Egy szülő gondolatai ma.- és annak hatása egy olvasóra

2011. december 16.

creb

Horthyt magyarázom

Magyarázat képpen csak annyit: dehogy magyarázom! Hogyan is vetemedhetnék ilyesmire? Arra megvannak a megfelelően fölkészült történészek, közgazdászok kutatók.
Azt szeretném bemutatni, hogyan szoktunk le a gondolkodásról, arról, hogy valamit olvasva azt megfelelően értelmezzük. Átvesszük mások – „a köz” – véleményét, és utána igen elégedettek vagyunk. – Magunkkal.

                                                 ***

Hozzám jutott egy nagyon szép körlevél a két világháború közötti magyarországi időszakról. Egy valamikori Antall József tanítvány a szerzője. A levelet továbbítottam számtalan ismerősömnek, és egyikőjük nem hagyta szó nélkül.
Levelét ide másolom, majd lejjebb mondatokra szétboncolva megválszolom. Az eredeti – e levelet kiváltó – levél „AZ AZ ÁTKOS HORTHY RENDSZER” címmel legalul olvasható.

A válasz levél:

Szépen levan írva valóban. Engem viszont semmiről nem győz meg...hiszen először 1971-ben léptem át az anyaország határát. Nyomát sem lehetett látni az USÁT 15% megelőző idők nyomait.....Amit viszont látni lehetett az a rengeteg TSZ, erős mezőgazdaság, ipar építkezések / mindenki hozzájuthatott lakáshoz / és 1989- előtt Magyarországon mindenkinek volt állása dolgozhatott, ellenben a mai demokratikus viszonyok között, ahol, se munka se gazdaság, se ipar, vagyis semmi. Ami leginkább válasz erre a történelmi szemezgetésre az, hogy A" HOLTAKRÓL VAGY JÓT? VAGY SEMMIT" De nincs szándékomban megkérdőjelezni az írás hitelességét..csak egy adat ragadta meg a figyelmem!! 17 év alatt 2628km elsőrendű utat építettünk!!! Ön valószínű tudja, hogy ez mit jelent. Csak számolni kell és kiderül belőle, hogy a mai aszfalt utak mennyiségéhez képest ez NULLA. Amikor 1971-ben Magyarországon jártam, nyoma nem volt utaknak a falvakban tengelyig süllyedtek a traktorok, lovaskocsik a sárban....mi lett a sok úttal amit a Horthy-virágzós években építettek? Tán felszedték?? Egy dologgal tisztában kellene lenni, volt valóban egy felső tízezer akik a nagyobb városok nemesi polgári URI-MURI-hoz tartoztak, és azok csak ezekre a szép időkre hajlandóak emlékezni..., hogy mi volt a pusztában, híreket sem hallottak róla, hiszen se rádió se TV, csak az írott média, ami a dolgok szép oldalát volt hivatott bemutatni! Nem akarok vitatkozni Önnel, de ez a szerencsétlen nép vízzel főzött...és kommenciós béreket kapott...a főméltóságos uraktól...ez alól akart felszabadulni...az, hogy egy még nagyobb nyomorban és elmaradottságban élő elnyomó agresszor telepedett rá, arról igazán nem tehetett, mint ahogy Görgey sem, hogy nem akarta 130 ezer katonája halálát, és inkább letette a fegyvert a túlerő előtt! Nem csak olvasni, meg is kellene érteni a történelmet! Vagy elég ha hisszük, hogy egy ÁLOM ORSZÁGBAN ÉLTÜNK?, mert amit láttunk belőle az ezt igazolta, de vajon mit láttunk belőle?

Szeretem a vitatkozó embereket. Mulattatnak, bosszantanak, olykor, mint ez esetben, munkára serkentenek.
Három kategóriába sorolom őket:

- Mamelukokra, akik nem vitatkoznak, csak bólogatnak. – Nem bosszankodom miattuk, átnézek rajtuk.
- Vitatkozókra, akiknek minden mindegy, csak vitatkozhassanak, és az ellenkező ellnkezőjének is az ellénkezőjét állítják. – Bicskanyitogatóak.
- A harmadik kategóriába azokat teszem, akik azért vitatkoznak, mert lusták. Lusták rájönni arra, kitalálni azt, amit egyébként pontosan annyira tudnak, mint az, akivel – akikkel – vitatkoznak. Lusták az eszüket megmozgatni, lusták gondolkodni, holott maguktól is ugyanarra a következtetésre jutnának, mint az, aki igyekszik őket kicsit fölrázni, hogy az agyuk bugyrából maguk szemezgessenek.
Mondják, mondják…, imamalom módjára ismétlik, amit beléjük sujtolt a média.
A közgondolkodás szót szándékosan kerülöm, mert a köz… – Hagyjuk!

Ne hagyjuk!
A “köz” követel(ődzik), lázad, fenyeget, (el)ítél, véleménye, igényei vannak, mindent jobban tud, de nem gondolkodik, és nem megy el szavazni. – Aztán handabandázik.

Ezért alaposan kiveséztem a levelet, melyet kaptam:

Szépen levan írva valóban. Engem viszont semmiről nem győz meg...hiszen először 1971-ben léptem át az anyaország határát. Nyomát sem lehetett látni az USÁT 15% megelőző idők nyomainak.

 A “15%os” mondatra nem emlékszem, hogy erről mi áll a szövegben. Aki viszont nagyfiúként, vagy kiskamaszként 1971-ben néhány napot Magyarországon töltött, az csak a felszínt látta. – Azt is gyermekszemmel.

Amit viszont látni lehetett az a rengeteg TSZ  

Mert kötelező volt belépni! Kollektiv beléptetés volt. Minden tizedik, huszadik faluban akadt esetleg valaki, aki nem lépett be. Arra olyan adót, bűntetéseket, stb... vertek rá, hogy 1-2 év alatt mindenét elvesztette.
erős mezőgazdaság,  A TSZ-ek által megtermelt árut szállították a SZU-ba szinte ingyen, vagy ingyen. Már soha nem fog kiderülni, hogy mennyi volt az egyenleg, de azt tudhatjuk, hogy soha nem a javunkra billent a mérleg nyelve. Szokol rádiót, frigót, színes TV-t, (az utóbbi kettő zabálta az áramot) és zsigulit (papíron 7-8, a valóságban 12-15 liter volt a fogyasztása.) kaptunk cserébe, de arra is 5-6 évig kellett várni. (Igaz, akkoriban a benzin ára "csak" 3-4 Ft. volt. Viszont, egy, már nagyon-nagyon jónak mondható órabér még nem érte el a 10 forintot. Jelentkezéskor le kellett fizetni a kocsiért egy jelentős előleget. Az emberek az OTP-ből fölvették a kocsira a kölcsönt, fizették utána a 7 vagy több %-os kamatot (ki mennyire kapta) ám az előre lefizetett kocsibefizetésekért 5., 6., 7 éven körösztül nem járt kamat. Az állam évekig kamatmentesen használta a kocsira befizetett összegeket, mert a kocsieladás is – úgy, mint minden – (az OTP is!) állami monopólium volt.
Az állam az egyik zsebéből kikölcsönözte kamatra az embereknek a pénzt, a másiba szépen kamatmentesen visszatette.

ipar építkezések, mindenki hozzájuthatott lakáshoz

NEM IGAZ! Ezt meg honnan szedi? Három generáció is élt két szoba-konyhában fürdőszoba nélkül, és előfordult, hogy NÉGY generáció: nagyszülő, szülő, s már felnőtt gyerek kisgyerekkel.
Vagy: 3 x 4 négyzetméteres albérletben 2 gyerekkel vártak 15 évig lakáskiutalásra, és közben tönkrement a házasság. Megkapták a lakást, elváltak, a mama autómatikusan megtarthatta a kér gyerekkel a kéglit, apuka ment ismét albérletbe, fele fizetését levonták a feleségnek, a másik fel fizetése ráment az albérletre, és ha enni is akart, akkor vállalt még valami munkát, ezért ténylegesen csak alvásra használta az albérletet. A két gyerekére se pénze, se ideje nem maradt.

és 1989- előtt Magyarországon mindenkinek volt állása, dolgozhatott,

Igen! Egy ápolónő hivatalos fizetése az albérletre sem futotta. Ha nincs borravalója még laknia sincs hol. A tanári fizetés szintén nem volt elég albérletre, avval a különbséggel, hogy itt nem volt baksis, csak ha az elvtársak gyerekeit nem buktatta, vagy olyan osztályzatokat adott nekik, hogy mehessenek egyetemre. Akinek nem járt az osztályába ilyen gyerek, annak fölkopott az álla. Először elnőiesedett a tanári pálya, aztán sok helyen már képesítés nyélküli tanárok látták el a feladatot, mert a tanárok elmentek mondjuk könyvelőnek.

ellenben a mai demokratikus viszonyok között, ahol, se munka se gazdaság, se ipar, vagyis semmi.

