Búcsúzik a Nagykövet
2010. június 25.
A Magyar Nagykövet elérkezett mandátuma végére és június végén visszautazik Magyarországra.Búcsúzóul, a következőkben foglalta össze az elmúlt évek eredményeit, emlékeit:
Nagyon szép országot és remek embereket ismertem meg a kanadai magyarokban. Számomra pályafutásom legszebb szakasza volt az a három és fél év, amit itt töltöttünk. Mozgalmas időszak volt, politikai értelemben mondhatnám zsúfolt: a Magyar Köztársasági Elnök látogatása, Kanada Főkormányzójának magyarországi látogatása, a Magyar Parlament Elnöke kétszer ellátogatott Kanadába, és sok miniszteri szinten lévő találkozóra került sor, rendszeresen voltak külügyi és kulturális szakértői párbeszédek, ami mind azt jelenti, Magyarország és Kanada között nagyon jók a kapcsolatok, és nem nehéz itt magyar nagykövetnek lenni.
Szimpátiával és érdeklődéssel találkoztam, tisztelettel, Magyarországgal kapcsolatban, és úgy tapasztaltam ehhez nagymértékben hozzájárul a Kanadában élő magyarok által adott kép amit továbbadtak és persze magas szintű teljesítményeik, amit itt elértek. Kellemes, jó élményeink voltak.
Úgy érzem, munkámban is sikerült jó eredményeket, sikereket elérni. A kanadai kormány legnagyobb horderejű döntése ebben az időszakban az volt, hogy biztosította a vízum-mentességet a magyar állampolgárok számára. Minden erőfeszítést meg kell tennünk és megtettünk eddig is, hogy ez az állapot fennmaradhasson. Megmondom őszintén, vannak komoly nehézségek, de a kanadai kormány eddig türelmet tanúsít Magyarországgal szemben, és bízom benne, hogy meg tudjuk teremteni azt az állapotot, hogy a vízum-mentesség hosszútávon is megmaradjon.
Erősödtek gazdasági kapcsolataink, ami szintén nagyon fontos. Magyarország ezelőtt két évvel, Kanada 58-ik legfontosabb nemzetközi kereskedelmi partnere volt, az elmúlt esztendőben már az 51-ik helyre került. Ez a külkereskedelmi forgalomnak nem valami
nagy emelkedése, de emelkedő tendenciát láthatunk.
A kanadai befektetők számára Magyarország változatlanul nagyon kedvező. Az elmúlt évben 12, 2 milliárd dollárt fektettek be, ez több, mint amit a kanadai vállalkozók Németország, Hollandia, Svájc piacaiba befektettek és sokkal több, mint amit a környező országokba fektettek be. Azt hiszem itt láthatjuk, hogy a Kanadában élő magyar vállalkozók, nem csupán hazai felbuzdulásból kötnek üzleteteket.
Van új mozzanat is, ami közvetlenül Quebechez tartozik. Megjelent a magyar tőke is Kanadában. A Corduv Aircraft, vállalat Kecskemét mellett működik, két ;s négy-személyes utasszállító gépeket gyárt. Lachutban építtetek gyárat 6 millió dollár beruházással. Tavaly decemberben történt a vállalat bejegyzése, idén már harminc gépet is elő tudnak állítani. Van más hasonló próbálkozás is, de nincs még ilyen előrehaladott állapotban, az u.n. "látványpékség" amely süteményeket, péksüteményeket készít, melyek a kanadai közönség számára is élvezhetők lesznek.
Röviden, ezek fő elemei az elmúlt három és fél évnek, amit itt töltöttünk.
Azonkívül itteni küldetésemnek az is nagyon fontos része volt. hogy kedvező kapcsolatokat alakítsak ki a magyar közösségekkel, ami úgy érzem, sikerült és amiről örömmel szólhatok, nemcsak itt Ottawában, de Montreálban, Torontoban, Edmontonban Winnipegben, Vancouverben, Kanada minden számottevő részén, ahol magyar közösségek élnek.
Továbbá nagy eredménynek tartom hogy ma már Kanadában is ismerik és nagyon népszerűvé vált a Balassi Intézet ösztöndíjas programja. Fontosnak tartom, hiszen pár évtized múlva ezek a fiatalok lesznek a jövő kapcsolata a két ország között. Ezek a fiatalemberek, akik 10 hónapos budapesti tanulmányuk után még nagyobb érdeklődéssel fordulnak Magyarország felé.
