A száz éve elsüllyedt Titanic

2012. április 17.

Magyar Kurír

A száz éve elsüllyedt Titanic áldozatai: papok, misszionáriusok, örmény menekültek.

A száz éve, 1912. április 14-én jéghegynek ütközött Titanic fedélzetén, a másodosztályon több keresztény pap és misszionárius utazott. Az Avvenirében Lorenzo Fazzini emlékezett meg róluk.   

Köztük volt Thomas Byle, aki anglikán papként végzett az oxfordi Balliol College-ban, majd áttért a Katolikus Egyházba, Rómában tanult. Az essexi St. Helen-templom plébánosa lett, ahol érkezésétől kezdve a templomlátogató hívek száma jelentősen emelkedett. A tragédia napján New Yorkba igyekezett fivére esküvőjére.

A fedélzeten volt Joseph Peruschitz negyvenéves müncheni szerzetespap, aki egy minnesotai iskola igazgatását készült átvenni.

Ernest Carter anglikán pap feleségével, Lilliannel együtt vesztette életét a tragédiában. Azon az estén a másodosztályon imádságot vezettek több száz utas részvételével, himnuszokat énekeltek. Az utolsó énekelt himnusz címe Day is Over, vagyis - Véget ért a nap - volt.

Egy hányatott életű baptista vándorprédikátor sorsa is a Titanicon pecsételődött meg. A kanadai Charles Kirkland 1841-ben született. Miután elveszítette három gyermekét és feleségét, Skóciába ment prédikátornak, de később úgy döntött, mégis visszatér az Újvilágba – ahová aztán nem érkezett meg. 

Annie Clemmer Funk mennonita misszionárius 1847-ben született Pennsylvaniában. Tennesseeben és New Jerseyben végzett nagyvárosi missziót, majd 1906-ban Indiába ment: ő volt az első mennonita misszionárius. Hat évvel később, 1912-ben haza kellett mennie beteg édesanyját ápolni. Kalandos úton jutott el Marseilles-be, majd Liverpoolba, és egy sztrájk miatt kényszerült arra, hogy végül a Titanicot válassza az utolsó utazásra. A fedélzeten ünnepelte 38. születésnapját.

A Titanic pusztulásával a muzulmán-török keresztényüldözés néhány menekültjének sorsa is megpecsételődött. A harmadosztályon utazók nagy része örmény és libanoni keresztény volt. Az örmény népirtás még nem kezdődött meg, de a török birodalom területén már erősen érezhető volt a keresztényellenesség. Ezek az emberi erőszak elől menekülő emberek is az óceánban lelték halálukat