Magyar Krónika
Talán megszoknók mi is?
Magyar Krónika 2018. 06. 17. magazinTamási Orosz János
ESEMÉNYEK Tovább
GASZTRONÓMIASzoky konyhája
hirdetés
Klikk ide
Latzkó Andor páratlan hazatalálása[1]
A magyar irodalom élvonalbeli világirodalmi jelenlétének bizonyítéka ez a kötet, mondtam-mondhattam ki (nem ott először) a bécsi Magyar Otthonban, ahol Latzkó Andor százesztendősmunkáját (Emberek a háborúban, Napkút Kiadó) mutathattuk be a mű magyarítójával, Kállay-KotászZoltánnal.
Mindössze hat hosszabb novella az egész könyv. Hat novella, melyek megdöbbentő eleven erővel, közvetlen lélekbemarkoló s lelkiismeret-szakitó hatalommal rázzák fel az olvasót -fűztem szavaimba szinte azonnal egy szintén közel annyi idős egykori recenzió – szerzője Reminger József – mondatait. Hat esemény darab a mindennapos háborús förtelmek, apusztítások szomorú emlékű esztendeiben, s mégis: többek, igazabbak minden azótai háborús írásnál - olvashatták hajdan a Prágai Magyar Hírlap olvasói, 1929. szeptemberében.
Sorainak folytatása rejt valódi okot mély döbbenetünkre. A nálunk köztudatba át sem ment Latzkó-könyv eme nagyszerű dokumentum-voltára mutat rá Barbusse irodalmi hetilapjának, aMonde-nak egyik legutóbbi számában, mikor Latzkó könyvéről, mint egy «elfelejtett remekműről» beszél s mikor igazán őszinte elismeréssel saját munkájának, a Tűz-nek értékérőlvaló teljes tudatában is a magáé fölé emeli e könyvet mint olyat, mely valóságból fakadó, eredetiés megdöbbentően dokumentáló írás és gúnnyal veti Latzkó «osztrák» honfitársainak szemére,hogy nem ismerik legnagyobb írójuknak a háborúról szóló sok-sok könyv közül is a könyvek legjobbikát. Megrázó mondatok, különösen most, sok évtizeddel később olvasván azokat. Megrázó, főleg akkor, ha eltűnődünk Reminger két tévedésén; írásában, amúgy, mindvégig Latzkó Andrásról beszél, így fordítván vissza az Andreas-nevet, s bár az író osztrák és magyar szülőktől származik,így nevezhető osztráknak is, de indulása okán sokkal inkább a magyar irodalom jelese. Hiszen az1876-ban született szerző nem csupán iskoláit végezte Budapesten (és folytatta Stuttgartban ésBerlinben), hanem első szépirodalmi munkáit is magyar nyelven, magyar kiadóknál tette közzé.Huszonöt évesen debütált a Nemzeti Színházban – és egészen jónak mondható kritikai fogadtatás díjazta. A magyar irodalom pályakezdője tehát, majd pár esztendőn belül nyelvet vált, újabb munkáit németül publikálja, de a hazai érdeklődés nem múlik; a Nyugatban Tabéry Géza számolbe Andreas Latzko kisregényéről, rövid jegyzetének egy mondatára érdemes felfigyelnünk: S ahogy többször visszacsuklik a mese menete egy szomorúan meleg komolyságba, érzem, hogy emberei húsból, vérből valók, s rajtuk átérzem - a művészi alkotáson túl - egy emberi szívmelegét. - írja Tabéry pályatársáról, 1913-ban.