Hát mija ......nak a következménye ez a “a mai demokretikus viszonyok”? Heee? – Nem annak a második világháború utáni 45 felszabadult évnek? Az 1945-től 1990-ignek?

Ami leginkább válasz erre a történelmi szemezgetésre az, hogy A" HOLTAKRÓL VAGY JÓT? VAGY SEMMIT"

Ez egy elcsépelt közhely. Sláger írók meg koszorútlan költők jól alkalmazott trükkje. Pl.: “felhők fölött mindig kék az ég.” Ménkű bölcsen hangzik, már-már majdhogynem tudományosan, és mindenki (no nem egészen, mert én nem!) bólogat rá.
A valóság: akkoriban – 1982-ben! – HORTHYRÓL CSAK ROSSZAT VAGY SEMMIT! – sem lehetett irni.

De nincs szándékomban megkérdőjelezni az írás hitelességét.

Kár... Nagy kár! Pedig igencsak lehetne! Ugyanis, mivel 1982-ben adták ki, s a korszakról e úgynevezett “pozitiv adatok” azért jelenhettek meg, mert talán azt képzelték, hogy már mindenki úgy gondolkodik, helyesebben: úgy NEM GONDOLKODIK, ahogyan maga. (És akkor most lécci döntse el, el akar-é kápráztatni az eszével, avagy bosszantani akar a tök***tlenségével?)

csak egy adat ragadta meg a figyelmem! 17 év alatt 2628 km elsőrendű utat építettünk

Lehet, hogy igaz ez az adat, lehet, hogy nem. – Nekem is pontosan ez a véleményem. Elképzelhető, hogy 3000 km fölött volt a Horthy korszak megépített, elsőrendű utjainak a hossza, de a kádári időknek ez az adat nem smakkolt, (túl soknak tűnt nekijek ez a “nulla” is) hát kicsit lefele kerekítettek rajta. – Nem tudni. Útána kell(ene) nézni!

Ön valószínű tudja, hogy ez mit jelent. Csak számolni kell, és kiderül belőle, hogy a mai aszfalt utak mennyiségéhez képest ez NULLA.

Milyen igaza van! A mai aszfalt utak hosszához képest valóban NULLA.
Igen! Ha a mai – a 2011-es – utak hosszához hasonlítja az adatot. De micsoda tisztességtelen dolog ez? Tisztességtelen dolog a mai adatokkal az akkoriakat összehasonlítgatni.

Az a “Horthy 17 esztendő” a talyigák, lovak, öszvérek időszaka volt!
Az első világháború után.
A proletárdiktatúra után.
A spanyolnátha után.
A korona inflációjával startoltak.
És közbejött még a gazdasági világválság.

Az I. világháború után Európában jóval hosszabbak voltak a vasútvonalak , mint az aszfaltutak. Ezt pontosan olyan jól kellene – illene – tudnia, mint nekem! Európában keresztül-kasul csak kátyús földutak voltak, szinte majdnem ugyanolyan kátyús macadam utak, valamint helyenként használatban volt, mert (nyomokban) még használható (!) volt a 2000 éves római Borostyán út.
Tehát a 2628 km elsőrendű aszfalt út megépítése abban az időben fölbecsülhetetlenül nagy eredmény volt, fölbecsülhetetlen teljesitményt jelentett.
(Egy példa az eszekereke forgására:
- A két eves fiamat már éjszaka sem kell pelenkázni – mondja büszkén .
- Na és? – Válaszolom erre. – Engem sem köll. Csak épp nem veszem figyelembe a fél évszázadnyi korkülönbséget.)

A Horthy-korszak eredményeit az akkori Európa, az akkori tecknikai színvonal – és egyáltalán – az akkori átlag-teljesítményekkel kell összevetni! – Az akkori korral. – Értjük?

Amikor 1971-ben Magyarországon jártam, nyoma nem volt utaknak a falvakban

Aha! Mert, ha Ön lett volna Horthy akkor a falvakban építi ki az elsőrendű aszfalt utakat, miii?
Csak, hogy tudja: egészen 1948-ig a a kommunista hatalom-megkaparintásig a magyar falvak bizonyos tekintetben önellátóak voltak. Gondoskodtak saját útjaikról, járdáikról, vízelvezető árkaikról, portáikról. – Minden falu, minden kisváros, minden térség. – Mindenki annyit tett saját magáért, a környezetéért, lakóhelyéért, amennyi a “tehetségibül” futotta.
A Budapestet körbeölelő falvak, városkák (ma már Budapesthez tartozóak) egytől egyig nyáron porosak, összel, tavasszal sárosak, télen havasak voltak. Szinte semmiben sem különböztek a távolabbi városkáktól, falvaktól. Aszfalt útja mindegyiknek csak egyetlen egy volt – ha volt. Ha nagy átmenő forgalmat bonyolítottak le. És ma, majd’ 70 évvel a Horthy-korszak elmúlta után ezeken a Budapesthez csapott kistelepüléseken még mindig számtalan útnak és utcának nincs szilárd burkolata, de még szilárd burkolatú járdája sem. – Ez is Horthy hibája?

A Budepest határától pár km-re fekvő Nagykovácsinak lévén “zsákutca –falu”, csak makadám bekötő útja volt talán még ’56 után is, pedig ott grófi kastély is volt.
Solymárt a régi “bécsi úttal” 1958-ban még szintén makadám kötötte össze, Nagykovácsival egyszerű földút, országos kék jelzéssel.

tengelyig süllyedtek a traktorok, lovaskocsik a sárban....

Számoljunk! ’45-től ’71-ig összesen 26 év telt el. Akkor a ’71-ben tengelyig sűllyedő traktorok nem a Horthy-korszak hibái, hanem a második világháborút követő, dicső 26 évnek az egyenes kövezkezménye.
26 év alatt elhasználódhatott az a 17 év alatt megépített út.
De: 1971-ig a már meglevőeket miért nem tartották karban, újították föl úgy, hogy maga lássa azokat?
Vagy: miért nem építtek 26 év alatt újabb utakat oda, ahova azok a csúnya Horthyék nem?
A traktorok Horthy idejében nem sűllyedtek tengelyig, mert ugye traktor azokban az időkben még nem sok volt faluhelyt’ (városokban még kevésbé) ámbár akadt, és számuk lassacskán gyarapodott. Sár meg sok volt mindefele. – Úgyanúgy, mint mindenütt Európában.
Nézzen meg egy Fernandel, vagy egy Yves Montand filmet, hogy mennyi sár volt az ötvenes évek Franciaországában!

mi lett a sok úttal amit Horthy a virágzós években építettek?

 Egy szakasszal feljebb megválaszoltam, de megismételhetem: tönkretette a háború, a német és orosz tankok, aknák, bombák, a háborút követően pedig elhasználódott, mert elhanyagolták.

Tán felszedték?

Rosszindulatú kötözködésnek mondhatnám, de nem mondom, mert ilyen is volt.
A kommunista hatalom-megkaparintás után falvak, városkák, üzemek, tsz-ek, gyárak, műhelyek élére – nem minden esetben ugyan, mert néha kivételek is akadtak – megkeresték a föllelhető legostobább embereket, akik – mint általában az ilyen emberek – ráadásul még gonoszok, rosszindulatúak is voltak, és őket tették meg vezetőknek. Ők aztán – ahol akadt – fölszedették a házak előtti téglajárdákat, mondván, hogy az burzsoá csökevény, de ha egy un. kulák házát kisajátították mundjuk tsz-irodának, és az udvar történetesen kövezve / téglázva volt, azt is kiszedették, sokszor magával a volt tulajdonossal, hogy jobban megalázzák.

Egy dologgal tisztában kellene lenni, volt valóban egy felső tizezer, akik a nagyobb városok nemesi polgári URI-MURI-jához tartoztak és azok csak ezekre a szép időkre hajlandóak emlékezni...

