A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
 Mozaik
 Zsebsite
 Dömötor Ödön
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
 Hozzászólás

 

Hójelentés Budapestről

Magyar Krónika, január 24.
Szabó Szilvia
Budapest

Megint TÉL van, így, nagybetűkkel, mert odakint szakad a hó. Már bokán felül jártunk benne tegnap is, a járművek csúszkáltak, az ember úgy érzi magát benne, mintha lavórban ülne, mert puhán libeg jobbra-balra ahelyett, hogy egyenesen haladna. A buszok hol jönnek, hol nem, a villamos sem mindig, mert a síneket is belepte a hó, a köztisztasági emberek és gépek pedig (enyhén szólva) nem jutnak el mindenhova. Állítólag kotrógépekkel folyamatosan járják az utakat, és ez a főutakon látszik is.

Alkalmi hómunkások is dolgoznak, meg szorgosabb házmesterek – már ahol még van ilyen, mert a tömbházfelügyelő, illetve lakóbizottság, ugye leginkább megbíz valakit a takarítással, de hogy a hó ellapátolását hogyan oldják meg, nem tudom. Nálunk a lakótelepen az egyik ház előtt takarítanak, a másik előtt nem. A mellékutcákban, kertvárosokban a tulajok lapátolják, szórják az utcát. Már ahol. Mert ahol nem, ott a szép, fehér hó egyre szürkébben gyűrődik a járókelők talpa alatt, akik billegve egyensúlyoznak rajta.

A tanítás néhol szünetel egy-két napig, különösen kisebb falvakban, ahol a gyerekek nem tudnak biztonságosan eljutni az iskolába. Itt a fővárosban meglehetősen jó a helyzet, autóval kevesen merészkednek ki, így a buszok szinte gyorsabban haladnak, mint máskor csúcsforgalmi időben. Most szépek az utcák, alig van zaj, és nem látszik a sok mocsok, ami amúgy rendesen, azaz rendetlenül felgyülemlik a városban. Gyönyörűek a hidak – már ha látszanak – mert ma reggel kicsit ködös volt az idő, és a hóesés sem segít sokat a látási viszonyokon. (Egyik reggel úgy jöttem át a Lánchídon, hogy balra, a Margit hídon túl messzire láttam, jobb oldalt viszont hatalmas köd-dunna terpeszkedett, mintha az öreg folyó eltűnne a semmibe.)

A gyerekek persze osztatlanul élvezik a helyzetet. A parkoló autókról lekotorják a havat, de már az sem kell, elég lenyúlni a földre, mindenütt ott a tiszta, fehér, frissen hullott takaró. Már a szünetekben hógolyóznak az udvaron, az ablakokból kapargatják a havat, és amint kiszabadulnak az iskolából, rohannak szánkózni. Persze a szülők aggódnak kicsit, hogy baj nélkül hazaér?e csemetéjük, lelkére kötik, hogy telefonáljon, minden rendben van-e. Egyre több gyereknek van mobilja, tíz-tizenkét évestőiztonság sem a régi, és ha a közlekedéssel valami gond van, jó, ha útközben is jelentkezhet, aki elakad valahol.

A rádióban folyamatosan közlik az időjárás-jelentést, valamint az előrejelzést, az útviszonyokat, a forgalomban előálló problémákat. Ha az ember előre tervezhetné az ilyesmit, úgy kellene szabadságra menni, hogy a még száraz úton elérje azt a hegyi üdülőhelyet, ahová igyekszik, aztán leessen a hó, hogy pár napig zavartalanul élvezhesse a csendet és a pihenést. Persze ahová nem jut el a tej, a kenyér, ott baj van, különösen ahol kicsike gyerek van a háznál, vagy idős emberek laknak távol a segítségtől. Bizony, még a városban sem könnyű haladni, a hó alatt sokszor jégpáncél lapul, a közlekedési lámpák a szokott időben váltanak, miközben az ember még csak az úttest közepén evickél.

Mégis, bár sokan szidják a havat, bár kényelmetlenségekkel jár, bár hideg van és zord az idő, valamiféle kihívást jelent, és mint ilyen, felpezsdíti kissé az átlagemberek életét. Most nem egyszerűen elmegyünk valahová, most megpróbálunk eljutni kitűzött célunkhoz, és ez sokkal izgalmasabb. Van mit mesélni ismerősnek, szomszédnak, kollégáknak. És ha megharcoltuk azt az utat, jóleső elégedettség tölt el minket, hogy lám csak, mégsem vagyunk olyan puhányok, mint látszik, hiszen a szél a szemünkbe hordja a havat, levegőt alig kapunk, de eltörtetünk a hóban a boltig, vagy ahová éppen kell.
Szóval szép az élet így, havasan.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt