Károlyi féltés, szeretet

Mit kezdett őszirózsás hatalmával a Károlyi kormány? Gondolatok a korabeli sajtóból.

 „Egy további nevezetes históriai eseménye a mai napnak, a kormánynak az a bejelentése, hogy elrendelte minden fronton a fegyverletételt. Az új honvédelmi miniszter kiemelte, hogy csapatainkat nem győzték le, de négy és félévi hősi harcok után elkövetkezett szerencsétlen körülmények tették szükségessé ezt a szomorú lépést. A béke elkövetkezésének gyorsítása érdekében történik ez, ilyenformán tehát napokon belül megszűnnek a harcok mindenütt, a hol csapataink állanak. A háború ezzel véget ér; de hogy ez a vég megnyugtató is legyen egyben s a belső forrongásnak és az új háborúnak csiráit ne hordja mellében, ellenségeinknek el kell kerülniük nemzetünk megalázását és elviselhetetlen megcsonkítását. A békét megkötjük, reméljük, a népek önrendelkezése alapján, a mit követel a jog és az igazság és a magyar nemzet ezeréves történelme, a melynek viszontagságai folyamán annyit véreztünk életünk biztosságáért, a nemzet csorbítatlan egységéért, a szabadság és függetlenség eszményeiért és a nyugati kultúráért.
Csak egy kikötést hallottunk kiemelni a fegyverletétellel kapcsolatban s ez az, hogy ha ellenségeink meg akarnák szállni szerencsétlen országunkat, csak angol katonák alkossák a megszálló sereget s óvják meg földünket a zsákmányolás, a pusztítás és minden rendű brutális erőszakosság veszedelmétől.”

Írta mindezt a Budapesti Hírlap 1918. november 2-án.

Megdöbbentő ez a részlet. Ugyanaz a naivitás, ami a II világháború alatt Hortyékat jellemezte: majd az angolok.
Az angolokat pedig szemmel láthatóan kicsit sem érdekelte Magyarország. A trianoni döntés rendkívüli súlyosságát és igazságtalanságát a szomszéd népek mohóságával és a Tanácsköztársaság alkalmatlanságával magyarázza a közvélekedés. Pedig az alkalmatlanság már itt, a Károlyi kormánynál kezdődik. Letesszük a fegyvert, mindenféle tárgyalás, okos megegyezés nélkül. Az elviselhetetlen megcsonkítás elkerüléséről beszél, de a jámbor óhajhoz nem teszi hozzá, hogy a rendelkezésére álló haderőt az ország határára vonja vissza. Nem, szélnek ereszti a katonákat, és a fegyverek ereje helyett történelmi érdemekre hivatkozik. Ó, kicsit sem szent együgyűség! Hogy nem volt mozgástér?
Dehogynem. Láttuk, hogy ahol fegyveres ellenállás volt, például Balassagyarmaton, ott sikert is lehetett elérni. 

Ennél már csak az elborzasztóbb, hogy akadtak olyan emberek, akik Károlyinak szobrot emeltek, akik benne példaadó államférfit láttak. És ezeknek az erőknek még mindig van 10-20 százaléknyi támogatottsága Magyarországon! Talán azért, mert nem része a közművelődésnek, hogy 99 vagy épp százéves lapokat olvassunk.