Téved. Nem csak ők. Százezrek és százezrek voltak, akik szintén a sok szépre emlékeztek. Bizony! Gyári munkások, egyszerű kiskereskedők, szatócsok, akik dehogy tartoztak az “úri-muri” reteg(ek)hez.
Igen, igen! Képzelje, emlékeztek az emberek! Halkan, suttogva, szemhunyoritással, mert olyan idők jártak. Azok egyszerű emberek ma is emlékeznének, ha most nem lennének 90-100 esztendősek, és élnének. Ezekre a bizonyos szép időkre, amitket a levele említ. Sajnos meghaltak, de mi, a gyerekeik elmeséljük az ő emlékeiket. És a szájhagyomány is mesél: hány tisztviselő-telep, tisztviselő-ház, háztömbvan Budapesten, melyeket a közbeszédben ma is igy emlegetnek?
És igenis voltak filléres vonatok!

És hát… Úri-muri is volt. Mert hol nem volt?
Mindenütt, mindenkor létezett és létezik minden szinten korrupció. Ám arra is kiválóan emlékszem, hogy amikor a Balaton mellé mentünk nyaralni, szüleim soha nem feljtették el megjegyezni Füred előtt, egy akkor még teljesen beépítetlen területnél, hogy itt mekkora területet vehettek volna “fillérekért” a háború előtt, de nem vehettek, mert aki a terület parcellázását felügyelte vagy intézte, valami távoli-távoli rokon volt. Mi, gyerekek, nem is igazán ismertük őket, már a rokonságot sem tarzottuk, de ez akkoriban mégis kizáró oknak számított telekvásárláskor.
Volt olyan “úri-muri”, meg volt ilyen is.

hogy mi volt a pusztában, híreket sem hallottak róla, hiszen se rádió se TV, csak az írott média...ami a dolgok szép oldalát volt hivatott bemutatni!

Szó sincs róla! Legyen, legyünk következetesek! – Móricz Zsigmond Úri muri-ja is “írott” volt, mégsem a szép oldalt mutatta.
Sőt! Több tucat, két világháború közötti híres írót, újságírót felsorolhatnék, akik a Horthy korszak idején egyáltalán nem a szép oldalát mutatták írásaikban a Horthy-korszaknak, de csak egyet, egy kevésbé ismertet említek: Féja Géza, viharsarki írót, akinek a fia a tanárom volt. Sokat mesélt az osztályainak… nekünk.

Nem akarok vitatkozni önnel,

 Nem vitatkozás ez, hanem fölsorolta rosszértesüléseit.

de ez a szerencsétlen nép vízzel főzött...

gen. Ez is benne van a szövegben, meg az is, hogy egy szakmunkás mekkora úr volt, de akinek “csak” segédvizsgája volt, annak is kijárt az “úr” megszólitás: “segéd úr” volt.

és kommenciós béreket kapott...a főméltóságos uraktól...

Na, na! A nagybirtokokon – többnyire – tisztességesek voltak a bérek, de minél lejjebb megyünk a ranglétrán, annál rosszabban fizettek.

ez alól akart felszabadulni...

Igy van.

az, hogy egy még nagyobb nyomorban, és elmaradottságban élő elnyomó agresszor telepedett rá, arról igazán nem tehetett,

Most kivételesen ráhibázott, amennyiben egyazon dologra gondolunk. A második világháborút követően, soha olyan kegyetlen a cselédek sorsa nem volt, mint amikor valamikori fél-analfabéta cselédek, munkakerülő prolik lettek a munkaadóik, akik vezető beosztásokba kerülvén a kommunista párt jóvoltából, első, s legfontosabb dolguknak a cselédfogadást tartották.
“Mink két cselédet tartunk. Megengedhessük,” – dicsekedett egyik osztálytársam anyukája. Az apukát reggel-este fekete autó vitte-hozta. Aztán egyszer megtörtént, hogy csak vitte, de nem hozta. A család eltünt.

mint ahogy Görgey sem, hogy nem akarta 130 ezer katonája halálát és inkább letette a fegyvert a túlerő előtt!

E mondatát sajnos nem tudom értelmezni, de nem hinném, hogy szükséges lenne még további száz esztendővel visszamenni a történelemben.

Nem csak olvasni, meg is kellene érteni a történelmet!

Inkább azt mondanám: alaposan átgondolva kell értelmezni a történelmet!

Vagy elég, ha hisszük, hogy egy ÁLOM ORSZÁGBAN ÉLTÜNK?

