Mikor lesz vége már?

2012. február 22.
Surján László / MHL

A repülőtér privatizációja ismét bebizonyította, hogy alkalmatlan emberek vezették a kormányt 2002 és 2010 között. Alkalmatlan kormányból alkalmatlan ellenzék lett. Ez is ártalmas, sőt, amit az ország hírnevével tesznek, talán nagyobb kárt okoz, mint amit kormányzásuk alatt tettek, bár az sem volt kevés.

Amikor a MALÉV beszüntette működését, egy újabb csontváz okozott meglepetést. A kieső bevétel pótlására az állam a repülőtér eladásakor garanciát vállalt arra az esetre, ha a Malévet felszámolnák. Hallottunk már ilyent az autópályák esetén, tehát senki nem kételkedett a hír valódiságában. Ám, mivel sok száz milliárdról van szó, már-már az a gyanú is felmerül, hogy aljas politikai haszonszerzés érdekében buktatták meg a Malévet: rántsa magával az egész Orbán kormányzatot.

Az érintettek, főleg Gyurcsány Ferenc azonnal tiltakoztak és cáfolták Budai Gyula állításait. Nincs ilyen szerződés, pontosabban záradék, nem tudnak semmiről. A gyanútlan médiafogyasztó ekkor arra gondolhatott, hogy szegény Budai Gyula kelleresedik, oda is üt, ahol semmi nincs. Árnyékra vetődik, amiről tudjuk, nem a legszerencsésebb kapus magatartás. Egyébként nem lenne csoda. Bár Keller László abba pistult bele, hogy soha nem talált semmi bűnt, Budai Gyulának is megárthatott, hogy mindenhol azt talált.

Ekkor jött a harmadik felvonás. A kormánybiztos nem ijedt meg sem saját árnyékától, sem az újdonsült pártalapító nyilatkozatától, nem is ártott meg neki semmi. Higgadtan bemutatta a szóban forgó szerződést. A részletek ismertében ezermilliárdos a csontváz, amelyről pedig többször hallottuk, hogy nem létezik.

Persze jogász legyen a talpán, aki kibogozza, érvényes-e, jogszerű-e ez a teher.

Magam most nem is erre figyelek. Csupán azt szeretném kimondani, hogy elegem van Gyurcsány Ferencből. Ő ugyanis, vagy valóban nem tudott erről a feltételes teherről, akkor pedig tökéletesen alkalmatlan volt a miniszterelnöki poszt betöltésére, vagy tudott, s most azért hazudik, hogy mentse a bőrét. Egyik esetben sincs helye a közéletben.

Hihetetlen felelősségük van azoknak, akik ott vannak körülötte és további feladatvállalásra biztatják. Benne látni a magyar baloldal újjáteremtőjét, az a hazai baloldaliság sírba tételét jelenti. Mondhatjuk persze, hogy nekünk ez a jó. Az országnak viszont igen nagy szüksége van egy olyan tisztességes ellenzékre, amely adott esetben kormányra is kerülhet, de addig is érdemes a szavára odafigyelni. A kétharmad is jobban dolgozna, eredményesebb lenne, ha az egyharmad érne valamit. Ám amíg Gyurcsány a legjobb, erre nincs remény.

Egy-egy régi épület bontási anyaga olykor igen értékes, s jó beépíteni azt akár egy új vagy felújított épületbe. Máskor azonban szinte szétporladt minden, s a bontott anyag szemétre való. A 2010-es nagy vereség után a hazai baloldal szemételtakarítás helyett a hasznavehetetlen elemekből akar újjáépülni, illetve újat építeni. Ha nem teszik a hulladékot a szemétre, nem jutnak egyről kettőre. Mikor lesz vége már a szemételtakarításnak? Közös érdekünk, de nem tehetjük meg helyettük.

A romeltakarítás, szemételhordás helyett most nemzetközi téren próbálnak ellehetetleníteni. Ez ugyan visszaüt, mert a választópolgár megbünteti a rágalmazó hazugságsorozatot, de ártani azért árt. Nem is keveset. Sokat. Mi az hogy? Nagyon is.