrája, keresztényellenessége Schuman rémálmaiban sem szerepelt. Ránk, közép-európaiakra vár a kettős feladat: rendezni egymással való kapcsolatainkat, és a helyes útra vezetni az eltérített európai vonatot.

Ennek érdekében nem sokat kérek. Nem kérem, hogy hősök legyetek. Egy Amerikába került magyar szobrász, Ősze András szerint egy nemzetnek hősökre és szentekre van szüksége. Most inkább szentekre mondta a nyolcvanas évek végén. Legyetek tehát szentek.
 A Keresztény Külügyi Akadémia bevezető előadása

2017. november 10-én Esztergomban
 
________________________________________
[1] A luxemburgiak egy alnémet nyelvjárást beszéltek, amelynek közeli rokona az erdélyi szász. Önálló nyelvvé csak a második világháború után fejlesztették, tudatosan, hogy a németektől a világháború borzalmainak hatására elkülönüljenek.
[2] De Gaulle állítólag azt mondta róla (igaztalanul): lehet, hogy a legjobb német, de azért csak német.
[3] Bécsi szállodámban már a nyolcvanas években sem tudták megmondani, hogy hol, s mikor van a közelben szentmise.
[4] Vajon van-e emléktábla?
[5] Schuman szóhasználatában Európa az egyesült Európát jelenti, ami némileg sértő az Unión kívüli európai nemzetek számára, de Schuman ezzel a hat országgal induló összefogásnak az összes többi felé való nyitottságát, a befogadás készségét is jelzi.
[6] Ebben az írásban a dőlt betűvel szedett mondatok Robert Schuman Európáért című munkájából vett idézetek.
[7] Lustiger bíboros is írt arról, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméje az evangéliumból érthető meg.
[8] Innen jutottunk el oda, hogy 2017-ben a francia Államtanács levétetni rendelte II. János Pál pápa szobráról a messziről is jól látható keresztet.
[9] Mintha a mai terrorizmussá fajult iszlámról beszélne.
[10] 18. cikk: Minden személynek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához, ez a jog magában foglalja a vallás és a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy a meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben oktatás, gyakorlás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát. 
[11] A ma alapító levélnek számító híres 1950. május 9-i nyilatkozatot Schuman külügyminiszterként úgy fogadtatta el a francia kormánnyal, hogy a miniszterelnök és a miniszterek többsége nem is volt igazán tisztában annak jelentőségével. A kormányülés végén gyorsan átestek rajta, mint egy jelentéktelen napirendi ponton: a külügyminiszter felhatalmazást kér egy nyilatkozat megtételére, adjuk meg neki. Megadták.
[12] 100 márka volt kitűzve a fejére.
[13] Ma Schuman tervről beszélünk és okvetlenül érezzük az áthallást. A Schuman terv sem volt leírva, nem hagyta jóvá egyetlen testület sem, tudjuk, hogy az elindítása egy diákcsínyhez hasonló, mégis megvalósult. A Soros tervnek sem kell keresni az iktatási számát, de foglalkozni kell vele azoknak, kik nem akarják, hogy megvalósuljon. [14] Robert Schuman lelkiségéről nagyon jó interjú jelent meg születésének 120 éves évfordulója alkalmából az Új Emberben. Fejérdy Gergely nyilatkozatából számos gondolatot beépítettem ebbe az előadásba.
http://www.familiamagazin.hu/cikk/2006.augusztus-szeptember/europanak_hivatasa_van/2/#ide