Két haza szolgálatában

2013. május 12.

A fenti címmel jelent meg Miska János új könyve, a Kráter kiadó gondozásában. A szép kiállítású kötetben 67 író adózik Miska János öt évtizedes munkásságának, mint író és irodalomszervező, mint szerkesztő, és bibliográfus, s mindenek felett mint magyarságkutató. Külön fejezet szolgál az író iránti tiszteletadásnak és munkásságát összefoglaló bibliográfiának. Az alábbiakban a 333 oldalas, színes fényképekkel díszített gyűjtemény bevezetője olvasható. A kötet megrendelhető a könyvesboltokban.

ELŐSZÓ

Rendhagyó gyűjteményt teszünk az olvasó asztalára - válogatott írásokat irodalmi munkásságomról. Nem mindennapi esemény, hogy egy alkotó kedvében levő író ilyen megható elismerésben részesül. A kiadóm javaslatára, s otthoni nevelő és irodalmár kollégáim buzdítására (akik egyben kanadai irodalom szakosok is) láttam munkához. Az előbbiek úgy gondolták, hogy munkásságom szerteágazó volta következtében a rólam szóló irodalom közzététele fényt vet majd a kanadai magyar szellemiségre is, melynek alakulásában hathatós szerepet játszottam.

Mint a közölt írásokból is kitűnik, az 56-os forradalom utáni Kanadába érkezésünkkor fejlett magyarságszellem fogadott bennünket. Az itteni magyarság, megérkezésével egyidőben hozzálátott szellemi élete megalapozásához. Templomokat, iskolákat, kultúrotthonokat létesített szerte az országban. Ezek dokumentálása ügyében szervezeti szabályzatokat írt, aktivitásairól jegyzőkönyveket vezetett. Mindennapi élete tudósítására újságokat, rádióadókat indítványozott (Kanadában több mint 400 sajtóorgánumról vannak adataink!); könyves boltokat, nyomdákat, irodalmi köröket tartott fenn.

Mégis, ha körülnézett az ember magyarságismereti ügyekben az angol és francia nyelvvilágban, sajnálattal konstatálta, hogy fehér foltot talált. A mieink, nagy igyekezetükben nem fordítottak gondot a kapuk nyitva tartására a befogadó társadalom irányába. Ekkor szántam rá magam, hogy olyan szakmát választok - könyvtárosit -, amely lehetővé teszi számomra a kanadai hungarológiai adatok felkutatását s azok nyomtatásos elérhetőségét. A gondolatot tett követte. Egy évtized leforgása alatt megszületett az első magyarságismereti bibliográfia. Ennek oly kedvező fogadtatása volt országszerte, hogy az évek múlásával három kiegészítő kiadására is sor került Ottawában, Budapesten és Torontóban. Ezt a munkát követte egy példás könyvészeti kultusz Kanadában, amikor más nyelvű kisebbségek hasonló bibliográfiákkal siettek hírt adni magukról.

Jelen gyűjteményt a könyvtárak és levéltáram felhasználásával állítottam össze. Kiadás alá rendeztem az ide vonatkozó anyagot - tanulmányokat, könyvfejezeteket, esszéket, recenziókat, újságcikkeket, beszélgetéseket. A válogatott írásokat öt fejezetbe csoportosítottam: (1.) Sokoldalú ember, (2). Az író, (3.) Irodalomszervező és antológiás ember, (4.) Hungarológus és bibliográfus (5.) és Tiszteletadás, Máriás József kötetzáró írásával. A tárgyi csoportosítás - megvallom - eléggé önkényes alapon történt. Problémát jelentett az a tény, hogy az írások nagy része több tárgyat, több könyv ismertetését vállalta egyidőben. Az egyes írások végén megadtam azok eredetét, a fórumok földrajzi helyét és a szerzők adatait.

Az irodalom összeállítása végén meghatottsággal tölt el a diaszpórában élő író támogatottsága. Úgy tűnik, az idegenségben élő olvasók szívügyüknek tekintik saját szellemi életüket, s hatványozott szellemiséggel veszik sajtójuk és íróik sorsát. Pályám bizonyos szakaszain, s különösen a 70-es és 80-as években, gyakran azt hirdettem, hogy Kanadában kitüntetés számba megy magyar írónak lenni. Tettem ezt saját tapasztalataim alapján. Mint említettem, írásaim, könyvészeti összeállításaim, szerkesztett antológiáim, magyarságismereti tanulmányaim széles és lelkes visszhangot keltettek az angol és francia, de különösképpen a magyar olvasók körében. Ma hálával tölt el az a felismerés, hogy kiadványaimat ily széleskörű sajtóvilág köszöntötte Johannesburgtól Nyíregyházáig, Baltimoretől Hajdúböszörményig, Budapesttől, Los Angelesig. Az angol és másnyelvű irodalom, egy kivétellel, nem került itt közlésre. Ez külön gyűjtemény tárgyát képezi.

Köszönetem tolmácsolásával tartozom kiadóimnak, Szutor Ágnesnek és Turcsány Péternek, Palla Mária, Kürtösi Katalin, Máriás József buzdító kollégáimnak, s mindenek felett Erzsébet feleségemnek, aki sokban hozzájárult e gyűjteményhez.

Victoria, 2012. november 21.