Nem volt az a 17 év álom. Ezt se nem említette, se nem sugallta az írás szerzője. Kemény, iszonyú évek voltak. – Egy tisztességre törekvő rendszer, melyben azért nem minden úgy sikerült, ahogyan talán tenni szádékolták, vagy ahogyan azt az utókor utólag elvárná. – Akár a focimeccsek után...
Visszamenőleg a drágalátos szurkolók olyan okosak, olyan jól látják, tudják, kinek mit kellett volna tennie, és szidják a játékosokat, de lettek volna a pályán! Vajon ők ugyanakkor, ugyanott, hogyan játszottak volna?

mert amit láttunk belőle az ezt igazolta, de vajon mit láttunk belőle? (Név, aláírás.)

Itt ismét megállt a tudományom: nem tudom eldönteni, a kedves levélíró mire gondolt, de lehet... nem is fontos.

Olvassák el, hogy egy Antall József-tanítvány hogyan látja és láttatja az 1920 és 1937 közötti időszakot.

AZ AZ ÁTKOS HORTHY RENDSZER!

*Egy szülő gondolatai ma.*

Tanulságos, az agymosott "szocializmus" időszak elhallgatott történelme - is. A mikor a Dávid felső tagozatos volt történelem versenyre ment - amihez
szülői segítségként több ezer oldalakat olvastam Géza fejedelem udvaráról és hasonlókról. Már rég nem a versenyfeladat miatt olvastam, hanem azért,
mert nem ugyanarról olvastam, mint amiről tanultam. Szájtátva fedeztem fel, hogy mennyire gazdag a magyar történelem... és most szájtátva olvasom,
hogy  később is mennyire gazdag volt. Nagy kár, hogy ezt sem mi - és jórészt - a gyerekeink sem tudják.

*SZÁMVETÉS-egy tanulságos összeállítás Horthy 17 évéről. Tizenhét év...

*Ez a történelemben semmicske, apró idő néha megtelik nemzetpusztító tragédiákkal, mint egykor Mohácstól a török berendezkedéséig, de megtelhet
nemzetet felemelő építkezéssel, mint máskor: az1832-es reform-országgyűléstől a szabadságharcig eltelt több mint másfél évtized.

Épp ennyi, tizenhét évünk adódott - hatalmas csapások sora után - végre újból egy független Magyarország felépítésére.
Nem volt könnyű: infláció, munkanélküliség, válságok, kis háborúk, merényletek környékeztek bennünket, nagyhatalmak és kelletlen szomszédaink
acsarkodtak ránk. De sikerült.
Hazánk lakossága e rövid idő alatt 1.639.479 fővel növekedett. A lap- és középfokú iskoláink száma 7418-ról csaknem a duplájára: 13780-ra;
óvodáinké 975-ről 1140-re emelkedett.

Új kórházat 160-at is építettünk a kezdetekkor meglévő 187 mellé, s bennük megkétszereződött az orvosok száma.

2628 km . elsőrendű országutat építettünk, vasútvonalaink hossza 8671 km-re nőtt, ebből 243 km-t villamosítottunk - magyar találmány alapján.
Dieselmozdonyok gyártásában pedig világelsők lettünk!

Duna-tengerjáró flottánk összeköti vízi útjainkat a világtengerekkel.

Államadósságunkat az időszak felére kifizettük, (a Népszövetségnek, amely azon nyomban meg is szűnt – úgy, akkor és amikor még a többi állam ki sem fizette a tartozását.)
sőt el tudtuk engedni a gazdák összes tartozását.

Megteremtettük a mindenkire egyaránt vonatkozó szociális ellátórendszert, biztonságos működéshez szükséges vagyonnal látva el a nyugdíj- és
betegségbiztosítókat. Ingyenes gyógyszert kaptak a növekvő számú cukorbetegek.

Budapest (gyógy)fürdővárossá vált. Nyaralótelepeket építettünk a munkásoknak a Dunakanyarban, a Soroksári Dunaágban; a tisztviselőknek a hegyvidékeken és a Balatonnál.
Filléres vonatok szolgálják a hétvégi kikapcsolódást. A köz szolgáinak (közüzemek dolgozó, köztisztviselők, közalkalmazottak) vasúti, üdülési, biztosítási, közüzemi díjbéli és egyéb kedvezményekkel honoráltuk áldozatos munkáját.

Mindehhez a világ egyik legértékállóbb valutájának megteremtése is járult.

Politikai téren önállóságra törekedtünk.

Korlátok közé szorítottuk a szélsőséges pártok működését, megtiltottuk a horogkereszt használatát, és az Egyesült Államokat másfél évtizeddel
megelőzve (!) eltöröltük a máskülönben csupán ideiglenesen bevezetett numerus clausust.

