Ma Budapest, holnap Prága

2012. március 10.

Magyarország már hosszabb ideje címzettje tanácsoknak és fenyegetéseknek az EU szervezetei és politikusai részéről. Milyen indíttatásúak ezek?

Orbán Viktor ma az európai politikai-gazdasági és liberális baloldali elit számára első számú közellenség. Ha a Magyarország körüli nyugtalanság okait keressük, hasonló követekeztetésre kell jussunk, mint Bohumil Doležal a keddi, Lidové Noviny-ben írt kommentárjában: az ország elleni szankciók „valójában  politikailag motiváltak, Brüsszel elégedetlenségével a magyar alkotmánnyal szemben“. Ezen politikai motiváció közelebbi figyelmet érdemel.
Azzal, hogy az Orbán-kormány önálló politikát folytat saját hazája érdekében, zavarja egyes nemzetek fölötti csoportok érdekeit. Elsők ezek között voltak a nyugati tőkétől függő bankok és a nagy telekomunikációs, energetikai és kereskedelmi korporációk, ideiglenesen krízisadóval terhelve. A lengyel sajtó írt a nyugati nagykövetek budapesti, nem formális találkozójáról, ahol megtárgyalták, hogyan csaphatnának le Orbán kormányára, és hogyan fordíthatnák vissza a számukra kedvezőtlen döntést.
A második csoport, akivel a jelenlegi kormány „összerúgta a port“, az európai baloldal, mind a régi, mind az új baloldal. A réginek nem tetszett, hogy a Fidesz-kormány elkezdett foglalkozni néhány személynek a kommunizmus alatti bűneivel. Az új baloldal viszont iszonyodik a magyar miniszterelnök szándékától, hogy az államot a kereszténységre és a hagyományokra kivánja alapozni.
Végül a harmadik csoport, ahol Orbán ellenségeket szerzett, az eurobürokraták. Nekik megvan a saját, ideologiai projektjük arra, hogyan építsék fel az Európai Úniót egy egyetlen, felülről vezérelt modell szerint. Önálló politikájával a magyar miniszterelnök elkerülhetetlenül konfliktusba került több brüsszeli szándékkal.

Itélet Magyarország fölött
Mindhárom csoportosulás (nemzetközi tőke,  baloldali csoportosulás, euróbürokrácia), amelyekkel Orbán szembekerült, óriási befolyással rendelkezik az Európai Unió politikai, pénzügyi és mediális köreiben. Ne csodálkozzunk, hogy a magyar miniszterelnököt kiáltották ki a az európai béke és demokrácia legfőbb veszélyeztetőjének. Ezt a veszélyt testesíti meg szemükben az új magyar alkotmány, amely leváltotta a régi, 1949-es sztalinista alaptörvényt.
Ezen támadások csúcspontja az Európai Parlament „Magyarország fölötti itélete“ január 18.-án Strassburgban. Már a tárgyalás kezdetén világossá vált, hogy a magyar alkotmány elemzése után jogi szempontból nem találtak kifogást egyetlen pontban sem. Brüssel kifogása két, az alkotmányhoz kapcsolódó más jogi aktust érintett (a magyar bírók nyugdíjkorhatára és a személyi adatvédelmi biztos státusza). Maga Orbán egyébként kijelentette, hogy kész az EB-vel ezen pontok megtárgyalására.
A képviselők viszont nekiestek a magyar kormánynak, anélkül, hogy konkrét kifogást emeltek volna, csak általánosságokat emlegettek. A szocialista Hannes Swoboda kijelentette: „Nem az egyes lépéseket, hanem a szellemet itéljük el, ami azok mögött bújik meg“. Hasonlóképpen beszélt a liberális Guy Verhofstadt: „Azt hiszem, a a valóságos probléma nem egy vagy két cikkelyben, hanem az egész filozófiában van, elrejtve a jelenlegi történések mögött“. A zöldeket képviselő Cohn-Bendit ugyancsak az egész magyarországi légkör miatt sopánkodott, ahol hajléktalanok, értemiségiek, zsidók és kisebbségek élnek félelemben, ami
- szerinte – „az alkotmány szelleméből“ következik. Megtámadták tehát a „légkört“, a „szellemet“, vagy a „filozófiát“, anélkül, hogy konkrét kifogást emeltek volna.
Morvai Krisztina európaképviselő (jobboldali ellenzéki párt Jobbik) ezt a következőképpen kommentálta: „Az únió jelenlegi krízisének nem Magyarország az okozója. Az okozók Önök, mert olyan határozatokat hoznak, ami sok ország elszegényedéséhez vezetett. Nem furcsa, hogy Önök tartanak itt előadást, hogy kellene a demokráciának kinéznie? Kiket képviselnek Önök? Vajon azért küldték ide Önöket az elszegényedett görögök, vagy portugálok, hogy a magyar bírák nyugdíjáról, vagy a magyar személyi adat-védelmi biztos státuszáról vitázzanak?

