Észak-Amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferencia

2013. június 6.

Dancs Rózsa

".Ímé, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!"
Zsoltárok könyve 133,1. -  

Békességes hangulatot árasztó, gyönyörű park közepén emelkedik a Mount Carmel Spiritual Centre, ahol 2013. május 22-24. között egy régóta várt rendezvényre került sor: az Észak-Amerikai Magyar Református Diaszpóra Konferenciájára. A világ minden részéről meghívott lelkészek, egyházi személyiségek már az érkezés pillanatában érezték a természet fenséges csodáját, a Niagara vízesés véget nem érő moraját, amely mint Istent köszöntő szertartás hangja tölti be a környéket. A rendezvény megálmodója és fő szervezője, a Torontóban szolgáló Nt. Vass Zoltán el is mondta, hogy szimbolikus jelentőségű a helyválasztás, mert Kanadának ebben a tartományában a táj is üzenetértékkel bír.

Május 22-én a reggeli áhítatot Nt. Dézsi Csaba, az ausztráliai Melbourne-ből érkezett lelkipásztor tartotta, aki Máté evangéliumából vett vezérigéjével hangsúlyozta annak fontosságát, hogy Jézus hívó szavának meghallása nélkül értelmetlen az életünk. "Kövess engem!" szólt Jézus a vámnál ülő Mátéhoz és szól hozzánk minden percben, hogy ne térjünk le az igaz útról. Beszélt arról, hogy a különbözőség jó dolog, de össze is köt, ha Jézus szól hozzánk, idézve a Lectio Divina szellemét. Mindig késznek kell lenni a megújulásra, mert a változó körülmények más feladatok elé állítják a lelkészeket is, akiket azért hívott el, hogy Isten szolgái legyenek. 

A délelőtt hátra lévő részében, szervezési kérdések tisztázása után, a Niagara vízeséshez zarándokoltak a vendégek.

A kanadai lelkészek koradélutáni nyitó istentiszteletével kezdődött a Konferencia, akik mindannyian hirdették, hogy a nyájat össze kell tartani. Mert csak úgy teljes a közösség, ha mindannyian benne vagyunk. Példamutatóan pásztorkodjunk, hangzott a tanítás, szeressük azokat, akik bizalomra érdemesek. Mert Jézus értünk halt meg. A délutáni összejövetelen Nt. Vass Zoltán felolvasta a rendezvény fővédnökének, Nt. Balog Zoltánnak, a Nemzeti Erőforrások miniszterének  üdvözletét és előadását, aki otthoni elfoglaltsága miatt nem vehetett részt a rendezvényen. Előadásában a Magyar Református Egyházak szolgálatának  fontosságával és a diaszpórában betöltött felelősségével foglalkozott, amely mintegy visszhangja volt az istentiszteleten elhangzott evangéliumi főgondolatnak: "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért." (János 10, 11.) Balog Zoltán üzenete, az egységes magyar nemzet gondolata, a szórványstratégia hangsúlyozása, az egyházakról szóló sarkalatos törvény preambulumjából vett idézet, a civilszervezetek szerepének kiemelése a résztvevők messzemenő egyetértésével találkozott. "Egyházak és civilek nélkül nincs megtartatás, ezért az egyházi és civil kisközösségek megtartó ereje felbecsülhetetlen értékű," szólt az idézet. 

Ft. Szabó Sándor püspök hozzászólásában kiemelte, hogy a diaszpóra magyarsága végre a magyar kormány figyelmébe került, amit jó megtapasztalni. Csak a közösségekben tud továbbélni a diaszpóra magyarsága, az Egyesült Államokban pl. 15 új gyülekezettel bővült a református egyház az elmúlt években. Nt. Lányi Gábor az amerikai kis gyülekezetekben végzett szolgálatáról beszélt. Nt. Pungur József arra hívta fel a figyelmet, hogy a

kommunizmus egyházromboló munkája után nagy feladatok várnak a mai lelkészekre, mert különben elveszítjük a gyülekezeteket. Nagy öröm számunkra, hogy a magyar kormány ma odafigyel az egyházakra, és fontos a feladatok felmérése a továbbélés érdekében. Ft. Poznán Béla programot hirdetett az egyház megelevenítése és megerősítése érdekében, fontos feladatként említette egymás megkeresését, az összefogást. Nt. Lukácsi Éva a civilek bevonása mellett a katekizmus fontosságát hangsúlyozta. Nt. Szigeti Miklós szerint a kulturális rendezvényeken felszolgált ételeken keresztül nem válik senki kereszténnyé, ezért nem elég a kultúrközpontok látogatottsága, hanem kell keresni az új formákat, amelyekkel be lehet csalogatni az embereket a templomokba. Nt. Szabó Péter szintén arról beszélt, hogy a múlton nem lehet átlépni, a hétmillió abortusz, az istenkáromlás és a misszió feladatának elmulasztása miatt bűnbánatra kell jutnunk, megtérnünk, hogy bűnbocsánatot nyerve Isten elhozhassa a felüdülés idejét. Nt. Ötvös Zsolt elmondta, hogy ösztöndíjas programot létesített, amellyel segítik a fiatal teológusok tanulmányait, és javasolta, hogy dolgozzanak ki közösen egy olyan rendszert, amely anyagilag támogatja a lelkészképzést. Nt. Ujj László arra hívta fel a figyelmet, hogy az ösztöndíjakra oda kell figyelni, azonkívül fontos, hogy az amerikai egyetemektől is kérjenek támogatást.

Az erdélyi küldöttség nevében Nt. Szegedi László beszélt arról, hogy a szórványban az utolsó magyar intézmény az egyház. A templom és az iskola Reményik Sándor-i értelemben is életfontosságú szerepet játszik. Az intézményes diakónia, a szeretetszolgálat, az orvosi ellátás megszervezése mind az egyház hatáskörébe tartozik. Már az óvodákban el kell kezdeni a vallásos oktatást. Még a legmostohább körülmények között is "Nehéz magyarnak lenni, de nem lehetetlen", idézte Széchenyit. Ft. Csűry István a Generális Konvent elnökségének üdvözletét tolmácsolva elmondta, hogy a Konferencián élő egyházak vannak, amelyeket közös gondok kötnek össze. A 147. zsoltár szavaival "Dicsérjétek az urat, mert igen jó", javasolta, hogy Észak-Amerika hozzon létre egy zsinatot. A diakóniai munka fontosságáról beszélve megjegyezte, hogy ha nem szedjük össze magunkat, szétszóródunk. Ha van erős diakónia, akkor zsinati közösségben látható eredmények születnek. 

A Konferencia első napja hangulatos vacsorával fejeződött be, majd egységtárgyalásra került sor a két amerikai református egyháztest között, amit a kanadai Lelkészegyesület gyűlése követett.

A következő reggeli áhítatot Nt. Péterffy Kund, Sydney-ből érkezett lelkipásztor tartotta. Az alapigében a távolra szakadt gyermekét féltő apának hangja hallatszott, az értetlenség, a szomorúság, a féltés aggodalma. A szabadságot kereső embernek rá kellett jönnie arra, hogy az elvilágiasult világban a szabadság szabadossággá devalválódott és az új lehetőségeket nem mindenki ismeri fel Istenben. Nem látjuk azt, hogy Istennek célja van a migránsokkal, akik értetlenségben tévelyegnek. Az új lehetőségeket Isten az új magyar kormányon keresztül tárja elénk. Ne szalasszuk el megragadni ezeket a lehetőségeket, mert ha valljuk, hogy "áldott, aki jön az Úr nevében", akkor meglátjuk Jézust.

A Konferencia foglalkozott a reformáció 500. évfordulója közös megünneplésének előkészítésével, amelyre a felvezető előadást a Kanadai Presbiteriánus Egyház képviselője,

Jan McDonald tartotta. A vendég beszélt a magyar presbiteriánus egyházzal való kapcsolatokról, amelyek gyümölcsözőek mindkét fél számára és elégedetten nyugtázta a Konferencián elhangzott kérdések tisztázását. A 2017-es évfordulóra való készülődésről, programokról Ft. Csűry István beszélt. Célkitűzésként kiemelte a reformátusok önbizalmának helyreállítását, az identitástudat és értékeink fontosságába vetett hitünk erősítését.

A jelenlévők megszavazták, hogy a következő magyar diaszpóra konferencia színhelye 2017-ben Nagyvárad legyen. 

Nt. Vass Zoltán felolvasta Dr. Bölcskei Gusztávnak, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének üzenetét.

Ebéd után Németh Zsolt külügyi államtitkár tartott előadást Az Észak-Amerikában élő magyarok szerepe a "Magyar imázs" alakításában címmel. Miután ismertette a kanadai állam képviselőivel folytatott tanácskozások eredményeit, részletesen kitért a nemzetpolitika sarkalatos kérdéseire. "Fúj a keleti szél, de nyugati zászló alatt hajózunk," idézte Orbán Viktor miniszterelnök szavait, hangsúlyozva, hogy állampolgári közösséggé kell válnunk. Az államtitkár úr vezette delegáció tagjai között üdvözölhettük Répás Zsuzsát, a KIM nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkárát, Csaba Gábor és Szabó Stefánia külügyi főosztályvezetőit,  Kodák Lindát, a KIM, Kapcsolattartási Főosztály munkatársát, akiket Pordány László nagykövet kísért el.  

Ft. Sajgó Szabolcs SJ az ökumené jegyében fejezte ki örömét, hogy jelen lehet a Konferencián. Hangsúlyozta, hogy ha a Diaszpóra Tanácsnak sikerül a lélek erejével olyan egységet kialakítania, hogy a második, harmadik nemzedék is megértse anyanyelvén Isten szavát, akkor nem hiába dolgozott. 

Pordány László nagykövet a magyar kormány üdvözletét tolmácsolta. Ezután a résztvevők cseresznyefát ültettek el a parkban. Miközben a küldöttek mindegyike a saját lakterületéről hozott földet rászórta a facsemete tövére, Nt. Vass hangsúlyozta, hogy a faültetés a keresztény egység jelképe. 

