Exit lesz-e a vége? 

2016.június 12.

Surján László

Az exit szó - kijárat értelemben - sokfelé olvasható. Az exitus az orvosi nyelvben az életből való kilépést, azaz a halált jelenti. Ha a britek kilépnek, ki fog meghalni, az Egyesült Királyság vagy az Európai Unió? Erre is nehéz felelni, de arra sem könnyű, hogy mi lesz a döntés június 23-án?
Az Economist on line egy átlagolást tesz közzé hetente kétszer a nagy közvéleménykutatók adataiból, s ez a mutató 14 nappal a döntés előtt a távozás enyhe fölényét mutatja.

Vagyis nem dőlt el semmi. Ez az csupán egy százalékos Brexit vezetés viszont érthetővé teszi a maradni vágyók riogató kampányát. Nap, mint nap szólalnak meg különböző tekintélyek és festenek drámai képet, ha a távozás mellett döntenek a polgárok.

Érdekesek a részletek. A fenti képen, mármint az interneten, azaz IDE kattintva, a felső két soron bejelölhetők egyes csoportok. Elöl a pártok vannak,  Con a torykat jelzi, a Labour a Munkáspártot (szocialisták), a Lib Dem a liberálisokat és az UKIP az euroszkeptikusokat. A sorok végén a Gazdagok ill Szegények, és az Öregek ill Fiatalok.

Ezekre a fülekre rákattintva kiderült, hogy például a toryk 51 százaléka menne, 37 maradna, a szocialistáknál viszont 59 százalék maradna, és csak 30 távozna. A férfi-nő csoport között nincs különbség, ellenben a gazdagok 50:38 arányban maradás pártiak, míg a szegények csoportja 52:31 arányban távozna. A fiatalok határozottan maradás pártiak 60:22 arányban oszlott meg a véleményük, velük ellentétben az idősebbeknek elegük van az Unióból, mégpedig 58:32 arányban. A hiányzó százalékok azok, akik a kérdésre nem tudom-mal feleltek.

Én sem tudom, hogy nekünk mi lenne a jobb. Ha romlanának a kereskedelmi kapcsolataink az Egyesül Királysággal, az biztosan kárt okozna. Ha viszont a távozás érdemi és értelmes reformokra kényszerítené az Uniót, akkor magam is a Brexitnek, azaz a britek távozásának drukkolok. Érdekesség, hogy a brüsszeli kommunikációs csapat nem ajánlja a nyilatkozóknak a brexit szó használatát. Félnek tőle, mert reális alternatívaként jeleníti meg a távozást.

De nem a szóhasználaton, hanem az egyre jobban megzavarodott angol választókon múlik a döntés. A zavar oka, hogy minkét tábor manipulált számokkal bombázza a polgárokat. Kiegyenlítődik-e  az egymással ellentétes becsapás? A nép szava valóban az Isten szava, vagy a kampányguruké?