Vita az önállóság határairól

      A strassburgi összecsapásból Orbán emelt fővel került ki, mert ellenfelei nem tudtak érvet felhozni tézisükre a demokrácia veszélyetetését illetően. Röviddel ezután jött a következő támadás más oldalról. Az EB javasolta 2013-tól befagyasztani 495 millió € folyósítását Magyarország részére az úniós kohéziós alapból. Olli Rehn, a pézügyi és gazdasági kérdésekért felelős komiszár ezt a magyar kormány által a költségvetési hiány tartósan három százalék alá csökkentése érdekében tett intézkedések elégtelenségével indokolta. Az Unió történtében eddig még soha nem tettek ilyen radikális lépést egyetlen tagállammal szemben sem.
Miért pont Magyaroszág ellen hoztak ilyen büntetést,  amikor húsz tagállam költségvetési hiánya van három százalék fölött? Miért mérik másként Spanyolországot, mint Magyaroszágot? Orbán a brüsszeli javaslatot „teljesen irreálisnak“ minősítette, és hozzáfűzte a kérdést: „Miért tőlünk akarják a pénzt elvenni, amikor másutt zsákszámra szórják?“ „Miért most, amikor a kormány csökkenti az adósságot, akarják  az Unió képviselői a magyar lakosságot büntetni az előző kabinet felelőtlen politikájáért?“
A válasz, úgy tűnik nagyon egyszerű – a költségvetési hiány csak ürügy, a valódi ok Orbán Viktor politikája, amely az úniós elit szempontjából nem korrekt. A mostani hercehurca Magyarország körül valójában az úniós országok nemzeti önrendelkezésének a határairól dúl.
Arról, hogy saját politikát csak a nagy játékosok, mint Berlín, Párizs folytathatnak, míg a közepes és kis szereplők – Pozsony, Budapest, Prága vagy Varsó csak sorbaállhatnak, vagyis hogy cseheknek, magyaroknak, lengyeleknek és szlovákoknak van-e joguk saját megoldást keresni.
Az Unió ma Budapestre gyakorolt pénzügyi nyomással igyekszik olyan lépéseket kikényszeríteni, amelyek elfogadhatatlanok a magyar kormány és az ottani lakosság többség számára. Ilyen nyomás azonban a jövőben előfordulhat más országokkal szemben is, például Lengyelországgal, vagy Csehországgal szemben, amennyiben Brüsselnek nem lesz ínyére az itteni kormányok, vagy parlamentek szuverén döntése.
Az ehhez hasonló forgatókönyv veszélyeit nyilván jól érzékeli Petr Nečas, aki az Európai Bizottsággal szembeni ellentétben Magyarország védelmében lépett föl. Tudatában van nyilván annak, hogy itt az Union belül vezetett önálló politika jogáról van szó. Ami nem csak
Magyarországot érinti, hanem más tagállamokat is. Ma a nyomásgyakorlás célpontja Budapest, de lehet, hogy holnap Prága.

Szerző:   Gregorz Górny lengyel publiciszta

• Szerző: Gregorz Górny lengyel publiciszta
•  http://www.eset.hu