Elég lenne,  ha mindenki az eszét használná 

2013. február 22.

Surján László /MHL      

A  székelyek iránti szolidaritása jeléül "kitűzte" szerdán Facebook-oldalára a székely zászlót Lucian Mindruta román újságíró. Szavai bizonyítják, hogy eszével gondolkodik. Ez sajnos nem mindenkinek sikerül.

Most Lucian Mindruta szavai következnek: Nyugaton bármerre jársz, mindegyik vidéknek megvan a történelmi zászlaja, fesztiválja, sajtfélesége, könyvesboltja és kastélya. Ezek mind elmondanak valamit arról a helyről és hozzáadnak valamit az övezet kultúrkincséhez. Miért ne lehetne ez így nálunk is?

Végül is, mi bajunk van a magyarokkal? Nem igaz, hogy legalább ezer éve itt vannak? Nem igaz, hogy védték a határt? Tudják a román emberek, hogy hány csatában haltak meg magyarok, hogy megvédjék Erdélyt a töröktől és a tatártól? Senki nem tudja. Mert nincs szemünk és fülünk, csak Ştefan és Mihai számára. Mivel a mi tankönyveink szerint más nemzeteknek nincsenek hőseik, azoknak a népeknek sem, amelyekkel történetesen ugyanazon a történelmen osztozunk, amely megérdemelné, hogy megbékéléssel érjen véget.

Azt hiszem, hogy a botrány a székely zászló körül annak a szélsőjobbos magyar elméletnek hajtja  malmára a vizet, miszerint a románok primitívek. Az undorító nacionalizmust támogatja mindkét oldalon. Azoknak használ, akiknek most be kellene indítaniuk a gazdaságot, és akiknek nincs más megoldásuk, mint újraszítani a gyűlöletet.

Éppen ezért kitűzöm ide a székely zászlót. Kedves magyarok, mivel román állampolgárok vagytok, akárcsak én, történelmi jelképeitek az enyéim is.

Ma én is székely vagyok. Az első arge?i székely!

Ezek mind a neves román újságíró szavai voltak. Éppen ezért százszor többet érnek, mint az enyémek. Milyen szép lenne, ha azok az önkormányzatok, amelyek most a székely zászló kitűzésével fejezik ki szolidaritásukat, az ő arcképét is kitennék valahol a polgármesteri hivatal egyik falára!

Ma a Charta XXI mozgalom Jean Monnet estjén voltam. A magyar-horvát történelem áttekintése világosan mutatta, hogy azokban a korokban, amikor az e két nép közötti államszövetség jól működött, a horvátok nagyra becsülték a magyarokat. Amikor ezt valamilyen módon korlátozták, akár Bécsből, akár Magyarországról, akkor egymásnak feszültek az indulatok. Milyen jó lenne, ha az erdélyi magyarok ennek mintájára nagyra becsülnék a románokat. Ehhez csak az kell, hogy ne egy Lucian Mindruta legyen, hanem mondjuk Kovács Lászlóval: 23 millió. De kevesebb is megteszi. Addig viszont becsüljük meg aki van. Köszönjük Lucian!