A védett műemlékek európai listájára került Verespatak

2013. június 21.

Verespatak felkerült a hét leginkább veszélyeztetett európai műemlék, illetve védett helyszín listájára, amelyet idén először állított össze az Europa Nostra nemzetközi örökségvédő szervezet - jelentették be a pályázat készítői Bukarestben csütörtöki sajtótájékoztatójukon.

A csaknem ötven országot tömörítő, Plácido Domingo operaénekes elnöksége alatt működő szervezet kiemelt figyelmet akar szentelni a listán szereplő emlékhelyeknek, szorgalmazva, hogy az érintett hatóságok szigorú védelem alá vegyék és szükség estén újítsák fel azokat.

Verespatak a több mint háromezer éves aranybányái miatt került a listára. Az Erdélyi Szigethegységben található település alatt 150 kilométernyi bányafolyosó-hálózat húzódik, amelynek jelentős része a római kori bányászat emlékeit őrzi Európában egyedülálló módon - hangzott el a Pro Patrimonio Alapítvány, az ARA műépítészi egyesület, az Alburnus Maior egyesület és a verespataki unitárius egyházközség bukaresti sajtótájékoztatóján.

A verespataki kulturális és építészeti örökség a durresi (Albánia) amfiteátrum, Nicosia (Ciprus) történelmi városközpontja, a brianconi (Franciaország) Vauban-típusú erődítmények, a San Benedetto Pó-i (Olaszország) kolostor, a setubali (Portugália) apátság és a mardini (Törökország) örmény templom mellett került a hét legveszélyeztetettebb műemlék közé a benevezett negyven pályázat közül.

Aranyat kerestünk Verespatakon.

Sokat emlegetik napjainkban Verespatakot, tudnunk kell, hogy Európa egyik legrégebbi aranybányája Erdély területén, Verespatakon működött.

Hérodotosz, a nagy görög történetíró megemlíti,  hogy a szkíta-agathürszoszok és geto-dákok az első lakói ezeknek a területeknek, akik aranyat és ezüstöt mostak a Maros és Aranyos folyókból.

Krisztus előtt  550-450 között már folyt itt kitermelés. A köztudatban úgy él, hogy a bányászatnak e vidéken  több mint kétezer éves múltja van.

A rómaiak termelték ki az arany java részét, és körülbelül 70 kilométernyi tárnát, vájatot és számos értékes tárgyi emléket hagytak maguk után.

A Nyugati-Érchegység 950 négyzetkilométeres "arany négyszögében" a verespataki 23 négyzetkilométer. Ennek a kitermelésére készül Verespatakon a Roşia Montana Gold Corporation.

Tárgyi emlékek tanúskodnak, hogy 106-ban már teljében folyt az arany kiaknázása.

A római kitermelés egyik fontos ismertetője, hogy a tárnák keresztmetszete trapéz alakú.

Ez a keresztmetszet nyújtja statikai szempontból a maximális biztonságot.

Ezeknek a tárnáknak egy része ma látogatható.

A földalatti csodavilág szavakban leírhatatlan, a képek maguktól beszélnek, de mi is történt itt több mint 2000 éve.

A Krisztus előtt 107-ben létrejött Dácia provincia megszerzésének  az egyik fő indoka az aranyban gazdag területek megszerzése volt,

A hódítók a császári kincstár javára nemesércbányákat műveltettek.
A  római provincia közigazgatási magja az aranyvidék lett, amely császári birtok volt.

Az aranytermelés igazgatási központja Zalatna, (Ampelum), a termelési központja Verespatak (Alburnus Maior) volt.
Számítások szerint erről a vidékről, mely 800 négyzetkilométert foglalt magába, 1000 tonna nyersaranyat bányásztak ki a birodalom fennállásának 160 éve alatt.

Az akkori ember számára a felszínre bukkant telérek követésével kezdődött a bányászat.

Az ércet tartalmazó rögöket kalapácsokkal és bunkókkal összezúzták, majd válogatták, mosták és végül iszapolták.

Nagy technikatörténeti jelentősége volt annak, amikor a bányászat eszközkészlete kibővült a kőzet repesztésére használt  tűzzel.   (A szikla felhevítése, majd hirtelen vízzel való leöntése)
A Kárpát-medencében a puskaporos robbantásokig, azaz a XVII. század elejéig használták a módszert a bányákban.
Az 1854-ben folytatott régészeti feltárások során  a római kori tárnákban 25 viaszozott írótáblát találtak.

XVIII-as számú viasztáblán az Alburnus Maior megnevezés mellett a 131 január 6 dátum szerepel.

A lelet tudományos értékét nem ismerő egyszerű bányászok és bányatisztviselők kezén sok tábla elkallódott.
A tisztogatás és a szárítgatás során írásuk leolvadt vagy olvashatatlanná vált.

A nehezen olvasható, különös írásokat Hans Ferdinand Massmann  müncheni germanista professzor fejtette meg.

Fából készült csilléket, síneket, és váltót is láthatunk a bánya tárnáiban.

Rönkből készült falépcsők segítették a közlekedést.

Kétezer éves tárnaoszlopok látványa lenyűgözi az idelátogatót.
A román állam 2006-ban állt le a verespataki  felszíni  arany kitermeléssel.
A leállás oka a megszokott indok az állami érdekeltségű gazdasági egységeknél:  "Nem volt gazdaságos."
A  napjainkban a világ aranyszükséglete évi 4000 tonna, ebből csak 3200 tonnát tudnak fedezni. Óriási a kereslet, 2200 tonnát használnak ékszerkészítésre, 320 tonnát igényelnek a bankok, 392 tonna kell aranyrudak előállítására.

Fúrásminták alapján kiszámították, hogy 320 tonna arany és 1480 tonna ezüst van még Verespatakon, ami részben a rómaiak és az osztrák-magyar monarchiabeli bányák meddőiben, részben új lelőhelyeken található.

A legjobb befektetésnek ma az arany bizonyul. Nem csoda, hogy újabb bányákat nyitnak meg.

A most tervezett arany kitermelés komplex folyamatot képez. 

Felszíni robbantás, rakodás, és szállítás.

Őrlés után ciánnal lúgosítják az ásványt, ami kioldja az aranyat és az ezüstöt.

A folyamat végén  elektrolízises eljárással az aktív szénből visszanyerik az aranyat.

A feldolgozási folyamat végén a cián oldat koncentrációját literenként 5-7 milligrammra  kell csökkenteni.
A külszíni - tehát bányagödrös - fejtési módszer 225 millió tonna kőzetet termel.

215 millió tonna meddő tárolására alkalmas  tárolót építenek majd ki,  35 millió tonna biztonsági kapacitással.

Egy tonna kőzetből átlagosan 1,5 gramm arany nyerhető ki.
A jelenlegi  arany árak mellett, mivel  az arany árfolyama tartósan magas maradhat a korábbi várakozásoknál lényegesen jövedelmezőbb lehet a bányanyitás.
A kitermelés kizárólag felszíni lesz.

A történelemben nincs példa arra, hogy egy létező aranytelepet ne aknáztak volna ki.Verespataki kitermelés nem okozna problémát ha nem  jelentenének kulturális értéket a római idők óta művelt bányák, a felszíni építészet, s ha nem volna a ciános technológia.