A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
 Mozaik
 Zsebsite
 Dömötor Ödön
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
 Hozzászólás

 

Magyar táj kanadai ecsettel - képzeletben a magyar tenger partján

augusztus 2.
Dancs Rózsa


Nagy A. Edward képzőművész Kanadában született magyar szülők gyermekeként, második nemzedékként itt nőtt fel és végezte tanulmányait. Hála a gondos családi indíttatásnak, hibátlanul, hangsúly nélkül beszéli az anyanyelvet, két kisfiával is magyarul beszélget. Nem tagadja meg gyökereit, családjával nyarakat tölt Magyarországon, ahol otthon érzi magát, és amelyiknek természeti szépségére, szellemi, művészeti gazdagságára nagyon büszke.

Legújabb kiállításának anyagát is többnyire a Balaton-környék ihlette képek alkotják. A június 22-én a Studio Gallery Fine Art nevű képtárban megnyílt tárlata lenyűgöző bőséggel árasztja a nézőkre a magyar táj hangulatát, a kis ország változatos arculatával, napsugaras dombjaival olyan meghittséggel tekint ránk, hogy szinte azonnali utazásra csábít. Éppen a vendégkönyvvel pepecseltem, amikor Edward felbukkant fiaival a képtárban, így alkalmam nyílt arra, hogy kifaggassam. A művész kitűnő interjúalanyként, készséggel válaszolt a kérdéseimre.

- Edward, pár évvel ezelőtt ismertem meg munkásságát, és most arra voltam kíváncsi, hogy azóta bővült-e képeinek témája, változott-e közben szín- és kompozíciórendszere. Arra azonban nem számítottam, hogy alkotásaiból ilyen nagyfokú harmónia árad majd a látogatók felé. Mi ennek a magyarázata?

- Évek óta járok Magyarországra, és a magyar tájban felfedeztem azt a melegséget, amit sehol másutt nem éreztem. A táj ott még zölden, tavasszal is meleg, szelíd és nagyon vonzó. Olyan, mint egy hímzett terítő, amely jól érvényesül a nagyobb kompozíciókon, az apró parcellákkal, színfoltokkal, a színek kontrasztjával a magyar népművészet gazdagságát is meg lehet sejtetni. Mindig vonzott a természet, az ember és a környezet egymásra találása, és Magyarországon könnyebb volt kitapintani a táj ütőerét, felfedezni a titkokat, amiket rejteget, maga a közlekedés is egyszerű volt, akár kerékpáron, akár gyalog minden nehézség nélkül elindulhattam a mindennapi felfedező útra, a vidéknek olyan zugaira bukkanva, amelyek nagyszerű hátteret vagy témát szolgáltattak hangulatomhoz.

A tájfestészet tulajdonképpen gyakran alapul a spontaneitáson, nem kell nagy tervezésnek megelőznie ahhoz, hogy remekmű szülessék. Van Goghról tudjuk például, hogy kiment és csak élvezte a hangulatot, a látványt, amely aztán érzelmileg megindította, alkotásra késztette. Valahogy én is így vagyok vele. - Tájélményért nem kell senkinek messzire utaznia, hiszen Ontario gazdagon szolgáltatja a szebbnél szebb látványt, Magyarország pedig távol van, nem sok kanadai ismeri, és ha nincsenek magyar rokonai, nem is igen utazik oda.

- Nem fogadják értetlenül képeit az itteni műkedvelők?

- Nem mondhatom, hogy valakit valaha is kellemetlenül érintett a magyar téma. Hiszem, hogy a képet a művészi értéke határozza meg, és ha jó és igazi műalkotással találkozik valaki, akkor elsősorban nem a témába akad bele, az szerintem másodlagos szerephez jut. De a magyar tájképek mellett látható itt egy sorozat a kanadai ihletés munkáimból is. A Világítótorony például Prince Edward Island-i kirándulásunk alkalmával született, Észak-Ontario-ban tett utazásaimnak is sok pillanatát megörökítettem. Magyarországi alkotásaim viszont tudatos témaválasztás eredményei, hiszen a magyar tájat a nyugati közönség nem ismeri. A görög vagy olasz egzotikus világ minden művészt megihletett, és ha európai tematikáról van szó, mindenki inkább ezekre a klasszikus, romantikus miliőkre gondol. De a magyar természet varázslatos világába be kell vezetni a Nyugatot. Én a magyar vidékben látok valamit, amit talán más ember nem vesz észre, nem érzékel. Talán ezért érzem személyes parancsnak azt, hogy a világgal megismertessem ezt a melegséget, intimitást, tájbeli gazdagságot.