 Később S. Sebestyén József Közös tér-közös örökség és Kralovanszky  Balázs az észak-amerikai református templomok történetét illusztráló kiállításának megnyitására gyűltek össze a jelenlévők, amelyet Balogh Ernő hegedűjátéka előzött meg. Ifj. Zsuráfszky Zoltán és Szabó Judit népi tánccal emelték az ünnepi hangulatot. 

A délutáni istentiszteleten playback előadásban felhangzott a Kormorán együttes két művészének, Vadkerti Imrének és Fehér Nórának egy-egy szép énekszáma - a művészek jelenlétükkel hitelesítették a hallottakat. Ezek után niagarai sétán vettek részt a vendégek. A nap ünnepi vacsorával végződött, amelyen Balogh Ernő hegedűjátékában, valamint a nagyváradi színészházaspár, Gaál Annamária és Péterfy Lajos verses összeállításában gyönyörködhettünk.  

Május 24-én a reggeli áhítat után a Magyar Diaszpóra Tanács és az Egyházak együttműködéséről tartott előadást Répás Zsuzsa nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Beszédében emlékeztetett arra, hogy a határon túli nemzetrészek iránti érdeklődés a rendszerváltozással kezdődött, ami nagyon sok problémát okozott. A kisebbségi rendszer csak akkor működőképes, ha van mögötte politikai akarat. 2008-tól tabukérdés a kettős állampolgárság és az autonómia kérdése. A Diaszpóra Tanács az egység érdekében jött létre, mert a nemzeti egység élni akar. Az egyházak fenntartják a közösségeket. A kormány fő célja, hogy a külhoni magyar közösségek gyarapodó közösségek legyenek. Meghirdették tavaly az óvodások évét, az idén pedig a kisiskolások évét, elindították a Kőrösi Csoma Sándor Programot, amelynek itt, a Konferencián is érezhető volt a haszna. 

A Konferencia hivatalosan a Zárónyilatkozat elfogadása után május 24-én délben fejeződött be. Sikerét a két KCSP ösztöndíjasának, Dr. Flender Gyöngyinek és Kálmán Lászlónak hozzáértő és önfeláldozó munkája, Nt. Vásárhelyi Piroska lelkészasszonynak, az Első Magyar Református Egyház gondnokának, Molnár Imrének és feleségének, Zsuzsának, az egyházközség tagjainak, Onye Oszkárnak, Lazsádi Enikőnek, Csete Gergelynek, Vass Viktóriának, valamint Kralovanszky Balázs fotóművésznek, Krizmanic Dóra orgonaművész-tolmácsnak, Ondi György operatőrnek, Dancs Rózsa tudósítónak  lelkiismeretes hozzáállása biztosította. 

A windsori lelkészházaspár, Nt. Lizik Zsuzsa és Zoltán a következőképpen fogalmazta meg  tapasztaltakat: "Istennek legyen hála, végre megvalósulhatott az egység, a magyarok között és a reformátusok között. Ez nagyon fontos volt nekünk, megtudni azt, hogy milyen nagy erő van az egymáshoz tartozásban, amikor egy hit lelkesít mindenkit. Egy akarattal voltunk együtt. Isten áldása volt a konferencián, volt megfelelő, gyönyörű és alkalmas helyszín, pénz, ember és segítők. Ki volt rendelve minden és mindenki - a jó időtől, a mindennapi kenyerünkig, a lelki táplálékig. Kedves volt Istennek ez az összejövetel, ezt megmutatta százféleképpen, megáldott minden percet. Szinte sugárzott az örömtől és a boldogságtól mindenki. Még a gondok és a problémák is háttérbe szorultak. Az Ő hatása alá kerültünk, aki nagyobb mindeneknél. A felszólalások is mind pozitívak voltak. Senki sem magára gondolt, hanem a másikra és Istenre. Ahogy egyik lelkipásztor testvérünk megfogalmazta, nem magyar istentisztelet volt ez a konferencia, nem nacionalista összejövetel, hanem elsősorban istentisztelet volt kezdettől fogva mindvégig, ami itt Kanadában magyar nyelven hangzott el. Mi ezen a nyelven tudjuk elsősorban imádni és tisztelni Őt! Otthonról is jó hírek jöttek. Tegyük ismét naggyá Magyarországot, hangzott a lelkesítő üzenet. Ez egyben nekünk is szól, távol a hazától, mert a mi itteni kis Magyarországunkat is meg kell erősítenünk. Új lendületet kell kapnia mindennek. Ahogy az Ige mondja:"A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek fel!" (Zsidó 12,12.) Akinek van füle a hallásra, hallja meg, mit mond a Szentlélek a gyülekezeteknek! Légy hű mindhalálig! (Jel. 2,10.) Ott, ahol vagy, ott, ahol élsz! Vegyünk részt Isten munkájában. Legyen meg az Ő akarata! Soli Deo Glória! Egyedül Istené a Dicsőség!"

A Konferencia után a torontói Vaughan Rd-i Református Templomban az új állampolgárok lelket emelő eskületételére került sor a magasrangú hazai kormánydelegáció és számos vendég jelenlétében.