A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
.
 Mozaik
.
 Zsebsite
.
 Dömötor Ödön
.
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
.
 Hozzászólás

 

Ne félj tehát kicsiny csapat

Magyar Krónika, február 28.

Toronto
Dancs Rózsa

A hűség jegyében ünnepelte vasárnap, február 13-án fennállásának 30. évfordulóját a torontói Magyar Református Evangélikus Keresztyén Egyház. Az alkalom hangulata azonban nyomott volt, mert a templom nagypapja, Nt. Mező Pál súlyos betegsége miatt nem volt jelen, és a hívek nemcsak a kicsi egyházközség továbbéléséért imádkoztak, hanem lelkészük felépüléséért is.

Az istentiszteletet a templom új kispapja, Willinghamné Mező Éva vezette. Az ünnepi szónoklatot Nt. Dan László, az Első Magyar Baptista Gyülekezet pásztora tartotta. Nagy szeretettel és a harminc évre visszanyúló közös kapcsolatokra alapozva hirdette a hit, a remény és a szeretet igéjét, amely további kitartásra és továbblépésre vezeti Isten hűséges, de számban egyre csökkenő nyáját.

Az ünnepi ebédet követő műsort Maroskuty György gondnok rövid, a templom történetét összefoglaló beszéde nyitotta meg. Harminc esztendővel ezelőtt egy kicsi magyar csoport Isten házát kereste. Közösen akart imádkozni, együvé akart tartozni. Házi istentiszteleteket tartottak vasárnaponként, magán kertekben piknikeket szerveztek, majd bérelt mellékhelyiségekben imádkoztak, hogy megmaradjanak a számkivetettségben. Bőröndben szállította helyről helyre, vasárnapról vasárnapra a gondnoki teendőket azóta is végző Maroskuty az énekes könyveket és a kis összecsukható orgonát. "Olyanok lehettünk, mint a pusztában bujdosó zsidók", mondja, "de a szeretet összetartott bennünket".

A hetvenes évek végén Isteni ajándék volt számukra a hír, hogy a baptista egyházközség helysége a Robert Street-en megüresedett, és Isten ajándékának tekintették a baptisták gesztusát is, akik áron alul bérbe, majd 1979-ben eladták nekik a templomot. A hívők szeretetét jelképezi annak az asszonynak az önzetlensége, aki takarítónőként keservesen összeggyűjtött ötezer dollárját adta át annak idején a templom megvételére. A szeretet megtartotta az egyházközséget, és hiszi, hogy Isten ezután is átsegíti őket minden nehézségen és megpróbáltatáson.

Nt. Mező Pálné könnyeivel küzdve beszélt az elmúlt három évtizedről. Megszoktuk, hogy mindig férje oldalán lássuk ezt az erős asszonyt, aki nemcsak saját népes családját, hanem a templom nagycsaládját is irányítja, gyengéket, árvákat, elesetteket és elfáradtakat karol fel. A szószéken most egy pillanatig szinte összecsuklott, mert nem volt mellette a társ, a harcos ember, akivel végigjárta a sok megrázdódtatással de sok örömmel is kikövezett szolgálati utat.

Elmondta, hogy férje Isten-hite mindig kimozdította őket a megtorpanás kátyúiból, aki azzal az egyszerű filozófiával lépett tovább a mindennapokon, hogy "ami nincs, az még lehet". És mindig lett: a halált mindig születés követte, a gáncsoskodást az összefogás, és lett keresztelés és konfirmálás, gyermektábor és ünnepi összejövetel. Mert a templomnak volt missziója, és mert hűségesek voltak az emberek: haláláig hű maradt templomához Titus néni, Papp András és felesége, Németh Anna, Bélavári bácsi, a Kőrösi házaspár - és még sokan mások, példát véve papjukról és gondnokukról.

A múltidézést szép énekszámok követték W. Mező Éva és Zsigovics Ágnes előadásában, majd Zsigovics Ilona mondta el Győri József Köszöntő c. versét. A legidősebb Mező-unoka, a nyolc éves Böbe ártatlan hangon, kristálytiszta magyarsággal szavalta, hogy "Jézusunkkal ünnepelni/ Ó, de kedves, ó, de szép!"

A meghatott hangulatot a közös imádság oldotta reménnyé, hogy Isten meggyógyítja hűséges szolgáját, mindenki Pali bácsiját és további erős évekkel ajándékozza meg a Robert Street-i templomot.

 
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2005 Magyar Krónika Rt