A Magyarok Világkapcsolata
 
f ó r u m               Keresés a Krónikán 
      
 
the hungarian world connection 
 ROVATOK
.
 Mozaik
.
 Zsebsite
.
 Dömötor Ödön
.
 Táltos Ákos

 FÓRUMOK
.
 Hozzászólás

Fehéregyháza,  Segesvár, Berethalom

 

Magyar Krónika november 7.

Montreal
Bencsics Klára

"Mi mindig búcsúzunk"..írta Reményik Sándor egyik versében, mi turisták, naponta búcsúzunk. A  kézdivásárhelyi "Fortyogó" hotel  egy búcsúvacsorát adott tiszteletünkre , pálinkával és kürtős kaláccsal .Még  táncoltunk is, a hotel ,kissé hangos zenekara adta a talpalávalót-. A hotelben három napot tartozkodtunk, az ellátás kitűnő , de a szobák és fürdőszobák, szebbek és kényelmesebbek voltak az előbbi, "privát panziókban". A hotel parkja és környéke rendkívül hangulatos hely, kénes gyógyfürdőjével, ami még "fortyogott" is!
Elbúcsúztunk Kézdivásárhelytől, "Isten hozzádot" mondtunk Háromszéknek, s az egész Székelyföldnek! Mégegyszer, átmentünk az Olt folyó hidján is. Aztán rátértünk a Brassó-Kolozsvár-i útra, a "Szászok Földjén" át a Nagy Küküllő völgyébe jutottunk. Közvetlen Brassó után, Földvár helységén mentünk át, a földvári várat még a német lovagrendek építtették a XII. században. A lovagrendek kiűzése után a vár a vidék, mentsvára lett. 1529-ben itt győzték le a törököket, 1612-ben Báthory Gábor leverte a brassói szászokat és 1848-ban a székelyek itt vetették be november29-én, először Gábor Áron ágyúit.
Az Olt folyót, egyszer még láttuk, mielőtt Kőhalom községhez érkeztünk. Kőhalom vára, a város felett egy dombon áll, így az útról nagyszerűen látható. Ez is egyik gyönyörű emléke Erdélynek!

Áthaladva az egymás után jövő községeken, az utcán lévő  házsorok magas kerítésekkel és kapukkal, jellegzetes szász építkezésre vallanak.
Egyszerre, balkézre az úton, egy nagy mezőséget láttunk meg, ez volt a fehéregyházi mező, ahol Petőfi Sándor költő és forradalmár elesett, sok névtelen hőssel együtt, a segesvári csatában. Megkerestük Fehéregyháza községben a Petőfi   emlékmúzeumot, ami személyes emlékek, dokumentumok és ritka verseinek kiállítása. Majd, megtekintettük a mező szélén álló emlékművet, turulmadárral a tetején. Az emlékmű, állítólag a tömegsír helyét jelzi, ahová Petőfit a többi hőssel közös sírba temették.

Szinte látnoki verse Petőfinek, "Egy gondolat bánt engemet" című költeménye melyet lelkes vezetőnk, nagy átérzéssel felovasott nekünk:

".Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassú gyász-zenével
És fátyolos zászlók kíséretével
A hősöket egy közös sírnak adják
Kik érted haltak,szent világszabadság! 
Pest l846.

 Az emléktáblán sok szép koszorút láttunk, hiszen közelgett az évforduló, Petőfi 1849 július 31-en esett el, éppen 150 éve. Bizony, sose hittük volna, hogy egyszer elkerülünk erre a szent helyre, miről réges  régen, kisiskolás  korunkban annyit tanultunk!

Segesvár  már csak "egy ugrásra" volt innen, 30 ezer lakosa van ,  termékeny mezőgazdasága, ipari és kereskedelmi központ. A német nyelvű lakosságnak iskolavárosa. Régen lakott terület, már a rómaiak idejében fontos őrhely volt. II Géza és II András királyok szászokat telepíttettek ide, és a lakossága már a XII. században elkezdte építeni a várat. A város igazi megerősítője Róbert Károly volt, uralkodásától  egészen a mohácsi vészig tartott itt a virágzó élet. Ebben a korszakban épültek a várfalak, tornyok és templomok. 1506-ban az erdélyi rendek megerősítették a három nemzetség, magyar, székely és szász unióját a helyi vártemplomban. A város áttért az evangélikus hitre a XVI. században. 1876-tól, Segesvár a Nagy Küküllő vármegye székhelye lett.
A város két részből áll:. Alsó és  Felsővárosból, azaz a várból. Az utóbbi egy 72m magas dombra épült. Bár egyenjogú a két város, az Alsóváros elvesztette jelentőségét. A vár fölé magasodik falaival, tornyaival, templomaival. Valahogy, mikor itt sétál az ember a középkori utcákon, az alacsony barokk épületek között, mintha a budai várban sétálna. Nincs meg ugyan a Várpalota monumentális épülete, de a kis utcáknak, tereknek mégis ez a hangulata. A vár háromövezetes falát, s   14 tornyát  a törökök sose tudták bevenni.

Az Óratorony a vár főkapuja és a város szimbóluma. A XIV.században épült. 1566-ig a tanácsi székhely is itt volt. A barokk stílusú torony felsőrészét 1677-ben újjáépítették. A torony óráját, John Kirschel készítette 1648-ban. Az Óratorony tetején körbe körbe forgó figurák láthatók Segesváron a tornyokat különféle céhekről nevezték el: Tímár torony, Kötélvető, Szőcs, Csizmadia, Szabó tornyokat figyeltem meg, melyek a XII-XVI. század között épültek.
Petőfi mellszobra elég eldugott helyen, a Megyeháza melletti kis parkban látható. A Kolostor-templom a XIII.században épült, domonkos rendű, később, 1556-tól ez is evangélikus templom lett. Híres a német felsőbb iskola, sok neves ember végzett itt. A Vártemplomot 1350-ben építették meg, mikor restaurálták, régi szép freskókat találtak benne. Az épület szintén Erdély egyik gótikus remeke.

Segesváron, a Villa Franka nevű vendéglőben ebédeltünk egy hegy tetején, innen csodálatos kilátás nyílott az egész városra.
Nyugati irányba hagytuk el a várost, Erzsébetvároson mentünk keresztül, ami régi, kereskedelmi központ. Hajdan, Apafi Mihály és családja birtoka volt. Aztán, a régi ismerős, a Nagy Küküllő folyó hídján mentünk át, itt már tekintélyes folyóvá duzzadt. Bezzeg, fent a Hargitánál még Ivó-patakának hívják! Egy ideig a partja mellett mentünk Berethalom felé, majd  neki is búcsút mondtunk.

Berethalom település, Nagy Lajos és Zsigmond idejében fejlődött  naggyá.  1572-től itt volt a szász püspökség székhelye, mikor elköltözött innen, a városka elvesztette jelentőségét.

Itt írták a "Berethalmi Krónikát", ami sok érdekes adatot  őrzött meg a környék történelméről. A berethalmi templomerőd a XIV-XV.században épült, később háromszoros fallal erősítették meg, melynek hét bástyája van. Az erődtemplom egy kis hegy tetején áll, így már messziről kitűnő-én látható. A szárnyas oltár 1524-ben készült, gyönyörű művészi alkotás.
A társaságot a templomkapu zárja ejtette ámulatba, a sok askampó és vaspánt, s más zárószerkentyük, abszolút biztonságot mutattak. Berethalmát elhagyva, Medgyes felé haladtunk, sajnos nem állhattunk meg, időhiány miatt. Kár, mert ez a helység is egy nagyon régi település, a  szászok már a XII.századtól  itt voltak. Történelmi jelentőségű hely a fejedelmek idejéből. Az útról balkézre, nagyszerű kilátás esett a völgyben fekvő városra.                                      
Ügyes út-rövidítéssel, alig vettük észre, hogy  Kolozsváron megyünk már át és nemsokára megérkeztünk, utunk első szállásadó helyére, Magyarfenesre. A falu fő utcáján ökörcsorda tartotta fel a forgalmat, ami akkor érkezett meg a legelőről. Ezen a napon, 280 km-es utat tettünk meg, este 8 órára járt az idő, mikor a fehér minibusz megállt velünk a Csáni Éva kisvendéglője előtt, a jól megérdemelt vacsorára. 

Részlet :Erdélyi utakon" című , 2000-ben kiadott könyvből.
 
 

 
az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © 2005 Magyar Krónika Rt.