Amikor még csak alig, de már sejthető: milyen gyorsan ki fog derülni, hogy az emberek húsból s vérből valók, s hogy mennyire fontos lenne hamarosan az emberi szív melegét érezni, mindenek felett... Tabéry gondolatmenete későbbimunkáiban tetten érhetőek; drámái, prózai művei világnézeteket ütköztetnek, nem tisztünk mostezekre átevezni, de említsük meg egy roppant törékeny szeletben is a világháborúk s az egymásra uszuló világnézetek pusztító hatását. Latzkó Andor első – még itthoni – színpadi kritikáinak javátolyan szerzők dicsérik a legmelegebben, akikkel majd egy későbbi, vészterhes évtizedben egyazonkönyv máglyákra kerülnek könyveik. Tabéry és Latzkó mindketten vesztesei az első világháborúnak, sebesülés (Tabéry) és sebesülést követő ideg-összeroppanás (Latzkó) a személyes áldozatuk. Tabéryt, ezen túl, sújtja világnézetének harcossága, a Tanácsköztársaság után bebörtönzik; nem úgy Benedek Marcellt, akit „csak” megfosztanak ugyanakkor, ugyanazért addigi tanári állásától. De hogyan is kerül egy újabb név ide, Latzkó-térképünkre?

Nos, mert Benedek Marcell az egyik a korabeli kritikusok közül, akik felfigyeltek Latzkó munkájára – mondhatni elég hevesen. Jóval rosszabbnak ítéli azt meg Barbusse köteténél; e kettőt hasonlítja össze ugyanis a Huszadik Század lapjain (vajon később hogyan vélekedett BarbusseLatzkóról szóló fentebb idézett gondolatairól, ezt jó lenne kikutatni); ám nem csupán a szerzőírói gyöngeségét kárhoztatja, ez amúgy – ha tényszerű – minden kritikus szíve joga, hanem amunka tartalmi üzeneteit is megkérdőjelezi. Latzkó a kötelesség buzgó teljesítését  könyv eleg ellenszenvesebb alakjának, Weixler hadnagynak   tulajdonságává teszi. A fővezér munkáját,szerepét valósággal gyerekes    módon gúnyolja ki, még abba  is erősen belekapaszkodva, hogy saját  bőrét nem viszi vásárra. - jegyzi meg, szinte mellékesen, s ha ő, akkor legyünk itt mi ispicinykét pikírtek: Latzkó megjárta a hadak útját, a kritikust azonban – mint tanári állásában nélkülözhetetlent – felmentették a katonai szolgálat alól. Ám ha csak ennyi lenne a baj – de Benedek súlyosabb bírálatot is papírra vet. Novellahősei csupa emberroncsok. – idézem Benedeket.
Ha kultúremberek (s a legtöbb az), akkor  válogatottan olyanok, akiknek idegeinem bírhatják el a háborút. Vagyunk,  akik rokonszenvezünk velük és érezzük, hogy minket hasonlóképen  betegekké tett  volna a borzalmak látása, a gyilkolás  és főként a  halált hozóparancsok kiadása, de harctérről hazakerült kultúrember-ismerőseink legnagyobb százaléka, hamegviselten is, mégis csak átélte és úgy-ahogy megszokta ezeket a dolgokat. Ki tudja, talán  megszoknók mi  is. Meg lehet szokni, írja tehát a Huszadik Század kritikusa a háború borzalmairól. S idézzünk még egy-két gondolatot: Ezzel egyenlően nagy bajnak tartom a nacionalizmus abszolút hiányát. … Latzkó Andort egy  kevés internacionalizmus teljesen elszakította nemcsak a maga hazájától,   de minden »hazától« … Vagy lehet, hogy ez a lelkében megvan és csak    írói gyöngesége nem tudja kifejezésre juttatni. Szemezgetésre érdemes mondatok, mint ahogy minden elmélyülés az irodalom történetében és az irodalomtörténetben rendkívül hasznos, izgalmas eredménnyel járhat.