Megszerveztük a tanárok, a magyar nyelvet tanítók továbbképzését. Három alkalommal került erre sor az elmúlt időszakban, továbbá nagy sikere volt a halasi csipkekiállításnak Montrealban is. Most küldtük el az emlékkönyvet, amit a különböző kiállító helyeken, írtak alá a látogatók, franciául, magyarul, angolul tele szép bejegyzésekkel, hogy milyen büszkék lehetünk, hogy ilyen szép dolgokat tudunk kiállítani.
Nagysikerű koncerteket rendeztünk a Kodály évfordulóval kapcsolatban, sok tudóst sikerült meghívni, 15 alkalommal hat különböző egyetemen tartottak előadást.
Úgy érzem, a személyes kapcsolatokon keresztül is jó viszonyt tudtunk kialakítani a fontos magyar alkotó közösségekkel itt Montreálban, mint a Magyar Kanadai Képzőművészek Egylete, melynek szentendrei és keszthelyi kiállításainak létrehozásában személyesen is közreműködtem.
Nagyon sok pozitívummal találkoztam, és ami nagyon örvendetes volt számomra, hogy a két népszámlálás adatai összevetve, 2001 és 2006 os népszámlálás alapján, amit 2008-ban hoztak nyilvánosságra, a nemzetiségi összetételek publikálása után azt láthatjuk, hogy az öt év leforgása alatt majdnem 50 ezerrel nőtt azok száma, akik magyarnak vallják magunkat. 2001-ben, 257 ezer és most a legutóbbi adatok alapján, 315 ezren vallják magukat magyarnak, anélkül, hogy számottevő bevándorlás lenne Magyarországról, vagy a környező országokból.
Ezt a növekedést nem lehet mással magyarázni, mint hogy nagyobb az érdeklődés Magyarország iránt. Talán az egyik oka, hogy a magyar útlevél egyben EU útlevelet is jelent, de úgy gondolom nagyobb részben, mert nőtt az érdeklődés a család, a történelmi háttér és aziránt az ország iránt, ahol a szülők éltek mielőtt idejöttek Kanadába. Ez nagyon jó a jövőre nézve."
Liza Asszony így búcsúzik a kanadai, montreali magyaroktól:
"Nagyon várok mindenkit Budapesten, amikor jöttök rokonokat, barátokat meglátogatni, akkor bennünket is barátaitok közé számítsatok és látogassatok meg bennünket.
Szeretném megmutatni Budapestet, ahogy talán még sokan nem látták.
Szívünkhöz nőtt ez az ország és nem akarunk elszakadni.
Nagyon sok kedves emberrel találkoztunk, mind a kanadaiak, mind a magyarok között, az ország csodálatos, sok szép és érdekes dolgot láttunk és sok érdekes emberrel találkoztunk.
Ha lehetne, akkor egy kis tavat vinnék haza Kanadából és egy kis követ, mert soha nem gondoltam, hogy kő olyan szép tud lenni.
Próbálunk egy kis emléket itthagyni. Nemrégiben, diplomata házastársainknak olyan programot szerveztek, ahol Kanadát jobban meg lehet ismerni.
Ebben a klubban én nagyon aktív voltam, mert lehetőségét láttam annak, hogy Magyarországot is minél jobban bemutathassuk.
Nemrégiben jártunk itt a nemzeti temetőben, ami nagyon érdekes élmény volt, egyben megrázó: Van ott egy kő, azoknak a nőknek az emlékköve, akiknek nincs barátja, úgy hívják: "friendless women".
Az elhagyatott, nők emlékére állították, akiknek nincs barátjuk.
A felirat teljesen lekopott, az idegenvezető mondta el, mit is jelképez ez az emlékmű. Kezdeményezésemre, tombolát szerveztünk és ezt hagytam búcsú ajándékul, szeptemberben kerül sor a tombolára, amikor én már nem leszek itt, de kis herendi rózsámat odaadtam erre a célra.
A többi diplomata feleséget megkértem, hogy hozzanak tárgyakat erre a tombolára. Amikor pedig az itteni helyrehozatal elkészül, akkor úgy érzem, hagytam itt valamit Ottawában.
Azt érzem, őszinte barátságok szövődtek, és szeretném, ha tartósak is maradnának." |