A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
.
 Mozaik
.
 Zsebsite
.
 Dömötor Ödön
.
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
.
 Hozzászólás

A torontói Szent Erzsébet Római Katolikus Magyar Templom nagy ünnepe

 

Magyar Krónika szeptember 26.

Torontó
Dancs Rozsa

2008. szeptember 7. volt az a nap, amely szentesítette Sajgó Szabolcs SJ atya életének és pályájának újabb szakaszát. Ezen a napon került sor ugyanis a torontói Szent Erzsébet Római Katolikus Magyar Templomban a plébános beiktatási szentmiséjére, amelyet Richard J. Grecco torontói segédpüspök celebrált.

A zsúfolásig telt szép templomban zengett az örömhimnusz, amelyet a Scola Cantorum Kórus és az Ifjúsági Kórus felváltva énekelt a kitűnő Oláh Imre orgonaművész és karmester vezényletével, illetőleg orgonajátéka kíséretében. Felcsendült  Schubert Ave Maria és C. Frank Panis Angelicus  c. szólószáma a csodálatos hangú Hegedűs Enikő előadásában, akit Fülöp Gyula kántor kísért orgonán - igazi ünnep volt ez a délelőtt! Sajgó Szabolcs atya esküjében, a Szentírás szavait követve fogadta meg, hogy hivatása idején egyházában "egy nyáj lesz és egy pásztor," keresztényi alázattal követi a katolikus egyház előírásait és elvárásait a vallási törvényeknek megfelelően.
Sajgó Szabolcs atya visszajött Torontóba, híveinek szívében pedig hazaérkezett. Hiszen itt, Kanadában lett a magyar Jezsuita rendtartomány tagja 1982-ben, ahol 1990-ig szolgált, miután kötelessége Magyarországra vezette. Közben nagyon tehetséges költőként írta verseit, lengyelből fordított és szerkesztette A Szív  katolikus folyóiratot. A festői szépségű Dobogókőt kellett most elhagynia, hogy a Kanadában, elsősorban Torontóban élő katolikus magyarok ügyét felvállalja.

Toronto távolról sem Dobogókő, ahol dallá és verssé nemesül a gondolat, igévé lényegül a szó - itt kocsin robogva jut az ember a lélek csendjét nem zavaró zöld övezetbe, ég felé meredő magas épületek vágják el a tekintet útját, világvárosi zajok visítanak bele a mise meghittségébe. Isten szolgája tudta ezt, hiszen közel egy évtizeden keresztül megtapasztalta az itteni viszonyokat fiatal papként, ám mégsem lehet könnyű elszakadnia a maga (is) építgetett, alakítgatott hitközösségétől, költő- és művésztársaitól, a Manrézától, a Szív Szentjánosbogár mozgalomtól és mindazoktól a szellemi és lelki miliőktől, amelyek itt nincsenek, amelyeket legfeljebb maga teremt majd meg Isten és híveinek segítségével. A magyar katolikusok igére szomjazása, a jó pásztorra való igény viszont a hazaival azonos. A szülőföldtől távol, de az egyetemes magyarság részeként minden embernek szüksége van Isten felkent szolgájának útmutatásaira, a követendő helyes irány kijelölésére.

Ezt tudva tudja Sajgó Szabolcs SJ, aki 2008. május 1-től a torontói egyházközség plébánosa, és aki szentelésére Jézus szavát választotta a Jn 10, 16-ól: "Más juhaim is vannak, melyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell." Önéletrajzában olvashatjuk, hogy "Ezüstmisémre a folytatást választottam, mert megtapasztaltam, hogy Jézus szavai valóban nem visszhangtalanok, a mai világban sem. Azt mondta övéinek nagy, biztos nyugalommal: "Hallgatni fognak szavamra."
A beiktatási szentmisét meghitt ebéd követte a templom halljában, amely a "Boldogasszony Anyánk"  kezdetű régi magyar himnuszunk közös eléneklésével fejeződött be.

Végezetül csatolom az alkalomra érkezett magyar püspöki üdvözletet:

Főtisztelendő Plébános Úr! Kedves Hívek!

Torontó magyarsága örömmel köszönti lelkipásztorát, akit szeptember 7-én, a Boldogságos Szűz Mária születését megelőző napon, Excellenciás és Főtisztelendő Richard J. Grecco, a torontói egyházmegye illetékes segédpüspöke, ünnepélyesen is beiktat plébánosi hivatalába. A torontói magyarokkal magam is együtt örvendezem, és plébánosi beiktatása alkalmából szeretettel köszöntöm Ft. Sajgó Szabolcs SJ atyát, a jó Isten áldását kérem munkásságára és egész életére. Személyében  olyan buzgó lelkipásztort kapunk, aki szívének szeretetével veszi körül mindazokat, akiket lelkipásztori gondozására bíztak, és azt is vállalja, hogy népének igazi atyja lesz az idegenben; távol a hazától is vállalja, hogy számukra összekötő lesz Ég és Föld, a Szülőföld és az Új Haza között. A szokásoknak megfelelően, Püspöke kezéből átveszi a templom kulcsát és az evangéliumos könyvet, elimádkozza a Hitvallást és ünnepélyesen ígéri, hogy mint népének igazi atyja, a jó Pásztor szeretetével gyakorolja hivatalát.
Tudjuk, hogy ez a lelkipásztori szolgálat nem könnyű és azt is tudjuk, hogy pásztor nélkül szétszéled a nyáj. Ezért nagyon megbecsüljük Lelkipásztorainkat. Nemcsak a beiktatás napján, de a jövőben is szeretettel közeledünk Plébános atyánkhoz, imádkozunk érte, egy szívvel és egy lélekkel együttműködünk vele, támogatjuk szolgálatát, nem utolsó sorban, őseink hitének, nyelvének és hagyományainak, krisztusi hitünk és Szent István királyunk keresztény szellemi örökségének ápolásában.
Miközben jó egészséget, jó Híveket, sok örömet és sok sikert kívánok a szent szolgálatban, a Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, és az összes magyar Szentek közbenjárására, a jó Isten áldását kérem Főtisztelendő Sajgó Szabolcs atyára és Híveire.

Üdvözlettel és szeretettel

X Cserháti Ferenc s.k.
külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök

 
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2005 Magyar Krónika Rt.