1948-ban született Budapesten. Az ELTE-en szerzett jogi diplomát, majd tanulmányait ugyanott folytatta irodalom és filozófia szakon. 1988-ban jött Kanadába, Torontóban Wally Keeler költővel kötött házasságot. A torontói egyetemen könyvtártudományból szerzett magisteri fokon diplomát s állami információs vonalon nyert alkalmazást. Költeményei megjelentek otthon a Forrás, Jelenkor, Vigilia, Liget, Tiszatáj folyóiratokban, majd gyűjteményes kiadásban, Vásott varázslat, Jelenek könyve és Álom élen címmel. Első verseiben is az ellentmondásokat osztotta meg az olvasóval, például: ,,A bizonytalanság állapota mint létbiztonság, a függetlenség függése..." Már akkor jelezte, hogy mindent röviden, tömören, retorika-mentesen akar kifejezni, a hagyományos stílustól elütő formában.

Első gyűjteménye 1975-ben jelent meg, Vásott varázslat címmel. A kötet nagy része rövid versekből áll, úgy bánik a szavakkal, mintha attól tartana, hogy egykor kifogy belőlük. Írásaiban jelen van egész környezete, mint Tűz Tamás írta róluk a Szivárványban, az egész kozmosz: a zajos utca, a faiskola, a kankália, a várótermek, a szélsebzett víz, a csillagok. Ez a környezetiség végigvonul egész pályáján. ,,Óda" című későbbi versében így:

fogai utcakövek

szeme jelzőlámpa

homloka bérház

haja verébsereg

mosolya villamos

arca piros mint a város

Kiszámíthatatlan költő, nem lehet megsejteni, egyik vers után, milyen lesz a másik. Néha elárulja magáról, nem talál megfelelő rímet, ugyanakkor a másik verse cseng-bong a gyönyörű rímektől, tehát mestere a formának, a rímnek, ritmusnak. Némely verse nagyobb lélegzetű, ezekben szabadon él az ,,automatizmus" fogásaival, sejtetvén az avantgárd stílusirányzat jelenét. Igyekszik csupán a lényeget rögzíteni. Tűz Tamás megfigyelése szerint a szótani elemek közül alig használja az alanyt, az állítmányt, csak a tárggyal és határozószavakkal él. Ez a retorika-mentes stílus drámai légkört ad költeményeinek. Az alábbi nyolc soros verse tíz szóból áll:

veszteségeim

tisztaságom árnyékában

nőnek

nem marad

hírvivőnek

csak a

veszteségem

pusztaságotokban

A gyűjtemény utolsó versei az avantgárd birodalmába vezetnek, helyet kapnak bennük, mint írja Tamás, a szabad és prózaversek, túl a szürrealizmuson, ,,a gátlástól mentes konkrét vizuális költészet birtokba vételéig."

Jelenek könyve és Álom élen 1991-ben jelent meg a Szépirodalmi Könyviadó gondozásában. Az előbbi kötetet hét ciklusra osztotta a költő, mind 16 verset tartalmaz. Vitéz György feljegyezte e gyűjteménnyel kapcsolatban az Arkanumban, hogy Brigitta lépésről lépésre ,,hagyja ott a nagy öregek mintáit, ott a retorikát, ott a lantot, lírát, a sok egyéb pengető, húros hangszert..." Mintegy előre jelezve ars poeticaként, nem kíván senkit elárasztani költészetével. ,,Tractatus" c. versében így ír erről:

én nem szándékozom becsapni senkit.

Ismétlem: első szonettem ez. Lendít

a dolgon valamicskét

e mellékkörülmény...

Ez az egyedüli szonett ebben a kötetben, ezzel is távol tartva magát a szonettgyártók sokaságától. Inkább megmarad a rövid, rendhagyó, nyelvi újraalkotó, Pilinszky Jánosra, Weöres Sándorra emlékeztető versek mellett. Ezekben az általa ma is használt szövegíró textust alkalmazza, ami különösen a nyugati magyar költőknél (Mózsi Ferenc) vált népszerűvé: kitörÉS, kiTÖRÉS, SEBmetsző, gyógyÍR, TÖRT-ÉN-elem.

A Jelenek könyve c. kötet legjellemzőbb darabja talán az Esthajnalremény a maga 29 versszakával, mely mintegy összefoglalja mindazt, amit a "költészet" Brigitta számára jelent a világ "ismerős sivárság"-ában, és mindazt, amiért költőként érdemes életben maradnia. Hadd álljon itt egy idézet erre:

Lázadj

mondom a kötöttségek ellen Lázíts

hallom Visszhangzó falak

...

Izzó tűzön lobban

a láng szabadság tesz még szabadabbá

Félelmünket félelem szüli

Mindenki halandó, de a költők még halandóbbak. Miért is? A válasz ott van e versben:

Ébredjen fel a költő De él-e még

S meddig él Háromszázhatvanöt napot

kibír-e még etetve kutyát

madarat Kívánkozik-e élni

Versbeszéd nem fogja le hóhér kezét

Piszkozat-halmok mindenütt A tiszta

értelem a szóba visszahull.

Költőnek lenni tehát "veszélyes üzem", mindig is az volt. Magyarországon különösen. Mert a költő dolga az, Brigitta szerint, hogy:

Öngyilkos

látomásait vesse mélybe magát

rájuk fölöslegül vagy csak kezdjen el

beszélni arról ami van és

úgy-ahogy Sután kezdetlegesen

Beszélni arról, ami van. Ez a költészet nagy kihívása valóban.

Az Álom élen is rendhagyó gyűjtemény, több szempontból is. Mintha prózában írt versek volnának ezek az írások, olykor gondolatfutamok, olykor fantáziából formált történetek, szürrealista víziók. Mint Kemenes Géfin írja róla, műfajilag meghatározhatatlan, nem lelhető fel a kötetben valami esztétikai állandóság, avagy műfaji terra firma, amelytől az író néha eltávolodhatna, de amihez mindig visszatérhet. Ez a gyűjtemény is tele van aforizmákkal, anekdotákkal, álmok leírásával, szójátékokkal, újsághírekkel és olvasmányok és filmélmények lejegyzéseivel. Brigitta szerénységét és őszinteségét dicséri az a felismerés, hogy nem erőszakol egyikre sem előzetes bevezető szándékot, nem igyekszik összefüggést mutatni az egyedi írások között, holmi nagy vonulatot erőszakolva az egészre. A bevezetőben azt vallja: ,,A legmélyebbet keresem, mindennek a legalját, ahol jó és rossz elválaszthatatlan..." Budapesten él.