A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
 Mozaik
 Zsebsite
 Dömötor Ödön
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
 Hozzászólás

 

A sajtó és az egyház kapcsolata

Magyar Krónika, január 10.
Szabó Katalin
Budapest

„Az Egyház berkein belül is nagyobb hangsúlyt és elismerést kellene kapnia a sajtónak”

Az újvidéki székhelyű Agapé Ferences Nyomda és Könyvkiadó jelentős helyet foglal el a katolikus könyvkiadók között. Volt már olyan esztendő, amikor magyar nyelvterületen a legtöbb könyvet és a legnagyobb példányszámmal jelentetett meg. Az idén karácsonykor fennállásának huszonötödik évfordulóját ünneplő intézmény élén alapítója és megálmodója, Dr. Harmath Károly OFM Ferenc rendi szerzetes áll.

Mi adta az ötletet a Kiadó létrehozásához?

Inkább folyamatról beszélnék, mint létrehozásról, annál is inkább, mert létrejötte valódi genezis. A keletkezés igazi pillanatát nehéz meghatározni. Az előtörténetből talán annyit említenék meg, hogy az 1960-as években, miután az akkori Jugoszlávia konkordátumot írt alá a Szentszékkel, a Vajdaságban megjelentek az első katolikus sajtótermékek. Egyrészt az egyházmegyés papság megindította a Hitélet folyóiratot, másrészt Szabadkán - sokkal szerényebb eszközökkel - az akkori házfőnök, Lotspeich Johann Amat, lelkiségi folyóiratot adott ki a Világi Ferences Rend tagjaival együtt "Testvéri Szolgálat Krisztusban" címmel. Ez a stencilezett folyóirat jó fogadtatásban részesült, de rendi áthelyezések miatt a hetvenes évek elején gyakorlatilag megszűnt. 1977. karácsonyán újraéledt, de most már az Agapé címet viselte, alcímében egy darabig megtartotta a régi nevet is. 1977 és 1990 között rendszeresen megjelent a lap, és vele együtt napot láttak más kiadványok is. Már 1982-ben arra kényszerültünk, hogy jogilag, az állam elott is rendezzük a Kiadó státusát. Így lettünk papíron a zágrábi Kršcanska šadanjost kiadó magyar nyelvű részlege. Akkor ezt nálunk még úgy hívták, hogy társult-munka alapszervezet. Itt jut eszembe még egy érdekes dolog: tudtommal ez a zágrábi kiadó volt az egyetlen abban a kommunista világban, amelyet egyenrangúnak tekintettek a többi állami intézménnyel, és nem a gettósított egyház valamiféle leányvállalatának tartották. Meg is gyűlt a bajuk az egyházi elöljárósággal, mert egyesek prokommunista szervezetté nyilvánították az alapítót, a Horvát Teológusok Egyesületét. A végén aztán elcsitult a vihar. Hogy rövidre fogjam: 1991-ben a legújabb balkáni háborúk miatt át kellett szervezni és helyben be kellett jegyeztetni a Kiadót. Ugyanabban az évben megnyitottuk, illetve megalapítottuk a szegedi Agapét is, amely jogilag ugyan teljesen önálló, de a kiadói programot illetően ugyanazon kiadó részének tekintjük.

Milyen elképzelésekkel alapította meg a szegedi vállalatot?

A szegedi vállalat megalapításkor az a gondolat vezetett, hogy ki kell használni az újonnan kínálkozó magyarországi lehetőségeket. A magyar katolikus könyvkiadás akkortájt nem bővelkedett kiadókban. A nyitottabb határ ellenére is úgy gondoltuk, hogy egyszerűbb dolog, ha helyszínen nyomjuk és terjesztjük kiadványainkat.

Ki, illetve milyen intézmény a fenntartója? Összesen hány embernek ad munkát a kiadó és nyomda?

Az intézmény kezdettől fogva önerőre támaszkodik. A támogatásokat illetően nem dicsekedhetünk. A Kiadó tartja fenn önmagát. Erre büszkék is vagyunk, de komoly árat kell fizetnünk ezért a büszkeségért: jó szervezés és kemény, kitartó munka kell hozzá. Gyanítom, mi sem vagyunk kivételek, nekünk is közelebb kellene kerülnünk a tűzhöz, hogy melegedhessünk.
Mindamellett hiszem és vallom, hogy a kultúrát mindenkor a gazdaságnak kell támogatnia. Azt is érzem, hogy többet kellene lobbiznunk. Minden bizonnyal jobb lenne akkor a mintegy húsz állandó munkatárs és a külső munkatársak keresete.

Milyen kiadványokat jelentetnek meg?

Kínálatunk elég széles skálán mozog, a katolikus gyermek-és ifjúsági könyvektől a vallási szépirodalmon és a ferences lelkiségű könyveken át a vallási történelmi és teológiai kiadványokig mindent felölelnek. Igyekszünk nem átlépni a vallási élettel kapcsolatos témakörök keretét. Ezen belül és a Biblia-magyarázatoktól a keresztény szellemű családi neveléssel foglalkozó kiadványokig terjed a mozgásterünk.

Kiket szeretnének és kiket sikerült eddig elérniük?

Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy a legkisebbektől a legidosebbekig mindenkihez szólnak kiadványaink. Nagy hangsúlyt fektettünk a "vallási középrétegre", de ma már a sokkal igényesebbek is találnak maguknak olvasnivalót.

Milyenek most a Kiadó un. gazdaságossági mutatói? Hogyan lehet egy katolikus könyvkiadó működését a piacgazdaság feltételeihez igazítani?

Úgy szoktam mondani, hogy rendszerint a pozitív nullán vagyunk. Nem működünk veszteségesen, de tőkét sem tudunk felhalmozni komolyabb befektetésekhez. A piacgazdaság a minőség javításának irányába terel, tehát korrekciót diktál az irányvételben. Sajnálatos dolog azonban, hogy a magyar piacon farkasszemet kell néznünk a szellemi kalózkodással. Katolikus kiadók is lopják egymás ötleteit, és miután nem fizettek a szellemi javakért, természetes, hogy olcsóbban tudják terjeszteni portékájukat. Nagy gondunk a reklámozás is. A szakértok állandóan azt hangsúlyozzák, hogy megtérül ez a befektetés. A vallási könyveknél mintha nem így lenne. Azon kívül továbbfolyik az egyházi kiadványok gettósítása is. Az érdeklődök még mindig a sekrestyében keresik a vallási könyveket, sajtótermékeket. A vallás – egy két megnyilvánulástól eltekintve - még mindig a társadalom peremén él. Vannak nagykereskedők, akik eleve nem terjesztik a vallási kiadványokat, de akadnak kiskereskedők is szép számmal, akik a legeldugottabb helyre teszik ezeket a könyveket. Arról pedig ne is beszéljek, hogy a potenciális vásárló sokszor szégyelli még megkérdezni is a könyvesboltban, tartanak-e egyáltalán ilyen kiadványokat.

Miben látja a megoldást?

Az Egyház berkein belül is nagyobb hangsúlyt és elismerést kellene kapnia a sajtónak. Az a benyomásom, hogy elterjedt az a vélemény, miszerint a sajtó "valakinek/valakiknek magánügye", akik aztán tevékenységüknek köszönhetően "aranytojásokon ülnek". A valóság viszont élet-halál harc a fennmaradásért.
Ön nem csupán az AGAPÉ Kiadó és nyomda vezetője, hanem az újvidéki ferences rendház gvárdiánja, a szabadkai székhelyű Teológiai Katekétikai Intézet prorektora, tagja a Magyar Püspökkari Konferencia és a Jugoszláv Püspökkari Konferencia egyes bizottságainak.

Mindegyik tisztsége nyilvánvalóan sok-sok tennivalóval jár, most már csak az a kérdés, hogyan tud eleget tenni ennyi megbízatásnak? Mikor és hol tud időt szakítani a pihenésre, lelki feltöltődésre?

Egyre nehezebben. Mély meggyőződésem, hogy ezt Valaki más támogatja. Állandó kérdésemnek és feladatomnak tartom, hogy nehogy Istennek dolgozzam, Isten nélkül.
A pihenés az átváltás egyik tevékenységből a másikba. Ha minduntalan egy dologra kellene összpontosítanom bizonyára fáradtabb lennék. A legnagyobb terhet a határidők jelentik. Nem időzhetek valamiben, ami nagyon tetszik, szívemhez közel áll, hanem tovább kell lépnem a kötelesség felé. Szerencsére, remek munkatársaimnak köszönhetően, a szervezési munka nagy részét át tudtam adni. Azt mondanám, hogy így inkább a tartalomra összpontosíthatok. És akkor itt jön be a lelki feltöltődés. A szokásos napi imáimon és évi lelkigyakorlatokon kívül sokfelé hívnak előadásokat tartani. Ezekre viszont készülni kell. Tehát, az ember, ha akarja, ha nem elmélkednie kell. Ismerőseim perfekcionistának tartanak. Lehet, hogy részben igazuk is van. Ha valaki meghívott eloadás vagy lelkigyakorlat megtartására, akkor nem élhetek vissza bizalmával.

Köszönjük a beszélgetést!

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt