Szent László-emlékév a „lovagkirály” trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából. Ezek nem kerek évfordulók, de miért csak száz évente lehetne nagyjainkra emlékezni? Az emlékév mintha épp nekünk, a közép-európai megbékélés híveinek szólna: hiszen a célja felhívni, a figyelmet arra, hogy Szent László a keresztény egység jegyében kapcsolta össze a közép-európai nemzeteket. Arra is jó példa a szent király, hogy a közép-európaiság éppen nem a saját nemzet háttérbe szorítása. A Magyar Királyság az ő uralkodása alatt tudta megerősíteni pozícióját és szerepét a térségben. A szent lovagkirály Erdély védőszentje, aki Zágrábban püspökséget alapított és Nyitrán halt meg. Van tehát indok ma is térségi szemlélettel, közösen tisztelni őt.

Az emlékév ünnepélyes megnyitása Győrött volt, abban a városban, amely szintén kiemelten tiszteli őt, ahol ereklyét és hermáját őrzik. A Szent László tisztelet már az Árpádok alatt elterjedt az egész Kárpát-medencében. Erre utalt az a fényképkiállítás, amely chartatársunk, Móser Zoltán fotóművész képeiből nyílt meg Győrött az emlékév megnyitása napján. A művész a Charta XXI számára lehetővé tette fényképeinek bemutatását, amelyre részben itt a honlapunkon, részben a Charta FB oldalán kerül sor. A hatalmas anyagot kár lenne ömlesztve a tisztelt érdeklődők nyakába zúdítani.

Most, a Charta Szent László emlékévének mintegy nyitányaként csak egy település Szent László freskójáról lesz szó. A bögözi református templomban csodálatos épségben maradt meg többek között a Szent Lászlóról szóló freskó is, amelynek két részletét tudjuk megmutatni.

A Szent László-legenda ábrázolása a templom nyugati falán kezdődik, majd az északin teljesedik ki. Az első képen a kivonulás látható, a vitézek fújják a harsonát, a váradi püspök pedig megáldja az indulókat.

A váradi püspök megáldja a csatába induló sereget.
Az áldást a fehér lovon ülő Szent László fogadja, aki egyik vitézével indul a csatába.

3
Szent László fehér lovon indul a csatába

A folytatást – a cserhalmi ütközetet – már az északi falon találjuk, akárcsak azt a jelenetet, amikor a leányrabló kunt üldözi Szent László; itt minden gyönyörűen látszik, a leány arca, a magyarok nyilai, a vágtató lóra ráboruló kun. Aztán jön egy ablak – amit furcsa módon az északi oldalra helyeztek – mellette pedig lát­ható a párviadal jelenete, amikor nemcsak Szent László vív a kunnal, hanem a lovak is egymásnak ágaskodnak. Végül pedig töredékeiben az utolsó jelenet, melynek részlegessége két megfejtést hozott: egyesek szerint még a párviadal látható, mások szerint pedig a pihenés. A freskónak erről a részletéről nincs képünk, de egyébként sem lehet célunk az egész Árpád kori Szent László anyag részletekbe menő bemutatása. Sokkal inkább javasoljuk, hogy aki teheti kerekedjen fel és nézze meg a magyarországi kultúra ezen remekeit, építsen kapcsolatot azokkal, akiknek megadatott, hogy ilyen értékek közelében élhetnek. Fejezzék ki a magyar-magyar összetartozást, de adott esetben nyissanak a másajkúak felé is: erősítse a szent király emléke a Kárpát-medence népeinek mai kapcsolatát is.