A
Magyar Máltai Szeretetszolgálat tevékenysége
Magyar Krónika, szeptember
19. |
Budapest |
Polgári Vera |
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) a
Magyar Máltai Lovagok Szövetségének
keresztény szellemû segélyszervezete 1989-
február 4-én alakult meg.
Jelmondata: „Tuitio fidei et obsequium pauperum –
A hit védelme és a szegények szolgálata.”
Jelképe: vörös pajzsmezõben fehér,
8 ágú máltai kereszt.
Az MMSZ tagjai és más, önkéntes
közremûködõk ellenszolgáltatás
nélkül felajánlott munkáját
megszervezve, adományokat gyûjtve és szétosztva
segíti a nélkülözõket, rászorulókat
abban, hogy az alapvetõ emberi és a magyar jogrendszerben
is felismert jogaikból adódóan minél
nagyobb mértékben hozzájussanak szükségleteik
kielégítéséhez. Az MMSZ a rendelkezésre
álló adományok ésszerû felhasználásával,
- fajra, nemre, nemzetiségre, vallási, politikai
vagy bármely más meggyõzõdésre
való tekintet nélkül – kizárólag
a rászorultság alapján és mértékéig
nyújt támogatást.
A Szolgálat legutóbbi akciójáról
kérdeztük Kozma Imre atyát, a Magyar Máltai
Szeretetszolgálat vezetõjét.
- Ez a kerékpárgyûjtõ akció
abból a tapasztalatból támadt, hogy látta
az ember a kicsi gyerekeket, ahogy cipelik a hátukon
az iskolatáskát. Hatalmas utakat tesznek meg
ezek a gyerekek, hiszen a közlekedés nem tökéletes.
Arra gondoltunk, miképpen lehetne megkönnyíteni
ezeknek a gyerekeknek az iskolába vezetõ utat.
Így jutott eszünkbe a bicikli. Ezek közül
a gyerekek közül sok kiszakad a családból
is, mert nem biztos, hogy meg tudja nap, mint nap tenni ezt
az utat oda-vissza. Ezért különbözõ
kollégiumokba kerülnek, és a családnak,
az emberformáló közegébõl
kimaradnak. Mindezek elegendõ szempontok voltak ahhoz,
hogy kipattanjon ez az ötlet, és az emberekhez
fordultunk. Akinek van még használható,
de elajándékozható kerékpárja,
adja oda és ültessük ezekre a biciklikre
a gyerekeket.
Mikor indult el ez a kerékpárgyujtési
akció?
- Nyár közepén, júniusban hangzott
el elõször a felhívásunk. Július
második felében kezdtek ébredezni az
emberek. Sajnos, nem a legjobb pillanat volt a kezdésre,
mert éppen befejezõdött az iskola. Viszont
arra gondoltunk, hogy a következõ iskolakezdésre
jó lenne ezeket a kerékpárokat átjuttatni.
Örömmel mondhatom, hogy mozdultak az emberek és
abban is biztos vagyok, hogy sokan lesznek, akik majd késõbben
ébrednek, de legyenek nyugodtak, õtõlük
is elfogadjuk az ajándékot.
- A kerékpárgyûjtési akció
szeptemberrel véget ér, lesz egy egyhetes program,
melynek keretében a szervezet tagjai átkerékpároznak
Kárpátaljára és ott helyben adják
át a rászoruló gyerekeknek a kerékpárokat.
- Ez egy elõörs. Augusztus 25-én egy
25-30 fõs csapat Kispestrõl, az Interspar üzletközpont
elõl indul. Ott lesz egy sajtótájékoztató,
végigkerekezünk Budapesten és irány
az országhatár. Szeptember 1-én érkezünk
Tiszabecsre. A Tiszának a másik partján
épülõ Tiszaújlakra kibiciklizünk,
ahol éppen évnyitó lesz, ezeket a kerékpárokat
a leginkább rászorult gyerekek kapják
meg. Sosem lesz olyan emberi közösség, olyan
társadalom, ahol nem lesznek emberek, akiket segíteni
kell. A jóléti társadalom álom.
Pontosan ezek az akciók azok, amelyek révén
szeretnénk formálni és alakítani
a társadalom légkörét. Egy társadalom
akkor egészséges, ha nem közömbös.
Ha észre veszi azt, hogy valaki valamiben hiányt
szenved, és van benne áldozatkészség,
hogy megossza vele azt, amije van. Egy nemzet problémáit
az ország vezetése sem tudja megoldani. Nem
voltak sosem véletlenek a civil szervezõdések,
ezek azok a helyek, amelyek gyógyítgatják
az egyént. Mi nagyon szeretnénk hinni abban,
hogy sok-sok ember meggyógyul akkor, amikor ad, mert
nagyobb boldogság adni, mint kapni.
Mennyire fogékonyak az
emberek erre a feladatra, segítségre, jótékonykodásra?
Kozma Imre atya: - Az emberek jók, elsõsorban
arra van szükség, hogy motiváljuk, hogy
rádöbbentsük arra, hogy senki sem élhet
önmagának. A civilizált világban
a legnagyobb értéknek az önmegvalósítást
tartják. Ezeket életveszélyes életellenes
kijelentés. Természetesen az önmagát,
egyéniségét kibontakoztató ember
az adottságait, a talentumait jól hasznosító
ember értékes tagja a társadalomnak,
de a legnagyobb érték pontosan a közösség
miatt, a közösség szolgálata.
|