Kállay Kotász Zoltán – saját elmondása szerint – véletlenül bukkant egy korabeli kalendáriumban Latzkó Andor nevére, s nem kis kutatómunka révén állt össze számára a szerzőről alkotott kép, mely azóta is bővül, gyarapodik. Kiindulópontja e szorgalomnak az volt: vajon hogyan mosódhat ki ennyire a mai magyar irodalom történetéből egy olyan író, akinek ezt a munkáját – Emberek a háborúban – az elmúlt száz évben megszámlálhatatlan (hiszen nem naprakész, pár éves adat szerint már közel százötven) megjelenés követte, szerte a nagyvilágban; míg mi Moly Tamás ma már poros fordításán kívül mind a mai napig nem olvashattuk. (Ahogyan Molyét sem, hiszen szinte fellelhetetlenek már példányai). Egy irodalomtörténeti kutatás érdekes témája lehetne akár az is, túl az alapkérdésen: lehet, hogy ehhez köze van Benedek Marcell fenti írásának is, abban is ama mondatnak, mely szerint az író elszakadt „nemcsak a maga hazájától,   de minden »hazától«”? Vagy csak egyszerűen s valóban könyvtárak mélyén, zegzugos könyvespolcokon végzi a még oly nemes irodalom is? Nem tudom, nem tudjuk.

Egy biztos: az elfelejtett szerző ma ismét itt van közöttünk, megújult, friss, mégis precíz műfordításbanélvezhetik a ma olvasói annak egyetemes üzenetét. „A kötet elég megrázó: nagyon nyersen és szikáran ír le konkrét eseményeket a harctérről, elég naturalisztikus módon”, mondta olvasmány élményéről Pohl Balázs, hogy őt is megemlítsem: számomra élményszámba ment a kötet bemutatóján annak tartalmi prezentálása, a Svung Bécsi Magyar Színkör társulata révén; ennek vezetője Pohl Balázs; a már-már felolvasó színházi produkció azt is bizonyította: Latzkó kötetének néhány novellája akár színpadi, avagy forgatókönyvi adaptációt is elbírna. Legyen úgy; ha már, valóban végszóként, még hozzáteszem: nem, nincs elfelejtett író, nincs végleg elkallódó könyv. A könyv – könyvek - sorsa ennek tagadása, önmagában is; és gondoljunk bele: van abban valami csodálatos, ahogyan az ismert és az ismeretlen ismét összekapaszkodik. Említettem Tabéry Gézát, aki figyelemmel követte Latzkó német nyelven publikált munkáit; nos, néhány hete zárult le az immár negyedik Tabéry Gézáról elnevezett novellapályázat – és néhány hét múlva jelenik meg a Napút-online felületén[2]  az első Latzkó Andor műfordító-pályázat. Kísérjék figyelemmel, ha kérhetem.  
[1]    Az itt olvasható szöveg szerkesztett, bővített változata a 2018. április 21-én a Bécsi Magyar Otthonban elhangzott és ugyanerről a Bécsi Napló hamarosan megjelenő számában olvasható mondatoknak.
[2]    S a néhány hét azóta gyorsan elszállt... Íme, olvassák, terjesszék, pályázzanak:http://www.naputonline.hu/2018/05/29/latzko-andor-palyazat-muforditas/
Magyarország Tiszteletbeli Konzulátusa
Tiszteletbeli konzul Szentmihályi Gyula Fogadóórák, minden kedden 13.00 - 17.00 óráig 65 rue Ontario, Ouest, Montreal, QC. H2X 1Y8
Tel: 514-288-7378 Email: itt
HIVTALOS FORDÍTÓ
Érsek András
Ordre des traducteurs, terminologues et interpretes agréés du Québec , magyar, angol, francia, román
Tel: (514) 781-9768
Fax: (514) 626-0869
Email: itt
Dr. Machan Tamás Családi fogorvos
6600. Trans Canada,
Suite 807
Pointe Claire, QC.
H9R 4S2
Tel:
514-426-4228
Családi Temetkezési Vállalkozó
693. Jean Talon O.
(Park Extention)
Montreal,  H3N 1N1
Tel: (514) 271-1212