- Gyakran mennek haza?

- Nem túl gyakran. Három évvel ezelőtt voltunk otthon utoljára, akkor volt kiállításom Kecskeméten a Ráday Múzeumban, azért. Amíg a gyerekek kicsik voltak, többször mentünk. Olykor évente három hónapot is ott töltöttünk, és én addig csak festettem. Néha két akvarell is elkészült naponta. Az könnyű volt, vizet meríthettem a portákon a kutakból, és csak kevernem kellett a színeket. Alkotási módszeremről elmondhatom azt, hogy nagyjából mindig nagy, absztrakt foltokkal kezdem a kompozíciót, és úgy "torzítom", alakítom, hogy megfeleljen annak, amit én szívem szerint üzenni szeretnék a nézőnek, természetesen kiemelve azt, amit hangsúlyozni akarok. Ha lebontanók a képekről a festékrétegeket, akkor csak foltok maradnának.

- Nem sorolhatjuk Edwardot kizárólagosan a hagyományos értelemben használt tájfestés művelőjének, hiszen itt láthatunk absztrakt munkákat is.

- Ez a nagy kép, amelynek a címe View Over the Lake, például teljesen absztrakt. A motívumok összessége, a színfoltok és a mozgást sugalló árnyalatok mind a Balaton hangulati hordozói, és szinte kitapinthatók. A
nagyobb munkákon a vízfesték mellett ugyanis használok viaszt és krétát is. A kicsi képeken kevésbé, nem akarom a meghittséget, a látvány, a hangulat melegségét megzavarni.

- A kivétel erősíti a szabályt elv alapján a harmonikus nagy összképben, illetőleg válogatásban előfordul négy darab "más" kép is: két darab fehér-fekete és két szürrealista, "izgató-felkavaró" alkotás is. Ezekről hallhatunk néhány szót?

- A fekete-fehér képek balatoni nyaralásom emlékei, egyik a nádas, a másik meg a viharos tó. Ezek krétarajzok, grafikai korszakomra emlékeztetnek. Egy-egy sűrített tájegység, amelyben megérezni az egészet. Szürrealista munkáim a mindennapi életünk, a társadalom megzavart, felboruló rendje és az egyén szembenállásának illusztrációi -, az individuum vergődése a megmaradásért, a személyes függetlenségért, szabadságért.

- Milyen irányba halad a pályája, Edward? Milyen tervei vannak?

- Folytatom a tájfestést, de portrékat is tervbe vettem. Az arcképfestéssel nem csupán a modell fizikai vonásaira összpontosítok, hanem a tájba helyezve érzékeltetni akarom az egész személyiséget a maga belső és külső jellegzetességével együtt. Ennek az elképzelésemnek megvalósulása a legújabb, a labdarúgó világbajnokság hatására született képem. Ezenkívül több időt és energiát akarok szentelni a szobrászatnak.

- Az itt kiállított szobrok azt sejtetik, hogy a plasztika területén is az élet rendjét, az összhangot, a szépet keresi. A művészetek más területein is próbálkozott már?

- Az ontarioi Waterloo-i egyetemen architektúrát tanultam, utána mentem az Ontario College of Art szépművészeti szakára, ahol a grafikára, festészetre és a szobrászatra képeztek. Diplomám megszerzése előtt alkalmam volt hosszabb ideig részt venni egy firenzei továbbképzésen, amit nevezhetnénk művésztábornak is, bár ez több volt az általánosan használt alkotótábornál. Ez az út olyan élménnyel ajándékozott meg, amit talán nem is lehet elfelejteni. A nagymesterek árnyékában a művészet értéke, fogalma egészen különleges megvilágításba került, amit nem lehet könyvekből megérteni. Nem érzek éles határokat egyébként a különböző műfajok között, egyik erősíti a másikat, az építészetről szerzett ismereteimet pl. gyakran hasznosítom a képek megkomponálásában, a képszerkesztésben, és ez még hangsúlyozottabban igaz a szobraim esetében.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt