A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
 Mozaik
 Zsebsite
 Dömötor Ödön
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
 Hozzászólás

 

Felragyogott az égen a nap

Magyar Krónika, október 11.
Prigli Tóni st.
Lac-Labelle

 

 
 

7. Számú Szent Margit Leány Cserkészcsapat és a 23. Számú Szent László Cserkészcsapat idei nyári nagytábora Attila országa nevet kapta, a keret történet Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember címû mûbõl lett felépítve, szülõk, vezetõk és cserkészeink örömére. Helyszín Bethlen tó, Lac-Labelle, Quebec. Idotartama két hét, ami szövetségi szinten is nagy elismerést váltott ki.

Íme egy rövid beszámoló az ott történtekrõl:
Felragyogott az égen a nap mikor hadaink összeálltak. Elhangzott a kürt, indulni kell, nagy királyunk Attila kiadta a parancsot, seregeink õrsökben, készen állnak. Néhányan még egy utolsót igazítanak íjukon, lovukon, nyakkendõjükön, velemjárójukon. Bial táltos megáldja az õrsöket, és Attila egyetlen szavára az egész fergeteges hun társaság a nagy sárga hadiszekérre, közismertebb nevén iskolabuszra száll. A gyõzelem nem kétséges hisz a legtitkosabb fegyverünk a tíz cserkésztörvény szelleme lebeg közöttünk. Ilyen hangulat jellemezte a nyári nagytáborunk kezdetét.

Az új hon a vadregényes hegyekkel körülvett Bethlen tó lett, Lac-Labelle-tõl nem messze, ahol cserkészeink bekerültek az egész évben várva várt nyári nagytábor világába, otthon hagyva a városi civilizáció kényelmeit. A kerettörténetbe beleillõen lányaink lettek a fehér hunok, akik lelkesen figyelték Siket Kati és Fritch Szilvi õrsvezetõk irányítását és nagy örömmel építették az altábort. A fiúk, a fekete hunok vezérei jól kipróbált, markos legények lettek. Attila király két fia, Aladár és Csaba voltak õk, akiket mi úgy is szoktunk emlegetni, hogy Demeter Attila és Nagy Róbert. Bial fõtáltos a csillagok állásából megtudta, az istenek velünk vannak, mert õk küldtek egy elsõrendû szakácsot Attila országába. Farkas Zsófia az istenek sugallatára tíz napon keresztül finomabbnál finomabb ételeket varázsolt a tábori asztalra.

A fiú-lány altábor közti szépségversenyt nagyon izgalmassá tette, hogy a versenyzõk nem láthatták egymás altáborát. Az õrsök ereje tisztaságban, pontosságban, összetartásban, és minden cserkészjellemet nevelõ dologban nyilvánult meg amit a vezetõk szigorúan pontoztak is.

Kiscserkészeink tanyázása négy napig tartott, ami nem lebecsülendõ teljesítmény, hisz õk is mint a nagyok sátorban háltak. Ludas Matyi jött közéjük, sok mókával, játékkal. Be is fogadták Matyit ludastól, játékostól, de Attila országára is nagyon kíváncsiak voltak. Így lettek õk az apró hunok a táborban.

Egyik reggelbe nyúló hajnalon fehér hunjaink (a lányok) arra riadtak fel, hogy ellenséges Vizigótok támadtak az egész altáborra, akik nagyon hangosak, ázott zsák szagúak, és durvák voltak. Az egész altábort elhurcolták, hiába próbált Kocsis Réka és Ozorai Jessica nagyon okosan csajkával és kanállal vészjeleket leadni és a fekete hunoktól segítséget kérni. Reggel a fekete hunok a rablók után eredtek, a lányokat kiszabadították, és az egész délelõtt egy nagy közös játékban végzõdött, sok-sok nevetéssel a közeli hegytetõn.

Ezek után Attila elrendelte, hunjaink készüljenek úgy, hogy a Vizigótok visszajöhetnek. Erre mindenki rohampályán javította ügyességét, amely célbalövésbõl, dobásokból, kúszásból, kötélmászásból, és a végén egy nagy vízbe ugrásból állt. A rohampálya gyõztesei Paulusz Ferenc József a fiúktól és Kocsis Réka a lányoktól lett.

A lovagi tornán vitézeink új harcászati fogásokat tanultak. Megtanultak jól az íjjal, a lándzsával, a parittyával bánni, egymáson gyakorolták hogyan kell az ellenséget levágni a rettenetes kétélu súlyos szivacskarddal. Joggal éreztük úgy, hogy nincs az az ellenség aki ellen tudna állni a mi jól szervezett, egymást segítõ munkánknak. Attila és udvara a mindenbõl kitanított vitézeinket egy egész napos szárazföldi-vízi portyára küldte.

A táborlakók a világ megannyi szenvedõ gyermekével való együttérzésbõl egy álló napig böjtöltek. A böjt alatt mindenki csak kenyeret, vizet, és fott krumplit vett magához. A nap végén az össztábori foglalkozáson nagyon tanulságos vélemények, érzések jöttek elõ gyermekeinkbõl, akik az így megtakarított pénzt egyhangúan ajánlották fel egy magyarországi árvaháznak.

A minden este megtartott tábortüzeknél cserkészeink beszámoltak egymásnak a napok történéseirõl, érdekes jelenetek szemtanúi lehettünk és sokat-sokat nevettünk a tábortûzi számokon.

Attila násza Ildikóval nagy ünnepségre adott okot. Cserkészeink teljes egyenruhában elindultak tehát, hogy elvigyék a hírt a tó szívélyes lakóinak is. A lakók szívesen fogadták a cserkészruhába bújt hun vitézeket és együtt énekelték velük a szerenád cserkésznótáit.

Bial táltos szellemûzése nem mûködött a legjobban, mert Veress Péter vitézünket valami gonosz erõ vette hatalmába. Az esti hasfájása reggelre sem múlt el. Akárhogyis gyõzködte Bial a gonosz szellemet nem akart kibújni Péterbõl. A közeli kórházban azonban egy kicsit meggyõzõbb módszerekkel uzik a rossz szellemeket, és kibújt Péterbõl vakbél formájában mihelyt meglátta a fehér köpenyt. Férfias helytállásáért joggal kapta meg a legbátrabb cserkész elismerést Péter.

A mennyegzõ utáni reggelen nagy királyunk nem jelenhetett meg közöttünk többé. Az esti temetés a nagy tó partján szomorú tábortûzzel egybekötve zajlott. Ha nem is helyeztük nagy királyunkat háromszoros koporsóba, de egy ladikba igen. Minden tõlünk kellõ tiszteletet megadva engedtük utolsó útjára. A tábortûz folytatódott de Bial és Edekon veszekedését a királyi hatalomért a Vizigótok támadása szakította félbe. Kegyetlenül hajtották a hunokat ezek a nagy és félelmetes vizigótok, pedig nagyon hasonlítottak pizsamába és paróka alá bújt, a városból frissen érkezett segítõkész szülõkre.

Másnap a szomorú pakolást és indulást egy nagyon vidám díjosztás elõzte meg. Induláskor sok cserkész szomorúan pillantott össze, de amint barátjára nézett arra gondolt, hogy ha a szemét becsukja újra szól a síp, lobog a zászló, gyûrûzik a víz, zendül az ének, száll a kacagás.

"Az idõ múlhat, a szépség és jóság, a szeretet és az igazság nem múlik el a táborokkal, nem múlik el az emberekkel, hanem örökös, mint a testetlen valóság, s ezekbõl annyit kap mindenki amennyit megérdemel"
Fekete István.

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2000 Magyar Krónika Rt