A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
 Mozaik
 Zsebsite
 Dömötor Ödön
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
 Hozzászólás

 

Költözés

Magyar Krónika, augusztus 29.
Via
Budapest


Életünk során általában legalább egyszer költözünk, de néha többször is. Azaz elõbb-utóbb mindenkit elkap a gépszíj. A költözésben szinte mindig van egy csomó jó dolog. Általában valami jobb helyre költözünk. Tehát ott vannak az elõnyök: szebb város, vagy városrész, nagyobb, kényelmesebb lakás, jobb közlekedés, szép kilátás vagy kert, az újdonság varázsa meg ilyesmi.
Viszont van néhány árnyoldala, úgymint: lakásfelszerelések vásárlása az új helyre, dobozgyûjtés, mûanyag zsákok és ponyvák beszerzése, aztán csomagolás. Törékeny holmik aprólékos elpakolása, ruhák bezsákolása és boröndbe, utazótáskába erõltetése, míg végül pukkadásig tele vannak (ezek bezárása!), még pakolás, mert biztos van egy-két polc vagy fiók, ami kimaradt (ez néha csak akkor derül ki, mikor a költöztetõ hórukkemberek már vinnék a szekrényt). Meg az elmosatlan a konyhában, mert közben megéheztünk, és muszáj volt még egyszer enni, meg a szemét, amit még le kell vinni a kukába… Gondolom, sokunknak ismerõs ez a téma. Ebbõl az egész hercehurcából csak pillanatképeket villantanék fel színes mozaikként:
– Halló? Egy költöztetést rendelnék meg, a kilencedik emeletrõl a tizedikre, csak másik lakótelepre, de mindkettõ ugyanabban a városrészben van…

– Délután egyre kértem a szállítókat, jó lesz így szívem?
– Jó.
– Kész leszel?
– Nagyjából. Ami még maradt, azt még elpakolom, amíg viszik a bútort…

– Már két óra. Felhívom õket.
– Na, mit mondtak?
– Azt, hogy csúsznak kicsit, csak háromra jönnek…

– Ilyen nincs!!! Mért kell mindig kitolni az emberrel? Azt mondták háromra itt lesznek… Mi az, hogy közbejött még egy munka?! De hát itt állunk, bepakolva. A legnagyobb csúcsforgalomban megyünk át! És mikorra végzünk!?…

– Megjöttek! De nekem el kell mennem az új zárakért, mert bezár a bolt.
– Ne hagyj már itt…
– Muszáj, sietek vissza!

– Tudom, hogy nem férnek be a szekrények a liftbe, az ágyak, meg az ülogarnitúra sem. Ilyen kicsi liftet szereltek a házba: tíz emeletesbe három embernek valót! Sajnos le kell vinni gyalog… Nem, a másik házban nagyobb a lift, ott könnyebb lesz pakolni… A dobozokra nem hoztak széles ragasztószalagot? A miénk elfogyott… Na jó, leküldöm a gyereket, hogy vegyen…

– Megjöttem! Szakad az esõ! Mindent be kell fóliázni, ami kényes… Mennyi van még?
– A gyerek szobája, a bicikli, a konyha, a horgászcuccok meg a számítógép…
– Jó, jó látom már…

– No, lifttel azért jobban haladunk, ugye?
– (a szomszédasszony morcos hangja a folyosóról) Mikor lesznek kész?
– Most kezdtük…

– Hová tegyük a szekrényt?
– A nappaliba… hopp, a boltívek kicsit alacsonyan vannak, vigyázzanak… no, majd megigazítom a festést…
– Hová tegyük a tévét?
– A nappaliba!
– Hová tegyük a mikrosütõt?
– A konyhába…
– Hová tegyük az ágyat?
– A hálóba…
– Anya, a szobabicikli nem nálam lesz ugye?

– Igyanak egy kis sört a nagy munkára… Viszlát!
– Jézusom, tizenegy óra elmúlt.
– Szívem, tudnál fozni egy kávét?
– Na várj csak, a kávéfõzõ, az megvan. Pohár, bögre megvan, keressük meg a kávét, meg a kiskanalakat!
– Apa, be tudnád üzemelni a tévét?
– Ezt most meg se hallottam!!!!
– Gyerekem, feküdj le, már éjfél elmúlt…

– Valahol van egy nagyobb doboz, amibe a hûtot kipakoltam, azt meg kéne keresni, mert megromlik és büdös lesz…
– Nem rakták a konyhába?
– Nem… Valahol máshol van, de ráírtam, hogy
HÛTÕ…
– Ebben könyvek vannak, ebben kézimunka, ebben számítógépes folyóiratok, ebben játék, ebben a cd-k, ebben… mi a fene… ja, ez nem az, ez sem, ez sem… Megvan! Itt a nappali közepén, a dobozpiramis alján…
– Emlékszel, hogy örültünk a szép, nagy nappalinak? Csak akkor még nem volt telerakva dobozok garmadával.

– Nincs függönyünk.
– Nem baj, teszek az ablakra pokrócot, majd holnap veszünk függönyt…
– Gyere, megágyaztam, adok egy pólót neked is, mert nem tudom, hol vannak a hálóruhák!
– Van egy pezsgõ valahol…
– Majd holnap megisszuk, hullafáradt vagyok.
– Én is…
– Jó éjt…


Másnap reggel:
– Hol az órám?
– Hol a kulcsom?
– Hol van wc-papír?!

este:
– Ennek a szekrénynek hol vannak a polcai?…
– Nem láttam… Kértek virslit?
– Hát persze, de nincs söröm!
– De van, mert hoztam…
– Drága vagy. Beüzemelem a tévét, mindjárt kezdõdik a meccs… Gyerek, szedd le a cuccokat a kanapéról, hogy le tudjunk ülni…
– Az új étkezõasztalt mikor hozzák?
– Jövõ héten.

– Itt a virsli…
– Kisfiam, nem tudod melyik dobozba tettük a távirányítót?
– De, az egyik popcornos doboz, vagy banános… azt mondtad, könnyû holmit pakoljunk bele…
– Na jó, de melyik az, mit írtunk rá?
– Ja, azt nem tudom…
– Kihûl a virsli…
- Hol a távirányító?!!!

– Érdemes volt megkeresni, jó a meccs…
– Kértek somlói galuskát? Egy adag van, három kiskanál, egyenlõ pálya, egyenlõ esélyek, tessék… Nyújtsd oda Apának a tányért, aztán kérem vissza…
– Apa, az én számítógépemet mikor rakjuk össze?

– Igyuk meg a pezsgõt!
– Anya, én is kérek!
– Na jó, egy kortyot…
– Az új otthonunkra!
– Mmmm… jó pezsgõ, jó otthon…

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt