A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
.
 Mozaik
.
 Zsebsite
.
 Dömötor Ödön
.
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
.
 Hozzászólás

 

Mediterrán hangulatú városunk: Pécs
 

Magyar Krónika, március 27.

Montreál
Bencsics Klára
 

A  villányi dombokat hátunk mögött hagyva,  hamarosan   feltűnt távolról  a Mecsek vonulata   és Pécshez    közeledve  megláttuk a város szélén  a Zsolnay gyár két kéményét is. Kora délután érkeztünk Pécsre,  egy szép szeptemberi napon ; a város éppen ünneplőben volt, mikor elindultunk felfedezni ezt a történelemben gazdag,  mediterrán várost.

Pécs  az ország déli részén, a Mecsek hegység  déli lábánál fekszik,  megye és  püspöki székhely. Kétezer éve fejlődött  várossá a római Sopianae, és a kialakult  település a III. század végére Pannonia  egyik közigazgatási székhelyévé vált. Kr.u. a II. és III. században ókeresztények  vándoroltak ide.   Pécsnek ( Sopianae) a Kr.u. IV. századi ókeresztény temetője és legnagyobb építménye a mauzóleum.

Felső szintje egyhajós templom, alsó szintje  ókeresztény  szimbólumokkal és bibliai jelenetekkel  díszített sírkamra. Kétszáz éve folynak  régészeti   munkák  a temető feltárásában, amely a legjelentősebb ókeresztény temető az itáliai mellett.  A kétezer éves temetőt az   UNESCO Világörökségnek  nyilvánította. Sajnos ide nem vitt el minket turistavezetőnk, de  megmutatta a Szt. Péter és Szt. Pálról elnevezett Székesegyházat, amely a temető szomszédságában  van, és ahol valamikor  az ókeresztény bazilika állt. Ezt a XI. és XII. században építették, majd többször újjáépítették.

Az akkori idők figurás kőoszlopai  Szt. István-kori templomokra emlékeztetnek. Abban a korban  sok kőfaragó mester működött. Az egyik legszebb és leghíresebb  faragott része az egykori belső térnek az 1241-ben elkészült Népoltár. A templom többször leégett, a törökök a templomot raktárnak használták. Kiűzetésük után újra építették, majd a XIX. században a katedrálist Polláck Mihály építész  helyreállította. A templom mai formáját 1891-ben  nyerte el  neromán stílusban, nagyarányú építkezéssel. A fő és mellékhajók freskóit többek között Székely Bertalan és Lotz Károly festették.  A Székesegyház bazilika rangot kapott, amikor II. János Pál pápa   Magyarországon járt.

A Dóm térről mentünk el a közeli Dzsámi, Belvárosi templomba, ami  a Széchenyi téren áll.  A teret átszelő út mögött,  szintén a régi templom helyén,  épült fel a török dzsámi 1543-46 között. A törökök kiűzése után a jezsuiták kapták meg. A dzsámi építője  Gázi Kászím, a későbbi budai pasa volt. A jezsuiták 1702-ben átalakították és lebontották a minaretet is. 1941-ben tovább építették és kibővítették a félköríves  építménnyel. A dzsámi imafülkéje a délkeleti tengelyben látható, ettől balra és jobbra Allah és Mohamed nevének felirata található. Szenteltvíztartói  török mosdómedencék voltak ! Különös volt  ezeket az  emlékeket felfedezni, ebben a kerek katolikus templomban!

A Széchenyi tér  Pécs belvárosa, amikor ott voltunk éppen Pécsi Napokat ünnepeltek,  sok ember, zene és mindenféle  verseny volt, sőt még autóversenyt is rendeztek. A Széchenyi tér szinte zsúfolt volt a sok érdekes látnivalóval. A Dzsámi  közelében van a Szentháromság szobor, nem messze tőle a Hunyadi János szobor és ott találjuk a Zsolnay kutat is. Pilch Andor  tervei szerint  készült ez az eozinmázas kút. A Zsolnay kutat  1930 -ban állították fel, díszítése a nagyszentmiklósi kincs elemeit idézi. A négy méter magas kút négy oldalán egy-egy ökörfejből  folyik ki a víz. Zsolnay Miklós ajándékaként a  kutat Zsolnay  címer díszíti, az oldalán pedig  felírat olvasható: "Zsolnay Miklós emlékkútja / Legyen örök szemtanúja/ Pécs város virulásának/ Lakói boldogulásának".

A Szécsenyi térről mentünk el a Janus Pannonius utcába, a Zsolnay Múzeumba.,  ahol megnéztük a Zsolnay gyár  díszműveit kronológikus sorrendben. A kiállítás része a Zsolnay emlékszoba is, ahol a Zsolnay család tagjairól készült  festményeket, bútorokat láthattunk. A múzeum történelmi  betekintést ad a díszművek gyártásába. A gyűjteményt Zsolnay Miklós adományozta  a múzeumot alapító  Zsolnay Vilmos  születésének 100. évfordulóján. 

Ez a  kollekció, családtanulmányi gyűjteményével és okmányokkal  együtt 1949-ben államosításra került, majd  véglegesen a múzeumban  helyezték el.
A gyárat Zsolnay Miklós 1853-ban alapította  Ignác fia számára. Zsolnay Vilmos 1863-ban vette át a vezetést,   a kezdeti években a technológia  fejlesztésével foglalkozott. Első sikerét a bécsi  világkiállításon érte el, világhírét a párizsi világkiállítás hozta meg. Az ott bemutatott kerámiával, a magastűzű mázzal díszített  porcelánfajansszal elnyerte a kiállítás aranyérmét és a francia  becsületrendet.

A 19.század utolsó harmadában  díszkerámiák a történelem jegyében születtek. Különböző történelmek, kultúrák felismerése és felhasználása fontos szerepet játszott a művészi igényű tervezésben. Zs. Vilmos maga is tervezett, majd lányai Teréz és Júlia is résztvettek ebben. Zsolnay Vilmos halála után fia, Miklós, vette át a gyár vezetését. A gyár fénykorának  az első világháború vetett végett. A trianoni békekötés után elvesztették vevőik  túlnyomó részét. A két világháború között porcelánfigurák és díszedények gyártásával foglalkoztak. Gazdasági alapjait az 1890 -es években, az építészeti kerámia, kályhacsempe gyártásával biztosította.
Az államosítás után is megmaradt a gyár neve.

Városnézés közben, meghallgattuk vezetőnktől Pécs rövid történelmét és jelenjét. Fentiekben  olvashattuk őskorát, majd jöttek az avarok, és a  honfoglalás. 1008-ban Szt. István  megszervezte   püspöki székhelynek,  ami nagy kiváltságnak számított. 1367-ben Nagy Lajos király megalapította Pécsett az első magyar egyetemet. A középkori Pécs virágkora a XV. század második felére tehető. Ekkor élt itt Janus Pannonius (1433-1472) olasz származású pécsi püspök, a humanizmus  legnagyobb költője. A XVI-XVII. századi török  megszállás nyomait  a város több pontján láthatjuk. 1780-ban szabad királyi város rangot kapott és ezzel erős polgárosodás, gazdasági és ipari fejlődés indult meg. Egyetemi könyvtár,  Pécsi Nemzeti Színház  létesült. Pécsnek ma 162 ezer lakosa van, az ország ötödik legnagyobb városa. A város lakossága magyar, német, horvát és szlovák keveredésből tevődik össze.

Városnézésünket a Káptalan utcai neoreneszánsz épületben lévő Csontváry múzeum megtekintésével fejeztük be. 1973-ban nyílt meg és a magyar festészet talán legkülönösebb egyéniségének,  Csontváry Kosztka Tivadarnak (1853-1919) kiállítása.

A Csontváry életmű kronologikus sorrendben látható, műfajonként elkülönítve. Először rajzok, portrék láthatók, a második szakaszban a festő utazásai főleg a Medirterránon és a Felvidéken  készült képei. Itt található: Mária kútja Názáretben, amely egyéni stíluskeresés jegyében született, vagy a Nagy Tarpatak a Tátrában. Ezek a művek már érett alkotások, főművek. Az életmű összegezőjének, metaforikus önvallomásnak is tekinthető a Magányos Cédrus. Kedvelt  képe : Zarándokok a   Cédrusokhoz. Különleges színek, különleges stílus, különleges mondanivalója a festőnek. Természetesnek hat, hogy a  Mediterrán festőjének kiállítása éppen Pécsett van.

Hiszen, Pécs mediterrán hangulatú város. Éghajlata, zegzugos utcái, napfényben fürdő fügebokrai, a Mecsek oldalán fekvő kertjei, a város nyarának pezsgő élete, szabadtéri fesztiváljai Itália hangulatát idézik. Bizonyára nem véletlen, hogy az itáliai reneszánszon nevelkedett  latin költő, Janus Pannonius  Pécsett lelt otthonra. Itt énekelte meg a télben virágzó mecseki mandulafát, melynek késői példányai ma is ott virítanak kora tavasszal a hegyen.

"Egy Dunántúli Mandulafáról
.....Még boldog szigetek  bő rejtőin is csoda lenne,
Nemhogy Pannon-föld északi, hűs rögein.
S íme virágzik a mandulafácska merészen a télben,
Ám csodaszép rügyeit zúzmara fogja be majd
Mandulafám, kicsi Phyllis, nincs még fecske e tájon,
Vagy hát oly nehezen vártad az ifjú  Tavaszt? "

(Weöres Sándor fordítása)

 
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2006 Magyar Krónika Rt.