Kapisztrán Szent János

2010. október 29.

Forrás: MTI 

Dankó János alkotása a Budai Várban

Az olasz Abruzzó hegység Capestrano falujában született 1386-ban. Édesapját már hat éves korában elvesztette. Tanulmányait otthon, majd a perugiai egyetem végezte, ahol egyházi és világi jogból doktorátust szerzett. Ez után bírói pályára lépett, majd a nápolyi legfőbb törvényszék elnöke lett. Majd 26 éves korában a nápolyi király Perugia és környéke kormányzójává nevezte ki. Mivel a város idegen uralom elleni zavargások helyszíne volt, János azt kapta feladatul, hogy kemény kézzel állítsa helyre a rendet, amit sikerrel teljesített is. 1416-ban a szomszéd tartományi központ, Rimini ura elfogta, és börtönbe vetette. A fogság megérlelte Jánosban azt az elhatározást, hogy ferences szerzetes lesz.

János 30 éves korában léphetett Szent Ferenc rendjébe. A próbaidő után a legjelentősebb ferences hittudósnál, Sienai Szent Bernardinnál végezte el a hittudományi tanulmányokat, és 1420-ban, 34 éves korában pappá szentelték.

Papi működésének első 35 éve Olasz- és Franciaországhoz kötődik,  a legjelentősebb, utolsó öt évét pedig Közép-Európában, elsősorban hazánkban töltötte. Hatalmas tömegek előtt prédikált, mint bűnbánati szónok. Sikerrel küzdött az eretnekség ellen, sokat dolgozott rendje megújhodásán és  a keleti szakadás megszüntetésén. Többször eljárt különböző pápai megbízatásokban is. Már 65 éves volt, amikor 1451-ben III. Frigyes császár kívánságára, mint pápai követ átkerült az Alpokon túli országokba, így magyar földre is.

Mikor 1453-ban a török elfoglalta Konstantinápolyt, megnyílt számára a hódítás lehetősége nyugat, főleg a keresztény műveltség bástyája, Magyarország felé. 1454-ben III. Callixtus pápa a hetvenes éveihez közeledő Kapisztrán Jánost küldte, hogy prédikációjával az Oszmán Birodalom ellen kereszteseket gyűjtsön.  1455 tavaszán jött Magyarországra. Hunyadi Jánostól és Dénes esztergomi érsektől kapott tájékoztatás után a győri és budai országgyűlésen mindent elkövetett, hogy a rendek között megszűnjön a pártoskodás és induljon meg végre a török elleni hadjárat. 1456 tavaszán lelkesen fogott hozzá a keresztesek toborzásához. 1456 nyarán a hőslelkű ferences már nagyobb csapatot küldött Szilágyi Mihálynak, a nándorfehérvári várkapitánynak. Majd saját szemével győződött meg, hogy a Dunán Nándorfehérvár alatt ott áll a hatalmas török hajóhad. Pétervárad mellett találkozott Hunyadival: A kard és a kereszt hőse összefogott!

Július 14-én a kis magyar hajóhad Hunyadi és Kapisztrán gyalogos seregének fedezete alatt megütközött a hatalmas hajóhaddal. Kapisztrán a parton magasra emelt kereszttel buzdított, Hunyadi kardja a hajókon villogott. A két tűz közé került hajóhad tönkrement.

Július 21-én este a török nagy támadást intézett a vár ellen. Mindenfelől hallatszott Jézus és Mohamed neve. A keresztények nemcsak Hunyadi irányítását hallották. Láthatták a ferences barátot, amint magasan tartja a keresztet és imája árad az egek felé. A magyar hadsereg győzött Krisztus nevében.

A nándorfehérvári csata. Ismeretlen XIX. századi festő munkája.

Másnap a Száva túlsó oldalán táborozó kereszteseket annyira feltüzelte az esti török támadás sikertelensége, hogy átszöktek a folyón és nyilakkal támadták a török lovasságot. Csata alakult ki. A keresztesek legázolták a török hadállás balszárnyát, elfoglalták ágyúállásaikat. A szultán maga is harcolt - meg is sebesült, de a keresztesekkel szemben nem tudtak sikert elérni a törökök.. Másnap hírül hozták Kapisztránnak, hogy a török sereg elmenekült.

Ez a hármas győzelem, amelyben Kapisztrán Jánosnak hatalmas része volt, akkor nagy jelentőségü volt a kereszténység számára: Hírére felhangzott Európa szerte a hálaadó Te Deum, III. Callixtus pápa arra a napra (aug.6), melyen a győzelem híre Rómába érkezett, külön ünnepet rendelt el (Urunk színeváltozása) és a déli harangszó az egész kereszténységben e diadal dicsőségét hirdeti.

Kapisztrán János, nem sokkal a diadal után a táborban dúló pestis áldozata lett. Betegágyán, a Szerém vármegyei Újlakon V. László király is meglátogatta. Kívánságára a pápától küldött kereszttel ékesített ruhában temették el.  1890-ben VIII. Sándor pápa szentté avatta. Sírja a török uralom zavaros éveiben örökre eltűnt, a magyar katolikus egyház ma is saját szentjeként emlékezik rá. Szobrát - Damkó József alkotása - a budai várban, a helyőrségi templom előtt állították fel.