Pordány László:
Áder János Magyarország köztársasági elnöke

2012. május 15.

Dancs Rózsa

Mint ismeretes, május 2-án az Országgyűlés megválasztotta Áder Jánost hazánk köztársasági elnökéül. Az 53 éves új elnök, aki május 10-én foglalja el hivatalát, az ötödik köztársasági elnök Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László és Schmitt Pál után.

Mint Magyarország ottawai külképviseletének vezetője, tegnap kaptam a fölkérést Torontóból, Dancs Rózsától, hogy interjú keretében válaszoljak néhány kérdésre az új elnök beiktatásával kapcsoltban. A kérés megtisztelő, bár rögtön az jutott eszembe, hogy talán jobban járnának az olvasók egy olyan személlyel, aki maga is jelen volt, és aki így "első kézből" írhatna beszámolót. Ilyen például Ábrahám Tibor, a Diaszpóra Tanács kanadai elnöke, aki személyes meghívást kapott Budapestről az eseményre, és tudomásom szerint el is fogadta. De ettől függetlenül szívesen válaszolok a kérdésekre, ugyanabban a sorrendben, ahogyan megkaptam őket.

1. Nagykövet Úr! Mi a véleménye a beiktatási ceremóniáról?

Ennek kialakult forgatókönyve van, hiszen az utóbbi huszonegynéhány évben már ötödik alkalommal kerül sor ilyen eseményre, így volt idő az alkalomhoz illő formák begyakorlására, megfelelve az emelkedett és ünnepélyes hangulatot igénylő körülményeknek.

Lezsák Sándor, a Ház ügyvezető elnöke nemcsak tényszerű pontossággal, hanem bár visszafogottan, mégis érezhető beleéléssel ismertette Áder életútját. Nem véletlenül, hiszen jól ismerik egymást: mindketten a rendszerváltozás meghatározó, már-már emblematikus alakjai. Ez, valamint egész pályájuk nemzeti összteljesítménye fontosabb annál, hogy valaha pártpolitikusok is voltak.

A ceremónia külső jegyei, mint például a történelmi zászlók fölvonultatása, nem eltúlzott pátosszal, de magyarságunkat kellően büszke öntudattal fölmutatva hangsúlyozták az alkalom fontosságát. Ritka pillanat, és nagyon sokunk számára fölemelő érzés, amikor a Magyar Parlamentben a képviselők szájából fölhangzik a Székely Himnusz.

2. Miért tartja Nagykövet úr jó és egyetlen jelöltnek Áder Jánost?

Mint tudják, Áder János korábban az Országgyűlés elnökeként és más fontos pozíciókban, külföldön pedig főként Brüsszelben, az Európai Parlamentben egyaránt bizonyította alkalmasságát és rátermettségét. Bizonyára lettek volna más jó jelöltek is, de akikbe legföljebb csak jó reménnyel vethettük volna bizalmunkat. Áder Jánosban azonban jó eséllyel bizonyosak lehetünk.

Mi sem világosabb jele ennek, és egyúttal első bizonyítéka a jó választásnak az a beszéd, amit az új elnök megválasztását követően elmondott. Személy szerint úgy gondolom: nem csak kitűnő beszéd volt; ennyire alkalomhoz illő, szerény és mégis magabiztos, meggyőző és megnyugtató beszédet régen hallottunk a magyar országgyűlésben. Fő motívuma a nemzeti egység fontossága volt, de Áder közvetlenül és személyesen megszólította a magyarság különböző csoportjait is határokon kívül és belül, nem feledkezve meg még a fogyatékkal élőkről sem; ez különösen tetszett nekem.

3. Mennyire tartja elfogadhatónak, hogy már a jelölés kezdetén megjelentek ellenséges, sárdobáló nyilatkozatok Áderről, nem utolsó sorban itt, Kanadában is?

Hát, ha még látta volna, mik jelentek meg Magyarországon! És akkor még nem beszéltünk arról, ami az elnökválasztást követően itt-ott szintén megjelent, nem számítva továbbá mindazt, amit megjósolhatóan a továbbiakban fognak leírni. (Az egyik lap már Lezsákot is elmarasztalta - a Székely Himnusz miatt!)

Érdemes leszögezni, hogy mindkét országban sajtószabadság van, vagyis mindenki azt ír, amit akar, illetve ami elképzelése szerint a leghelyesebb vagy a legcélszerűbb, persze rendszerint véleményt alakítva egyúttal önmagáról is. Ismerik a mondást, miszerint valaki egy rossz, vagy rosszindulatú gondolattal, esetleg kulturálatlan megfogalmazással "saját magáról állít ki erkölcsi bizonyítványt."

Az alpári stílust persze fájlalom a közéletben, de a nyelvi igénytelenség vagy modortalanság nemcsak egyéni "bizonyítvány"; sokszor és sokban tükrözi a mindenkori erkölcsi és az általános társadalmi állapotokat is.

4. Olvastuk, hogy Schmitt Pál lemondását a Fidesz kudarcának tekintik, valamint azt is, hogy Schmitt Pál a Fidesz áldoztának tekintendő; igaz ez? Egyáltalán a kormány felszólította lemondásra a volt köztársasági elnököt?

Ez három kérdés; a válaszom mind három kérdésre egyértelműen nem. A Fidesz kudarcáról semmiféle vonatkozásban nincs szó. Áldozatról esetleg lehet beszélni, csakhogy nem a Fideszéről. Schmitt Pált nem föl-vagy beáldozták, hanem megtámadták, de egészen másvalakik. A kormánynak a lemondáshoz semmi köze. A döntő lépést az tette meg, aki ezt egyedül megtehette: maga Schmitt Pál.

5. A ceremónián az MSZP sorai üresek voltak. A Jobbik és az LMP ott volt, de nemmel szavazott, vagy nem szavazott. Ez a nap föltételezte volna a nemzeti egységet. Várható valami ezen a téren?

Sajnos, nincs nemzeti egység. Régóta nincs; a magam részéről nemzeti egységet 1956-ban láttam, amikor az árulókat és a megtévesztetteket kivéve mindenki egyet akart. De nagyon rövid ideig tartott az is.

A jelenlegi széthúzás és megosztottság jelentős részben (ha messze nem is kizárólag) az egykori kommunizmus bűne. A helyzet - kérdésére válaszolva - legjobb reményeink és személyes meggyőződésem szerint javulni fog, legföljebb rendkívül lassan és nehezen, esetleg vissza-visszaesésekkel mindaddig, amíg a kommunizmus utóhatása és öröksége jelen van.

Áder János beszéde fontos és tökéletes lépés volt az egység újjászületésének és a közélet tisztaságának az irányában. Érdemes lesz figyelnünk Áder Jánosra.

Köszönöm a beszélgetést: