A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
.
 Mozaik
.
 Zsebsite
.
 Dömötor Ödön
.
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
.
 Hozzászólás

 

Budapesti nyár - 2005

Magyar Krónika, augusztus 29.

Montreál
Bencsics Klára

Idegenben élő ember, ha hazamegy, nem a híres - neves épületeket látogatja meg, hanem azokat a helyeket keresi fel, amikhez szép emlékei fűződnek. Valahogy, én is így voltam ezzel az idei nyáron. Budapesti lévén, gyermekkoromnak és ifjúságomnak emlékezetes helyeit kerestem föl.

Megérkezésem másnapján már betört a meleg Budapestre, és eszembe jutott a Lukács fürdő szép uszodája és kertjének évszázados fái. Bár sasadi lakásomtól három villamos vitt régi kedvenc helyemhez, fáradságot nem kímélve vágtam neki az útnak. Valamikor, mindennapos látogatója voltam a híres termálfürdőnek, ahol a kertbe lépve a nagy fák alatt, mindjárt otthon éreztem magam. Az épület öreg falán, számtalan régi bronztábla jelzi a hálás betegek gyógyulását, némelyik tábla dátuma százéves.

Ma is három medence között lehet választani, a mélyvíz, mely bizony elég hideg, a közepes nagyobb medence és a forró, termálfürdő. Én a közepest választottam és bizony, remek volt úszni benne! Lukácsnak még jól ismert háromemeletes napozója is van, melyről a rózsadombi villákban gyönyörködhetünk. Az uszoda belépője, még külföldinek is magas, átszámítva 10$! Budapesti tartózkodásom alatt a jó öreg Lukácsot többször is meglátogattam, de felfedeztem egy újabb budai uszodát is, a Kondorosit.

Ez az uszoda könnyen elérhető a Móricz Zsigmond körtérről villamossal, Albertfalva felé. A modern, nagy, kerek épület, messziről felismerhető. Fedett részén nyolc sávos úszómedence van, a nyitottnál, két nagy medence, körülötte szép park nagy fákkal, füves napozóval! Belépődíja pedig fele a Lukács fürdőjének. Mellete kitünő kifőzde van, ahol a szabadban, fürdőruhában lehet ebédelni.

A Kondorosi úszoda azt is megmutatta, hogy az új, a modern is lehet szép és kellemes.

A Sasadi út végénél kezdődik a Hóvirág útca, ahol laktam. A Farkasréti temetőnél buszra várva, lettem figyelmes a szembenlévő táblára, az Auguszt Pavilon-ra, a számomra csak hírből ismert, 135 éves cukrászda nevére.

Ime a híres cukrászda rövid története:

Auguszt Elek 1870- ben egy pici tabáni, földszintes házban indította el "cukrászatát". Fia, József, a kor követelményeinek megfelelően, Párizsban és Londonban szerezte meg a szakmai gyakorlatot. Mikor visszatért, átvette a cukrászda vezetését és megházasodott. A fiatalok, 1916-ban a Krisztina téren nyitották meg, elegáns, modern üzletüket. Fiuk, (a most 90 éves) Auguszt Elemér késői gyerek volt, őt is külföldre küldték tanulni. A háború alatt a ház bombatalálatot kapott és romba dőlt. Elemér orosz fogságba esett. Édesapja a romok alól félig újjáépítette a cukrászdát és megnyitotta. Az üzlet államosítása után,1951-ben egy hajnalon, jöttek a családért és marhavagonban kitelepítették őket, Borsod megyébe. 1954-ben tértek vissza és az '56-os forradalom után újra kinyitották üzletüket, a Fény utcai piacnál.

Új generációs fiuk, Auguszt József személyében 1988-tól irányítja a cukrászdát. Lányuk Olga, Pesten, a Kossuth Lajos utcában is nyitott üzletet. Most, a híres Hűvösvölgyi Auguszt Pavilon új lakóhelyét fedeztem fel a Sasadi út végén.

Ez a család, amely öt generáción keresztül őrzi a kincset, a tudást, a hagyomány tiszteletét, az előzékeny kiszolgálást, ismét új üzletet nyitott. Üzletet, amely ötven év elteltével is érezteti azokkal, akik nem látták a Hűvösvölgyit, akik csak szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből ismerték meg, hogy milyen is volt . Most leülhetünk a hatalmas gesztenyefák árnyékában és élvezhetjük, a fenséges fagylaltokat, süteményeket, amelyekkel már 135 éve kényezteti a budapestieket az Auguszt!

Budapesti látogatásom családi összejövetelekkel is járt. Ausztráliából unokatestvérem is megérkezett és Budán élő testvérével, férjekkel együtt többször ebédeltünk a régen úgynevezett "Búfelejtőben", a Farkasréti temetővel szemben, a Németvölgyi úton.

Ez az étterem is hosszú múltra tekint vissza. A több mint száz éve alapitott vendéglőt, elsőnek "Szürke Csacsinak" hívták, amely egykor a vízhordók kedvelt pihenőhelye volt. 1950-től "Búfelejtő" néven vált ismertté és több mint 50 éven át volt a környék közkedvelt vendéglője. 2001-től változtatta meg nevét "Jardinette Kertvendéglőnek". A nagy meleg ellenére is, itt a hatalmas fák árnyékában, nagyon kellemes volt. Az ételek kitűnőek és még találtunk MAGYAR ételeket is az étlapon!

Sajnos, a vendéglő utolsó nevéről csak az jut eszembe, hogy az új név nem mindig feltétlenül jó is! Szomorú, hogy a budapesti vendéglátóipar annyira a külföldi turistákra összpontosít, szerintem tévesen! T.i. a külföldi is, ha Budapestre jön, magyar ételt akar enni (ha ő nem is magyar), hogy megismerje a jellegzetes magyar konyhaművészeti finomságokat. Nem rákot, hanem pontygulyást akar enni. Sajnos, az étlapokon hemzsegő külföldi ételekkel többször is találkoztam. Sokszor nem is volt magyar étel, csak például "meleg szendvics".

A várban látható Munkácsy kiállításról gyalog mentem le a Fő utcára és nagyon megéheztem. Bementem az első "kocsmába" valamit enni. Kérésemre a válasz az volt, hogy csak meleg szendvics kapható, "ja kérem, ha magyar kosztot akar, akkor még 400 métert menjen, ahol a "Halászcsárda van."

Nagyszerű meglepetés volt számomra a felújított Centrál Kávéház, a Károlyi Mihály utcában. A fenti kávéház, szintén nagy múltra tekint vissza. 1887-ben nyílt meg a belváros szívében, újságszerkesztőségek közelében.

Márai Sándortól kezdve, számos magyar író, újságíró fordult itt meg, akik írásaikban gyakran emlegették a kávéházat. Vendéglátáson túl, az egykori Centrál Kávéházat a pezsgő kávéházi szellemi élet is jellemezte, hiszen régen a pesti polgárok mellett a művészvilág otthona, törzskávéháza volt. A kávéház hangulata, ma is visszahozza ennek a múltnak légkörét, ma is intim kávéház, péksüteményes reggelivel és kitűnő konyhával, ahol ebédre, nagyszerű tökfőzeléket ettem disznópörkölttel.

A régi nagy nevek és intézmények itt-ott még megvannak Budapesten, ami vígasszal tölt el, hiszen hagyományainkat, értékeinket meg kell őrizni a jövő generációk számára is.

 
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2005 Magyar Krónika Rt.