Úgy tudom, hogy idén Montrealból is készülnek egyesek a Csíksomlyói búcsúra, amit  május 26-án, Pünkösd szombatján tartanak meg.
1999-ben magam is részvettem ezen a felejthetetlen eseményen, hiszen a magyarok között egyre híresebbé  vált,  mint egy "kihagyhatatlan" élmény.
Első  erdélyi utamon,   Nagyváradon, Bánffyhunyadon, Tordán, Kolozsváron is  voltunk,  majd Csíkszék felé vettük az irányt, melynek fővárosa Csíkszereda.

Hargita megye székhelye, 665 m. magasan fekszik, a lakosság száma több mint 25 ezer.  A XV. században városi rangot kapott, de csak az utóbbi időben kezdett fellendülni. Híres a város líceuma, több mint 300 éves,1668-tól mint kolostori iskola működött. A  város másik nevezetessége a ferencesrendi kegytemplom, búcsúhely, melyben az ötszáz éves  Szűz Mária szobrot őrzik. 
Székelyudvarhelyt elhagyva utunk a Hargita hegység egyik hágóján  vezetett át, a csodás Tolvajoshágón (985 m. ) Gyönyörű fenyőerdő közepén haladtunk, amikor vezetőnk az út menti hármas keresztre hívta fel figyelmünket; a millecentenáriumkor épített hármaskeresztre, amely a székely nép három szimbólumát hirdeti: a honfoglalást, Csiksomlyót és Márton Áront. Márton Áron Erdély püspöke volt, történelmünk egyik legsötétebb időszakában, 1938-1980 között.

Csíkszentdomonkoson született, ezért a nép magáénak tartotta és ma szentként tiszteli. Prédikációiban  a székelység és magyarság megmaradását hirdette. Az 1940-es években kiállt a zsidóságért és 1951-ben a kommunisták  koholt vádak alapján életfogytiglani börtönre ítélték. 1956 után  kiengedték de  "házőrizetben"  volt  haláláig. Temetésekor, Erdélyben egyszerre  kondultak meg a harangok minden faluban..
Útban Csiksomlyó felé, turistavezetőnk, az autóbusz utasait a búcsú áhítatára igyekezett "ráhangolni". Először Wass Albert drámai versét mondta el, az "Üzenet haza" címmel, majd a Székely Miatyánkot, melyet egy ismeretlen székely ember írt. Néhány sor a befejezésből:

 "Győzünk, ha nem mi, unokáink,
S mi szépen csendben meghalunk:
Mert tudjuk egyszer még felharsan
Erdély szent hegyein dalunk.

Hiszünk!
Hiszünk most és mindörökké
Ámen. Mi székelyek vagyunk."

Minibuszunk közben beért Csíkszeredára és annak búcsúhelyéhez, a Csíksomlyóhegy  lábához. Kissomlyóhegyen mentünk fel az ősi Salvator kápolnához. Bizony megizzad az ember a másfél órás hegymászásban, mert nagyon meredek ez a  hegyoldal ám! De megérte a fáradságot, s mikor felértünk  a nyeregre (a nyereg a Kis és Nagy - Somlyóhegy  közötti hatalmas tisztás) ahol a búcsút tartják, színes látvány  tárult szemünk elé: mindenfelől magyarok, székelyek jöttek csoportosan, énekelve, színes zászlókat lobogtatva. Némelyik csoport  bizony messziről jött, Erdély legtávolabbi falujából is, útjuk néha 2-3 napi is tart. Ezek a "keresztaljások", ugyanis így hívják errefelé őket. A falusiak egy csoportban, egy kereszt alatt, zászlójukkal jönnek a búcsúba. Itt láttuk a  csángó  magyarokat is Moldvából, szép, színes népviseletükben.

Sokan jöttek Magyarországról is, táblájuk jelezte, hogy melyik vidékről. Én láttam  táblát  a  budai Szent Imre, volt Cisztercita egyházközségtől, Budafok-. Nagytétényből és  még  sorolhatnám tovább. Rengetegen érkeztek  tengerentúlról , még a messzi Ausztráliából is.

Ezrek és százezrek  gyalogoltak föl a kápolnához. Mégis az ember szíve legjobban a fiatalság látványán  derült  fel. Ezer és ezer fiatalt láttam imádkozni és énekelni. A helyi líceum utolsó éves diákjai  mentek elől a bevonuláson, szép csíkszéki ruhában mindig a legjobb tanuló viszi elől a győzelmi zászlót, ez   nagy megtiszteltetésnek számít, bár úgy tudom, hogy súlya 30 kg. is megvan.

Sokan kérdik még ma is, hogy mi ennek a zarándoklatnak történelmi háttere?  Csík vidékén már a XV.században  elterjedt a Szűz Mária tisztelet. A Salvador kápolnát Hunyadi János 1442.-ben, a marosszentimrei győzelem emlékére állíttatta fel. A székelyek a hitújítás harcában, János Zsigmond fejedelem seregét  1567-ben  megverték a hargitai csatában, vezetőjük gyergyófalvi István pap volt. A harc alatt az asszonyok és  gyerekek Csíksomlyón maradtak és imádkoztak Szűz Máriához. A győzelmi sereg ide tért vissza, nyírfaággal díszítve zászlójukat. A hagyomány megmaradt, mert nekem is feltűnt a férfiak kezében a nyírfaág.
A győztes sereg akkor megfogadta, hogy hálából minden évben visszajönnek ide Pünkösd szombatján.

Azóta is jönnek 440 éve, minden évben, székely és  magyar, hogy hitükről és magyarságukról tanúskodjanak. Nem csak katolikusok zarándokolnak ide, hanem más vallásúak is. Turistavezetőnk református ember volt, éppen úgy imádkozott, mint a katolikusok. Már korábban említette, hogy a székely ember életében  igen nagy jelentősége van az Úrnak, míg várakoztunk, el is mondta Ady Endre halhatatlan versét: Az Úr érkezését.

Erdély népe ezen a napon  vallja meg felekezet nélküli  sorsközösségét és Erdélyhez tartozását. Ugyanakkor hálát adnak a napba öltözött  Szűz Mária szobornál a Szűz segítségéért. Nem egy fiatalt láttam virágot tenni  a szobor lábához.
A hatalmas szobor csodálatos látványt nyújt, a fából faragott napba öltözött  Szűz  feje körüli glórián  12 csillag van!

Azon a zarándoklaton, amelyen én is jelen voltam,  több százezer ember vett részt. Zarándoklatok között a csíksomlyói a  világon harmadik helyen áll.  Azt beszélik, hogy a kommunista diktatúra kezdetén, Márton Áron,  Erdély püspöke, fehér lovon érkezett  Csíksomlyóra, hogy ezzel is tüntessen a zarándoklat mellett .A diktatúra megszűnése óta, minden évben százezrek jönnek és  az  első szabad  búcsún félmillióan  voltak jelen. Mikor ott voltam, a szentmisét,   Czirják Árpád, Kolozsvár esperese tartotta, beszédének legfontosabb üzenete ez volt:

"Mindennapi életünket széthúzás keseríti meg, de ezt a búcsút az összetartás élménye teszi felejthetetlenné."

Szívből kívánom, hogy az idei zarándokok is megkapják ezt a maradandó  élményt.