Horthy Miklós kormányozta ekkor a világháborút elszenvedett, spanyolnáthát, eszeveszett vörös terrort, és Trianont elszenvedő Magyarországot, vagyis az
1920 és 1937 közötti, a még újvilágháborútól mentes korszakról szól az írás.

A dataim pontosak. A boldog Kádár-korszak alatt kiadott enciklopédiafélékből szemelgettem őket, legfőképp az 1982-ben megjelent Magyar Történelmi Kronológiából ( A kadémiai Kiadó).

A milliószámra előforduló munkás-mozgalmár szócikk közé nyilván nem a gaz horthy fasiszta érát dicsérendően pöttyentették ezt a néhány adatot, így
bátran elfogadhatjuk hitelesnek mindet. Természetesen felhasználtam saját jegyzetanyagomat is.

Lássunk ezekből is egyet! Nagyanyám, Sárközy Istvánné, született Bleszkányi Irén - a Csobánc utcai elemi iskola tanítónője 275 pengő nyugdíjra volt
jogosult.
Egy pengő ma 1200-1300 Ft-nak felel meg, *(ez közel 400.000.-ft) *Unokája (kétszer hosszabb munkaviszonnyal, néhány diplomával és egy vasas
szakmával) mintegy a negyedét- ötödét kapja ennek a nyugdíjnak. Jómagam egy megbélyegzett osztályban érettségizvén ( A ntall József volt az
osztályfőnökünk) kényszerűségből A ngyalföldön dolgoztam évekig,  tanultam szakmát.
S nemcsak szakmát tanultam az öreg szakiktól, hanem azt is, hogy a z esztergályos kétszeres úr volt (Herr Dréher/r/), és glaszékesztyűben,
keménykalapban ment be dolgozni a Lángba, Ganz-Mávagba -s az általa gyártott diesel-vonatok máig vidáman szolgálják a dél-amerikai közlekedést.
Üres óráiban nem maszekolt, hanem énekelt a gyár kórusában, evezett a gyár csónakházában, sportolt a kötelezően (úgy bizony!) előírt s felépített
gyári sportpályán - tehette, mert a feleségének nem kellett dolgoznia. Gyermekei pedig - óh, borzalom! - a hazáról tanultak az iskolában.
* A hazáról!
*
Természetesen - mai szóval - "vesztesei" is voltak e kornak..Gyámolításukra ott voltak az ONCS A -házak, az ínség- akciók, a tehetségmentő
szolgálatok.....
Tehettünk, amennyit tehettünk. Hisz ne feledjük: ebből a tragédiákkal induló 17 évből 3-4 év a Nagy Gazdasági Világválságnak épp a közepén volt!

És hogyan is állunk azzal a rémületes Horthy- fasizmussal? Mindenekelőtt szögezzük le: Horthy alatt nálunk se fasizmus, se nemzeti szocializmus nem
volt! (Csupán zárójelben fűzöm ide: ma Magyarországon új politikai fogalom született, itt nem nemzeti szocializmus, hanem 60 évig nemzetellenes
szocializmus dühöngött ).

Nem uralta egy, egyetlenegy politikai irányzat a médiumokat, és hallatlan választék: 1500 lap, s ebből mintegy 400 politikai jellegű jelent meg e
korban!
És bizony nem tartotta rettegésben semmiféle terrorrendszer a lakosságot.

Természetesen nem volt XXI. századi értelemben vett demokrácia, már csak azért sem, mert a XX. század elejéről van szó. A mai fogalmak
visszavetítése egy más korra elemi tudatlanság, vagy gonosz indulat!

A valóban antidemokratikus és szélsőséges pártok korlátozása akkor nemzetet mentett.
Tekintélyuralmi rendszer? A Kormányzó csupán egyszer küldhette vissza megfontolásra a képviselőháznak a törvényjavaslatokat - emlékezzünk Göncz
papára, mit művelhetett az A ntall-kormány törvényeivel! * A puszta tekintélyt pedig megérdemelte, mint tisztakezű, becsületes, erős
akaratú magyar vezető!

*Barátaim! Egyszer végre el kellett mondani mindezt.

*(És még valami, mikor lemondatták, a Horthy család birtoka ugyanakkora volt, mint mikor kormányzóvá választották.) *

*Csak azt kérem: adjátok tovább!